Éjjel száguld a nyolcvantonnás szörny

Két rendőrautó és négy sárga villogós kísérő jármű kellett, hogy körbefogja és biztosítsa az éjszakában az út teljes szélességét elfoglaló konvojt. Egy hatalmas daruelem indult Tiszafüredről a csepeli szabadkikötőbe, hogy aztán Hamburgba ússzon tovább. Olykor cammogva, máskor száguldva szeltük át az ország felét a nyolcvantonnás szörnnyel, az utunkba kerülő autók szervezetten a bokrokba menekültek. Követtük a különleges szállítmányt.

22.45 A 33-as út és az M3-as kereszteződése
"Igyekezzetek! Miattunk áll az egész pálya" - jön az információ az első kísérő kocsiból, amikor a megszokott óvatossággal, de minden korábbinál nagyobb ívben megpróbálunk ráfordulni Füzesabonynál az autópályára. Komótosan, de simán megy minden, aztán a legmeglepőbb az, hogy majdnem fel tudjuk venni az éjszaka autópályázók ritmusát. Pedig Peti szerint most olyan a légellenállásunk, "mintha valaki egy méteres falapot tartana maga elé, és úgy szaladna".

Száz kilométeren százliteres fogyasztás

Ennek ellenére felgyorsulunk 90 kilométer/órás sebességre, de a konvoj még így is lassítja némileg a forgalmat. A daruelem mögött feltorlódott kocsisort olyan negyedóránként engedi útjára a rendőri kíséret, a kamion nem lassít, csak némileg félrehúzódik. Igazából itt, a háromsávos autópályán fér el rendesen a hét méter széles szállítmány, amely a reméltnél gyorsabban halad Budapest irányába.

Csak az emelkedők lassítják a 16 ezer köbcentis Mercedes-Benzt, ilyenkor igazán szükség van mind a 600 lóerőre. "Mennyit eszik?" "Százon százat." Peti szerint ha egy sokkal jobb légellenállású negyventonnás markológép lenne hátul, akkor hatvan-nyolcvan literrel is elmennénk. Ez közelebb van az átlagos fogyasztáshoz, a jellemzően Ausztriába, Németországba és Franciaországba vezető utakon inkább ennyit fogyaszt a kamion.

23.55 Budapest
Simán elérjük a fővárost, a kabriónkból könnyen fotózik és videózik útközben két kolleginánk. Az M3-as bevezetőjén a korábbinál jóval lassabban haladva már az is látszik, amit budapestiként előre sejtettünk: itt éjfél környékén is lesz forgalom bőven. A hosszúkás konvoj egy pillanat alatt összetömörül, és kiszélesedik. Újabb rendőrautók csatlakoznak, hogy utunk legrizikósabb szakaszán is óvják a szállítókat és a szállítmánytól a figyelmetlen közlekedőket.

Legyalázunk egy táblát

Gyakorlatilag egyenesen haladunk a belváros felé, mígnem ráfordulunk a Vidámparknál a Róbert Károly körútra. Ez, majd a Hungária körút tűnik az egész út leginkább balesetveszélyes részének, mert még az éjfél utáni percekben is van forgalom, és számos kereszteződés nehezíti a konvoj útját. Ráadásul a kivilágított városban sokkal kevésbé tűnik fel - ahogy valaki nevezte - ez a monumentális karácsonyfa, mint Szabolcs és Heves megye határán, a sötét prérin.

Az autópályán már kényelmesebben elfért a szörny, de az autósok csak akkor mehettek el mellette, ha Peti is úgy akarta

Néhány bamba autósra rápirítanak a rendőrök, még mielőtt figyelmetlenül befordulnának valamely mellékútról a konvoj közepébe, rájuk nyomják a sziréna legdurvább hangját. Haladunk, haladunk olyan 40-es átlaggal, immár a daruelem mögötti személyautóban ülve - ahová időközben átugrottunk egy lassú kanyarban - amikor tompa puffanást hallunk. Két másodperc múlva elhaladunk egy legyalázott közlekedési tábla mellett, ahogy látjuk, húsz centiméteren múlott a történet. Úgy gondoljuk, a sor végén érkező útkezelők helyreállították aztán.

0.48 Csepeli szabadkikötő
Az előzetesen közölt hajnali kettőnél korábban érkezünk a célba, tökéletes fuvar volt, mindenki elégedett. A szállítás lebonyolításáért felelős bautransos Brandhuber Krisztina mosolya a Tiszafüreden megismertnél is bájosabb. "Ha van kérdés, szívesen válaszolok" - mondja. Kiderül, hogy hajnali öt után kezdik meg a cég emberei a daruelem beemelését egy német hajóba. Nem fogunk sokat aludni.

