Lopakodó luxus - Toyota Avensis Wagon 2.2 D-CAT 150 teszt

Kívülről csak egy nem túl izgalmas formájú nagydarab kombi, amely úgy olvad bele a forgalomba, mint egy darab macskakő, belül viszont mindent tud a legjobban felszerelt Avensis, amit a nagyok: távolságtartó tempomat, navigáció, pocakbarát kormány, pazar bőrgarnitúra és ennek megfelelő árcédula.

Ezzel a formával próbál fiatalítani a Toyota
(Még több fotó a galériában. Kattitnson a képre!)

Az autós újságírásban népszerű sport leunalmasozni a Toyotákat, azon belül is különösen az Avensiseket, ám ha jól belegondolunk, ez igazából pozitív dolog: azt jelenti, hogy nem lehet fogást találni az autón, tehát tökéletes funkcionál arra, amire kitalálták. Ebből az okoskodásból kiindulva a nálam járt 2,2 literes dízel kombiról is bátran kijelenthető, hogy a világ egyik legunalmasabb autója, hiszen az együtt töltött egy hét alatt úgy sikerült vele megtettem majd ezer kilométert, hogy szinte észre se vettem, és így pár nap távlatából már szinte szürreálisan távolinak tűnik. Kicsit olyan ez, mint amikor repülőre ül az ember: a felszállásnál még izgul, nézelődik, majd a felszolgált szendvics és az üdítő elfogyasztása után arra ébred, hogy leszállásnál nagyot zökken a gép.

Tíz centivel előretolták az A oszlopot a tágasabb utastér érdekében

A nemzetközi menetpróba után Nagy Tibor kolléga már leírta az összes fontos dolgot, amit az új Avensisről tudni kell, Vida kolléga ezután nekiesett egy kétliteres dízel kombinak a hazai utakon, nekem meg az a hálátlan feladat jutott, hogy a kínálat csúcsát próbáljam ki. Jelen esetben ez egy 2,2 literes dízelt jelent automata váltóval, a leggazdagabb felszereltséggel. Az Avensis-palettát átböngészve hamar kiderül, hogy hiába van még két dízel a kínálatban, automata váltóval csak a 150 lóerős, 2,2 literes választható, az ugyanekkora lökettérfogatú 177 lóerős változat már nem, ahogyan a korábban kipróbált 126 lóerős kétliteres gázolajos sem. Kár, pedig az Avensis, különösen a kombi, hosszú utak legyűrésére a legalkalmasabb, ehhez pedig a dízelmotor a legjobb, és így már ki is sakkoztuk, hogy a legpraktikusabb és egyben a legkényelmesebb kombináció a dízel automatával, vagyis ez az egy típus a kínálatban.

Tempósabb kanyarokban erősen dől a karosszéria, cserébe viszont elnyeli az úthibákat

Tesztautónk további érdekessége, hogy a leggazdagabb, Premium felszereltségi szintet kapta, amely gyakorlatilag az összes létező extrát tartalmazza a Toyota-kínálatából a metálfényt és a navigációt leszámítva. Ez egyébként tipikusan japán szokás: ha bőrülést, tolatóradart vagy éppen ülésfűtést szeretne az ember, csak csomagban tudja megvenni más extrákkal együtt. Jelen esetben a fenti három extráért ki kell pipálni a Premium szintet. Tesztautónk finoman szólva sem túl hivalkodó "egérszürkemetál" színével éles ellentétben állt az utastere, ahol vajszínű bőrfotelek, süppedős szőnyegek és olyan technikai arzenál fogadja az utasokat, amilyennel nem is olyan régen még csak a luxusautók büszkélkedhettek. A kormány előzékenyen előrecsúszik, hogy még pocakkal is könnyebb legyen a be- és kiszállás, ami egyben jelzésértékű is: aki a prémium szintet már megengedheti magának, bizony értékeli az ilyen apróságokat. A bőrülések pont olyan kényelmesek, ahogy az a fotókból sejthető, ráadásul megvan az a nagy előnyük, hogy még hosszabb úton sem fárad el bennük az ember. Ennek hátterében persze még az is áll, hogy a csúcsfelszereltségű Avensist nagyszerűen magunkra állíthatjuk, apró elektromos motorok egész garmadája gondoskodik arról, hogy tökéletes szögben és magasságban álljon a kormány és a vezetőülés.

Nagyon jó fogása van a háromküllős vastag bőrkormánynak

Aki ült már az előző generációs Avensisben, vagy egy újabb Toyotában, rögtön otthonosan érezheti magát, és pillanatok alatt megtalálhatja a műszerfalon a kívánt funkciónak megfelelő gombokat, amelyekből azért akad bőven. Aki szeret vezetés közben a gombokkal és az autó különböző szolgáltatásaival játszani, garantáltan imádni fogja az Avensist. Én sajnos ilyen vagyok, különösen a távolságtartó tempomat macerálása okozott élvezetes perceket egy kietlen autópálya-szakaszon, ahol különösen praktikus extra egy ilyen berendezés. Az intelligens tempomat egyetlen hátránya, hogy a kezelőszervek a kormány mögé kerültek egy kis karra, így ha elindulás előtt nem tanuljuk meg vakon (az amúgy nagyon egyszerű) kezelést, akkor utána menet közben kell ezt megtenni, ami már veszélyes is lehet. A 11 hangszórós hifi gyönyörűen szól, ráadásul zenét nem csak CD-ről, hanem a beépített merevlemezes háttértárról is hallgathatunk, nem mellesleg innen dolgozik a navigációs rendszer is, amely a gyöngyházfényezés mellett az egyetlen választható extra a Premium csomaghoz, potom 520 ezer forintért.

A hátsó ülések előredöntésével 1,6 köbméteresre nő a csomagtér

A vastag, háromküllős kormány mögött két apró fül árulkodik arról, hogy nem szokványos váltó van az autóban, de nem csak innen kapcsolgathatunk a fokozatok között, hanem a középen lévő váltókar le-föl mozgatásával is. A kézi üzemmódnak ugyanakkor nem sok értelme van, pláne nem egy dízel családi bálnában, hiszen aki ilyen autót vesz automatával, pont a váltás nyűgét akarja elkerülni, még akkor is, ha ezt úgy tudja megtenni, mint egy Ferrariban. A hatfokozatú automata az egyre elterjedtebb duplakuplungos váltókhoz képest kifejezetten komótosan működik. Padlógázas kigyorsítások alkalmával gondolkozik néhány idegőrlő másodpercet, hogy most melyik legyen a menekülő fokozat, ami izzasztó pillanatokat okozhat, de ezt leszámítva tökéletesen észrevétlenül teszi a dolgát. Az illem kedvéért elhelyeztek egy Sport feliratú gombot a váltókar alatt, amelynek szintén nem sok hasznát látni, hiszen csak bömbölteti szegény dízelt, amely a pörgetés helyett inkább nyomatékból szeret dolgozni.