Amerika BMW-je az örök vadászmezők felé

A nemrég halálra ítélt Pontiac márka az ötvenes-hatvanas években élte fénykorát. Írásunkban nemcsak ezt a periódust elevenítjük fel; bemutatjuk a gyártmány születésének körülményeit és előzményeit, valamint áttekintjük a hanyatlás és az útkeresés időszakát is.

Firebird Trans Am 1976-ból
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Errefelé a Pontiacnak hasonló az imázsa, mint a Corvette-nek: a név hallatán általában több száz lóerős V8-assal hajtott lapos sportkocsi ugrik be. E képzet kialakításában minden bizonnyal óriási szerepe van a harmadik generációs Firebirdöt modellező Matchboxnak, melyet feketére vagy tűzpirosra festettek, a géptetőt pedig madárral díszítették. Persze tudjuk, hogy a márka jóval több ennél, hiszen készült Pontiac egyterű és városi terepjáró is.

Oakland a kezdetek kezdetéről

Ha Ádámnál és Évánál kezdünk, 1893-ba kell visszamennünk: ekkor alapította Edward M. Murphy a Pontiac Buggy Companyt, amely Oakland nevű lovas kocsikat készített. A vállalkozás Michigan állam Oakland megyéjében, a Detroit elővárosának tekinthető Pontiac településen működött, így a névválasztás nem szorul magyarázatra. Murphy egy idő után felismerte, hogy a fejlődést a géperejű közlekedés jelenti, és szeretett volna előrébb lépni. 1906-ban megismerkedett Alanson P. Brushsal, aki tanácsadóként dolgozott Detroitban, korábban pedig a Cadillacek tervezéséből vette ki részét. Murphy látott fantáziát abban a kéthengeres motorral és bolygóműves erőátvitellel ellátott autóban, amelyben a Cadillac vezetői nem, így 1907 augusztusában megalakult az Oakland Motor Car Company a Brush tervezte jármű gyártására.

Az Oakland gépkocsi 1908 elején mutatkozott be a nagyközönség előtt, ekkorra Brush már ki is lépett a cégből és a saját nevét viselő autón dolgozott Detroitban, később pedig a Chevrolet mérnöke lett. A nevéhez fűződő kéthengeres Oakland erőforrás nem volt igazán népszerű, ezért az 1909-es modellévre egy négyhengeres is feltűnt a kínálatban. Murphy nem sokkal később eladta a vállalat ötven százalékát a frissen alakult General Motorsnak, a márka igazi sikereit viszont már nem érhette meg, 1909 szeptemberében meghalt.

Az első típus: Pontiac 6/27 1926-ból, Coach karosszériával

A GM birtokába jutott autógyár hamarosan az USA egyik legnagyobbja lett, a kezdeti évi néhány százas darabszám rövidesen többezresre nőtt. Az Oaklandek sorra nyerték a hegyi felfutó és megbízhatósági versenyeket, innen ered a "Lelkiismeretes autó" szlogen. A fejlődés töretlen volt: az 1913-as újdonságok között hathengeres motort, önindítót és elektromos világítást találunk, 1916-ban megjelent a V8-as is a kínálatban. Az első világháború idején az éves gyártás átlépte a bűvös tízezret, majd hamarosan a dupláját is.

1924-től új, oldalszelepelt hathengeres motorral szerelték a pontiaci kocsikat, és megjelent a négykerékfék, valamint az automatikus gyújtásállítás is; ekkor már 35 ezer jármű készült évente. Az Oakland márka a General Motors kínálatának közepén, az Oldsmobile fölött és a Buick alatt helyezkedett el, a sort már akkor is a Chevrolet nyitotta és a Cadillac zárta. Mivel a konszern vezetése túl nagynak ítélte a Chevy és Olds közti rést, létrehozta az Oakland olcsóbb testvérmárkáját, amely a Pontiac nevet kapta. A GM a húszas években a Chevrolet-n kívül minden gyártmányát "klónozta": az Oldsmobile-nak drágább, a Buicknak olcsóbb társa jött ki Viking, illetve Marquette néven, a Cadillac exkluzivitását pedig a kedvezőbb árú LaSalle volt hivatott fokozni. Ezek az oldalágak viszonylag hamar elhaltak - a Marquette-nek és a Vikingnek a gazdasági válság hatásai tették be a kaput, a LaSalle 1940-ig húzta -, az egyedüli kivétel az 1925 legvégétől gyártott Pontiac volt.

