Már váltani sem kell - Honda CR-V i-DTEC-teszt

A Honda CR-V már eddig is közel állt a tökéletes családi szállítójármű cím elnyeréséhez. Modellfrissítésekor erősítettek a dízelmotorján, és végre automatikus váltóval is elérhetővé tették, amely remekül illik a karakteréhez, bár nem olcsó, és a fogyasztást is növeli.

Nehéz észrevenni a modellfrissítés nyomait. Csak 155 mm a szabad magasság, terepre nem való
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Négy évvel ezelőtt még különösen szokatlannak és újszerűnek tűnt az akkor frissen bemutatott CR-V formaterve. Elődje egy hosszúkás, szögletes kombi volt, kívül hordott pótkerékkel, amely terepjáróssá tette, míg az új egy gömbölyded tojássá változott, amely rövidebb, szélesebb, és alacsonyabb az előző generációnál. Ugyan a furcsán kettéosztott hűtőrács, a kupészerű ablakvonal és a Volvótól koppintott hátsó lámpa kevesekben keltette az egységes dizájn érzetét, a belső értékek mindenkit meggyőztek.

Eltűnt a tetőszpojler, újak a lökhárítók. A csúcsváltozaton teljesen fényezettek

A CR-V-ben az a legjobb, hogy szabadidő-autós vonásai ellenére nyíltan vállalja, hogy nem több egy négykerék-meghajtású emelt kombinál. Nincsenek rajta hatalmas, fényezetlen felületek, amelyek a terepjárás látszatát keltenék, kerekei nagyok ugyan, de a hasa elég közel van a földhöz, még egy automatikus lejtmenet-vezérlőt sem raktak bele, ami a szabadidő-autók egyetlen terepjárós kelléke szokott lenni. Automatikus Haldex-összkerék-meghajtása sem sziklamászásra, hanem csúszós utakra készült, a műszerfalon semmiféle kapcsoló nincs, amivel lehetne szabályozni a működését.

Egy másodperccel lassabban gyorsul automatikus váltóval

Kombiautó-jellege viszont a mindennapi használatban jól jön: utastere még az Accordénál is tágasabb, és a variálhatósága közel olyan jó, mint egy buszlimuzinnak. A hátsó ülései sínen tologathatók, háttámlájuk három részre osztott, és mindegyiknek változtatható a dőlésszöge, csak kivenni nem lehet őket. Alaphelyzetben is hatalmas, 524 literes a csomagtere, de ügyes bővíthetőségnek köszönhetően ezt akár megháromszorozható. Ekkor a hátsó ülőlapok is előrebillennek, nemcsak a támlák, így tökéletesen sík felület jön létre. Ha nem bővítünk, akkor is variálható a csomagtér a beépített polccal, és már a karcoktól sem kell félni, mert fémborítás került a rakodóperemre.

Alaphelyzetben 524 literes a csomagtartó, bővítés után háromszor akkora

És akkor még nem is szóltam sem a legtöbb kompakt szabadidő-autót lepipáló vezethetőségéről: futóműve egyszerre stabil és kényelmes, motorjai csendesek, kormányzása pontos. Talán csak a BMW X3, a Ford Kuga és a Mazda CX-7 múlja felül úttartás és vezetési élmény tekintetében, azoknál viszont sokkal praktikusabb, tágasabb és kényelmesebb.

Csak a rádió változott az ódivatú műszerfalon, és automatikus váltó sem volt eddig

Jól sikerült modellről van tehát szó; nem csoda, hogy a nemrég lezajlott modellfrissítésnél óvatosan nyúltak hozzá. Kívülről nagyon nehéz felismerni a 2010-es verziót, mert szinte csak a hűtőmaszk változott meg rajta. Elhagyták a krómutánzatú műanyagot, magát a rácsot pedig méhsejt-mintázatúra cserélték, de ez csak közelről látszik. Elegánsabb lett a megjelenése azáltal is, hogy már az átrajzolt lökhárítók alsó részét és az ajtók alatti felületetet is a karosszéria színére fényezik, igaz, csak a leggazdagabb, Exe felszereltségnél. Végre az oda nem illő tetőszpojler is a süllyesztőbe került, és az is örömteli, hogy már nem csak az alapverziókhoz jár a 17 colos könnyűfém felni. Bár klasszikus szépségnek továbbra sem lehet nevezni a CR-V-t, de ahogy a házasságnál, az autóválasztásnál sem csak a külső értékeket kell figyelembe venni.

Nem japánokra, hanem testes európaiakra tervezték a kényelmes üléseket

Sokkal fontosabb a belső, amely ugyan továbbra sem kényeztet pihe-puha műanyagokkal, mégis olyan összerakottság-érzetet kelt, amely egyes prémiumautók szintjén is túltesz. Bár kemények az anyagok, a tapintásuk első osztályú, finom bőr borítja az üléseket és a könyöklőket, a belső kilincs fémből van, nem csak úgy néz ki. A formák azonban nem nevezhetők fantáziadúsnak, a műszerfal látványa meglehetősen unalmas, a kilencvenes éveket juttatta eszembe. Megmaradt a helytakarékos, tolókarszerű kézifékmarkolat, amely nagyon hasonlít az új automatikus váltó előválasztó karjára. A modellfrissítés hozadéka az Accordból érkezett új cd-s rádió, amelyhez már iPodot és pendrive-ot is lehet csatlakoztatni, méghozzá elegáns módon, mert a kábeles csatlakozót a kisebb, felső kesztyűtartóba rejtették. Végre használható lett az ülésre rögzített könyöklő: korábban olyan keskeny volt, hogy állandóan lecsúszott róla az ember keze, és előbb-utóbb felhajtotta, hogy ne idegesítse.