Magányos kanyarvadász - Ducati Hypermotard 796 teszt

Izgalmas formavilág, belevaló, 1100 köbcentis, V2-es motor, lángba boruló országút - eddig ez a kép élt bennünk a Ducati Hypermotardról. Mostantól kisebb hengerűrtartalmú változatban is kínálják az olaszok.

A formája szinte egy az egyben megegyezik a nagytestvérével
(Még több fotó a galériában, kattintson a képre!)

"Grazie, Troy!" (Köszönjük, Troy!) - ez a felirat olvasható csupa nagybetűvel a Borgo Panigalében működő Ducati-gyár épületeinek falán. Így fejezik ki hálájukat a dolgozók az ausztrál Troy Baylissnek a 2008. évi Superbike-vb-győzelemért. Kétségtelen, hogy a Ducati név mára szinte egyet jelent a versenysporttal, de szerencsére rajongóik csak egy hányada érez késztetést arra, hogy térdét állandóan az aszfalton koptassa. Egy jó kocsmárosnak persze fontos, hogy mindenkit kiszolgáljon, ezért néhány évvel ezelőtt a Ducati is megkezdte a paletta megfelelő kibővítését. Ennek legújabb állomása a Hypermotard 796.

A jellegzetes vörös fényezés sajnos feláras

Francesco Rapisarda sajtófőnök szerint "nem egyszerűen arról van szó, hogy a már jól ismert 696-os motor nagyobb lökethosszú változatát kapta meg az újdonság". Teljes egészében új motort szerkesztettek hozzá a Ducati konstruktőrei. A szuperbike-ok mintájára ennek a blokkja is úgynevezett vákuumos öntési technológiával készül, ezért mintegy 1,2 kg-mal kevesebbet nyom, mint a hagyományos eljárással készült változat. A furatátmérő és a lökethossz ugyanaz, mint a régebbi Monster 800-é, ami pontosan 803 köbcentimétert jelent. A forgattyús tengelyen a 848-as szupersportmotor könnyű lendkereke teljesít szolgálatot. A hengerfejek és a vezérműtengelyek a jelenlegi Monster 696-ból kerültek át, viszont a minden eddiginél nagyobb, 11:1 arányú sűrítési viszonyt előállító dugattyúk újak.

Kecsesebb, könnyebb motorblokk, 45-ös fojtószelepház a Bingtől, ECU a Siemenstől

Összességében tizenkét kilogrammal könnyebb a 796-os, mint az 1100-as. Ebből hat a motorra és a perifériájára - mint például a hengerenként egy lambdaszondával rendelkező kipufogórendszer - esik. Utóbbi mellőzi a csappantyút, az első dob szépen, esztétikusan, alulról simul rá a motorra. Természetesen van egyéb újdonság is: a Ducati kikönnyítette a váz hátsó részét úgy, hogy nem változott annak merevsége. Hasonló mondható el a teleszkópvilla belső csöveiről is: 43 mm az átmérőjük (1100-as: 50 mm), és kecsesebb végidommal vannak párosítva. Az új villahidakkal együtt összességében a futóművön is hat kilót spórolt meg a Ducati, igy 167 kilogramm a Hypermotard 796 tömege.

A 796-os is egyágú lengővillával készül. Nincs magasságállítás a himbarendszeren

Már a találkozás első perceiben kellemes meglepetés fogad, a nagytestvér 845 milliméteres ülésmagassága ugyanis rám nézve nem éppen baráti. Viszont a 796-os háta két centiméterrel közelebb került a talajhoz, így könnyedén megfordulok és kirobogok a gyárterületről anélkül, hogy teljes bizonytalanságban, lábujjhegyen kellene táncikálnom. A kuplung lágy, a váltó útja rövid és pontos, bár néha akadozik. Bologna zsúfolt útjain kihajtok a városból és megcélzom az Appenninek északi vonulatait - ez a környék maga a motoros Kánaán. A számtalan, kanyarokkal tarkított útnál megfelelőbb helyszínt aligha találunk a legifjabb Ducati kipróbálására. A görbéket összekötő egyenesek hossza épphogy eléri a száz métert, így hamar kiderül, mennyire fordulékony a Hypermotard. A súlyveszteség itt már érezhető, könnyedén lehet dönteni egyik ívről a másikra. A 66 fokos kormányszög és a 100 mm-es utánfutás szintén előnyös helyzetet teremt a girbe-gurba talján utakon.

A teszt a Motorrevüben jelent meg.