A DS3 újabb színfolt az unalmas kisautók között
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A legtöbb autógyártónak van egy egyedi stílusa: a Citroën a meghökkentő műszaki megoldásokról ismert. Nagyon kevés olyan modelljükről tudunk, amelybe ne tettek volna bele valami egyedi pluszt; régebben, a DS és még a későbbi CX idején is jól mentek a dolgaik, de ha belegondolunk az utóbbi tizenöt évbe, megállapíthatjuk: a franciák voltak már nagyon mélyen is, mostanában éppen kilábalóban vannak, de eddig váratott magára a nagy durranás.
A jelenlegi legerősebb motorja 155 lóerős, később lesz 200 lóerős is
A Citroënt félig már temettük: a C5 egy kellemesen ringatózó bálna, a C4 meg teljesen átlagos kompakt, egy-két egyedi megoldással. Hiába a ralisikerek, a C4 ettől még nem lett sportos karakter. A C3 és a C2 kedves kisautó, nem több, a C1 meg egy kicsi, de nem túl olcsó bevásárlókocsi. Most, végre itt a DS3.
A kanyarokban sem vall szégyent, kifejezetten feszes a futóműve
Amikor először meghallottam, hogy a régi DS nevén több prémiumhatású modellt dobnak piacra, elég pesszimista voltam. Aztán jött a DS3, és kívülről olyan volt, mint egy Mini. Persze rajta vannak a szokásos citroënes vonások, de a függőlegesen álló LED-ekkel és a B oszlop cápauszony-szerű megoldásával különleges is. Tehát izgalmas lett a formája, de talán még ennél is nagyon piros pontot érdemelnek azért, mert a kinézete gyakorlatilag egyedi igényekre alakítható, hasonlóan a Fiat 500-hoz. Lehet válogatni a tetőszínekben (akár mintás is kérhető), megválasztható a tükör színe is, előre plusz krómkiegészítők is kerülhetnek, és a könnyűfém felnikből is van fekete, alumínium színű. A sima C3-asból ismerős utastérbe karbonmintájú burkolat, kétféle váltókar és színes burkolatok is rendelhetők.
Meglepően keveset fogyasztott a remek menetteljesítményekhez képest
Ha arról szólna ez a cikk, létezik-e olyan kisautó, amiért valaha kiadnék 5,8 millió forintot, akkor elég hamar véget érne. A DS3-as tesztautó ennyibe kerül, magyarul irgalmatlanul drága. Ez az értékelés azonban korántsem helytálló: a legnagyobb vetélytárshoz igazították az árát. Járatosabb olvasóink bizonyára látták már, hogy egy Mini sem olcsóbb, sőt egy kicsit erősebb Cooper S-ért ennél jóval többet (7,15 millió) ott lehet hagyni a kereskedőnél. Egy körülbelül hasonló tudású Alfa MiTo is az 5-6 milliós sávban mozog, a nem is olyan régen tesztelt új, 170 lóerős motorral szerelt QV pont ennyibe kerül. Ettől még a DS3 lehetne drága, ha rossz autó lenne. De nem az.
A DS3 szakít a márka mostani irányvonalával: egy igazán feszes, érzelmekre ható kis izomgolyó lett, amelynek a minősége is nagyjából rendben van. Cinikusabbak persze megjegyzik, hogy a sima C3 műszerfalát kapta, de egyrészt azon is dolgoztak egy kicsit, egyébként meg jól áll neki. A sportosabb ülések tisztességesen tartanak, a kormány nagyon jó fogású, a vezetési pozíció tökéletesen beállítható. Egyébként kicsit minis életérzést ad a DS3, ugyanúgy meredeken áll a szélvédő, és ugyanolyan merev az egész autó.
A C3-asból már ismerős lehet ez a műszerfal, csak pár részlet más
A kanyarstabilitása is kiváló, de az úthibákat ugyanúgy nem szereti, mint a Mini. Kényelmes francia autókhoz szokott vezetőknek túl kemény lesz ez a rugózás, de ettől válik a DS3 nagyon pontosan irányítható sportautóvá. Persze hungaroringi nyílt napokra nem mennék vele, ahhoz még ez is puha, de egy kellemes hegyi szerpentinen nagy élmény kanyarogni vele. Sőt városban is élvezetes, csak a rengeteg úthiba okoz kellemetlen pillanatokat. Parkolni is nagyon jó vele, hiszen alapvetően jól beláthatóak a méretei, de összességében közlekedni is remek, hiszen mindenki nagyon előzékeny az újdonsággal, és nem csak a feltűnő színe miatt. A járókelők megnézik, a lányok imádják, a férfiak meg méregetik, de nagyjából mindenki vigyorog a láttán. Ugyanezt láttam az újkori Mini utcára kerülésekor.