Világpremier előtt lestük meg a múltidéző jövő-Minit

Ha minden igaz, ezt az autót magyarok mi hárman láttuk. Félkatonai körülmények között őrizték, ottlétünkkor minden mozdulatunkat és pillantásunkat figyelemmel kísérték, minden szavukra vigyáztak. Aláírtuk, hogy szerda nulla óra előtt egy sort sem közlünk róla, egy részletképet sem hozunk nyilvánosságra. Most azonban - három héttel a detroiti világpremier előtt - bemutatjuk a Mini Beachcomber Concept nevű tanulmányautót.

Kezdetben nem éreztem át az áhítatot és a féltést, amit a Beachcomber iránt tápláltak létrehozói. Az érkezésünk előtti napon lettek kész az autóval, mintegy fél év megfeszített munkája után.

Hamarosan Detroitba viszik fellépni. Ők összerakják az autókat, a tesztelő pedig igyekszik ízekre szedni, még ha nem is szó szerint, ám az első mégis az, hogy tapogatsz, rálépsz, lökdösöd, csavargatod, kapcsolgatod, ahogy csak lehet. Ezt itt most alig. Az illem nem tartana vissza, de szép lassan rájövök, hogy más a tempó.

Amikor letörlik utánam az ujjnyomaimat, már sejtek valamit, úgyhogy meg is lepődöm, amikor engednek beülni. A talpam alá természetesen tesznek egy nejlont, és odabenn megint elkezdhetek garázdálkodni, miközben a tervező magyaráz. Például a középkonzolra helyezett, de most nem működő kilométeróra helyén bekapcsolható színes, kör alakú képernyőről, ami az autó teljes információs rendszerét megjeleníti, az eddigiektől szokatlan megoldásokkal. Jeladók segítségével az utasok helyét is megmutathatja, amennyiben azok eltávolodtak az autótól, de még a pulzusszámukról is tudósíthat.

Csak a sofőr vezethette, nagyon óvatosan, néhány métert

Ez kicsit öncélúnak tűnik, de egy terepen levő kutatócsoportnak már használható funkció lehet. Ugyanígy a középső sínen tologatható eszközök sokasága. Minden holmit egy-egy adapterrel lehet a sínre erősíteni, így lehet belőle konzol műszereknek, laptopnak, telefonnak, lejátszóknak, sporthoz szükséges eszközöknek, poharaknak. Amikor ott voltunk, leginkább az utóbbi kettőre láttunk példát, meg egy adapteres fekete pálmára, amely a beach-hangulatot hivatott feleleveníteni - ebben a színben legfeljebb lávaömlés után, gondoltuk.

Az autó motorizáltságára nem fordítottak sok gondot ("van benne"), de azért megkérdezem, lehet-e vele menni egy pár métert itt benn. Én kérdezem a tervezőt, ő kérdezi a szóvivőt, aki rábólint. Elkezdeném állítgatni az állíthatatlan ülést, mire szerényen megkopogtatják a vállamat, és mutatják, hogy "pardon, itt van a sofőrünk, az egyetlen, aki vezetheti". Nagyobb tulkot már nem is csinálhatnék magamból, de meg kellett próbálnom. Sebaj, kapunk lehetőséget mozgó felvételekre, és kiderül még egy fontos dolog. Vendéglátóink nagyon féltik a kocsit: a menetpróba közben (húsz méter, gyors gyaloglási sebesség) a szóvivő és a tervező meredten, a külvilág ingereit kizárva csak arra koncentrál, hogy ez alatt az autóval ne történjen semmi különös.

Körformák és gömbölyded idomok jellemzik a belsőt. A központi nagy sebességmérő mutatója kamu, ragasztott műanyag nyilacska

Ráadásul a fotós és az operatőr kolléga még egy menetet akar, hogy más kameraállásból is felvehessék. Megint két perc transz következik, ezalatt meg se próbálok hozzájuk szólni. A végén nagy kilégzés után még annyit tologatják és emelgetik, amennyit csak a fotós kolléga kívánja. De jó, hogy nem vezethettem - döbbenek rá. A falnak nyilván nem mentem volna vele, ám Detroit csupán bő három hét ide. Viszont az is feltűnik, hogy a sofőr és a fotósunk alatt az ülést is letakarják, nemcsak a padlót. Ezt korábban nálam elmulasztották, lehet, hogy későn kezdtek el aggódni, nehogy a farmerom patentja kárt tegyen az ülésben, de akkor már mindegy volt.

A szóvivő egyéb tekintetben is vigyáz mindenre, ő mondja ki az áment, ha valamiről kérdéses, ki lehet-e mondani. A nagy titkokat egyébként prózai módon letakarva őrzik a teremben. Leghátul áll talán egy Mercedes-Benz ML terepjáró, legalábbis a ponyva alól kilógó keréktárcsából és a sziluettből annak tűnik. Talán valamilyen alternatív hajtáson kísérleteznek vele, mindenesetre a pár centiméterre megint csak kilógó matricák valamilyen prototípusra engednek következtetni, de ez csak tipp. Hogy nem akármi lehet, erősíti egyrészt a tény, hogy fenn van a negyediken, másrészt az, hogy a nap közepén egy paravánt húznak eléje.

Összkerékhajtás, védőlemezek és merevítések. Koncepcióautó létére járóképes

Lassan végzünk is, következik még egy hivatalos interjú a tervezővel az autóról és személyéről (hamarosan ezt is olvashatják az [origo]-n). Egy megnyert meccs utáni laza levezetés hangulatában kikísérnek minket, mi pedig poszttraumális szindrómaként a hazaúton kezdünk szembesülni azzal, hogy igen ritka errefelé a vendégek fogadása, úgyhogy elég szerencsésnek gondolhatjuk magunkat. A szóvivő elmondása szerint egy-egy brit, olasz és német stáb láthatja az autót a közlési tilalom és a detroiti show előtt, de legalábbis nagyon kevesen, meg persze az USA-ba küldtek szűk körben egy anyagot. Ha ezt a tényt az országok lakosságának lélekszámára vetítjük, akkor valószínűleg mi vagyunk az a nemzet, akik arányában véve a legnagyobb kontingenssel képviseltethették magukat a negyedik emeleten.