Pontiac kocsik korábbról

A General Motorson kívül legalább három cég készített Pontiac néven autót. Az elsőt még 1906-ban építette egy Pontiac Motor Car Company nevű vállalkozás, ez a jármű valószínűleg prototípus maradt. 1907-ben a Pontiac Spring and Wagon Works 12 lóerős kéthengeres, vízhűtéses motorral ellátott gépkocsit jelentetett meg. Csak néhány tucat példány készült, mert a következő évben a céget felvásárolta a Motorcar Company, amely a jóval sikeresebb - 1925-ig létező - Cartercar nevű automobil gyártását kezdte meg. A harmadik Pontiac márka a tízes évek közepén született, a Pontiac Chassis Company felépítmény nélküli alvázakat kínált négyhengeres, 25 lóerős Perkins motorral és háromfokozatú váltóval. Mindhárom vállalkozás Pontiac városban működött.

A GM új márkája eladási rekorddal lépett színre: az első évben több mint hetvenhatezer kocsi kelt el. A hihetetlen sikert az alacsony ár eredményezte: a Pontiac Amerika egyik legolcsóbb hathengerese volt, 825 dolláros ára alulmúlta a legtöbb négyhengeres Dodge-ét is. A kínálat kezdetben a 6/27-es jelzésű típusból állt, melyet kétszemélyes Coupe és ötszemélyes Coach felépítménnyel kínáltak, és még 1926-ban megjelent további három, valamivel drágább karosszéria.

A gyár már 1929 júniusában átlépte a félmilliós összdarabszámot - a Poncho jött, látott és győzött. Ennek persze megvolt a böjtje, hiszen az olcsó hathengeresek nem kis részben a testvérmárka elől szipkázták el a vásárlókat. Az eladásokat nagyban rontotta a világválság, de az olló még így is látványosan nyitott. 1931 végén megszületett a döntés, bekövetkezett a példátlan eset: egy gyártmányt felfalt a belőle kinövő újabb márka. A következő esztendőben az Oakland Motor Company neve Pontiac Motor Companyre, 1933-ban pedig Pontiac Motor Divisonre változott.

Torpedo 8 1940-ből. 103 lóerős, 4079 köbcentis sornyolcassal szerelték

A nyolchengeres Oaklandet Pontiac néven forgalmazták tovább, de nem volt igazán sikeres. Előállítása viszonylag drága volt, a vásárlók pedig inkább a kedvező árú hatosokat favorizálták. A V8-as így csak egy évig maradt a kínálatban, 1933-ban a hathengeressel együtt eltűnt a kínálatból, hogy átadja helyét egy új sornyolcasnak. Az új Pontiac ára 585 dollárnál kezdődött, nem csoda, hogy a közönség vitte, mint a cukrot; az 1933-as modellévben több mint 90 ezer autó készült, a pontiaci gyár mellett négy üzemben végezték az összeszerelést. A General Motors eredményes platformstratégiát alkalmazott: a Chevrolet-rokonság révén a gyártási költségeket sikerült leszorítani, mégsem veszett el az arculat, és a karosszériák egyre áramvonalasabbá váltak.

1934-ben az a Harry Klinger került a cég élére, akinek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a Chevy lett Amerika első számú autója. 1935-ben ismét megjelent a hathengeres a kínálatban, az évben több mint 175 ezer kocsit gyártottak, egy évvel később elkészült az egymilliomodik Pontiac. Az 1941-es modellévben tizennégyféle hathengeres és ugyanennyi nyolcas közül választhatta ki a vásárló a legfelelőbb kivitelt, a választékban találunk egyebek mellett kabriót, faburkolatú kombit és háromszemélyes kupét is. Az évben a darabszám meghaladta a 282 ezret. A háború hajnalán úgy reklámozták a kocsikat, hogy "százezer mérföldre készültek."