5.15 Visszatérés a kikötőbe
Ébredezik a nap, ébredezünk mi is. A majdnem csípős hőmérsékletű hajnalban néhány kék nadrágos, narancssárga pólós bautransos munkás tesz-vesz a szállítmányok körül. Ekkor látjuk meg, hogy csaknem féltucat kamion áll itt a leendő hatalmas hamburgi daru különféle alkotóelemeivel, de a legnagyobb persze az, amelyet mi hoztunk. Ez egy teljesen új csapat, az éjszakai szállítók otthon alszanak. Bemutatkozunk, megismerkedünk az áru beemelését előre megtervező, majd most azt irányító Zubor Sándorral.

Kompromisszumok nélkül. A Hungária körúton mind a négy sávot elfoglalta az összetömörülő konvoj

"Zusammen?""Only big one" - Sándor németül-angolul vegyesen egyezkedik a Hawaii-mintás rövidgatyában magyarázó német hajóskapitánnyal arról, hogy a vízi jármű gyomrának melyik részébe daruzzák be a 47 tonnás gépházat és hogy hová rakják a többit. A manőver levezénylője megmutatja azokat a számításokat és műszaki rajzokat, amelyeket korábban készített a beemelésről. A lényeg, hogy két daru áll majd be egymásnak háttal, egyik a teher egyik szélét, másik a másikat emeli fel tökéletes szinkronban - ha véletlenül leborulna a 47 tonna a raktérbe, az valószínűleg simán elsüllyesztené az olyan 150 méteres szállítóhajót.

"Hülyegyerek! Hová mész?"

Többórás ceremónia veszi kezdetét: a cég kék színére festett daruk precízen beállnak, elhelyezik az ellensúlyokat. Döbbenetes számok: a daruk emelőszára 59 tonnás teherbírást ígér, a teleszkópos tappancsaikhoz 6,35-9,9 tonnás ellensúlyokat rögzítenek. A művelet végén kis reggeli szünet, a Kaszkadőr becenevű munkás nagyot harap az otthon csomagolt szalámis kenyérbe.

Komoly tervezőmunka előzte meg a berakodást is

9.56 A szállítmány beemelése
Már majdnem unni kezdjük az előkészületeket, ezért körbenézünk kicsit Magyarország talán legnagyobb kikötőjében, amelynek sarkában tábla figyelmeztet: "A medencében tilos fürdeni". Mögötte egy ezeréves hajóroncs a vízben, amely inkább egy horror helyszínére emlékeztet, mint strandra. Meglátunk egy másik szállítmányozót is: egy kerékpáros futár idegesen keresi a címet, ahová a hátitáskája tartalmát fuvarozza. Ott tekereg körülöttünk, a rádiójába beszél kerekezés közben.

Ezalatt képzeletben megemeljük munkavédelmi sisakunkat Sándor előtt, aki a saját munkásai kezéből kivéve a méretes villáskulcsokat, maga csavarozta fel a rögzítővasakat a daruelem tetejére. A nap már melegen tűz, izzad mindenki, amikor a daruk kulacsai (hivatalosan: a horogszekrények) belekapaszkodnak kétoldalt a 47 tonnába. Itt is felhangzik az éjszaka leggyakrabban hallott szó: "lassan, lassan".

Gyufásdoboz a zsebben. Körülbelül ennyi volt a több ezer tonnás teherbírású hajónak a 47 tonnás gépház

Olyan háromméteres magasságban lehet a gépház, amikor valaki - talán épp Kaszkadőr - elordítja magát: "Hülyegyerek! Hová mész?" A semmiből előbukkanó kerékpáros futár épp befordul a levegőben lógó 47 tonna alá, de még visszakiabál, hogy "a pofád befogod". Mindez csak két másodperc, a beemelés viszont közel negyven perc. Az áru elhelyezése és a kötelek kiakasztása után megjelenik a cifragatyás német: "Hé, Herr! Can you finish?" - most így indul a német-angol párbeszéd. A válasz az, hogy még nem, több apróbb daruelem is bepakolásra vár. Négy-hat méteres tartóelemek, ránézésre olyan pár tonnásak. Nevetségesen aprók, nem is várjuk meg a berakodásukat.

Nyolcszázezer az államnak

Száz kilométeren száz literes fogyasztás - aki azt hiszi, hogy ez az irdatlan mennyiségű gázolaj a fuvar fő költsége, téved. A szállító Bautrans több címen különféle díjakat fizet a Magyar Közút Kht.-nak, valamint a rendőrségnek. A Tiszafüred-Csepel út esetén ezek a következők voltak:

útengedély (országos és budapesti)	90 000 Ft
túlsúlydíj	85 000 Ft
útvonalbejárás költsége	55 000 Ft
táblabontás költsége	60 000 Ft
kísérés	260 000 Ft
rendőri kíséret	250 000 Ft
összesen	800 000 Ft