Kevésbé feminim, mint az elődje
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ha rosszindulatú akarnék lenni, alaposan bele tudnék kötni az új RAV4 formájába. Értem én, hogy ez csak egy modellfrissítés, de nem illik félmunkát végezni. Az új RAV4 ugyanis úgy néz ki, mint a tervezési fázis felénél valaki ellopta volna a rajzokat a formatervező asztaláról, és ez alapján gyártották volna le. Az eleje jól láthatóan karakteresebb lett, sok vonása hasonlít a nagytestvér Land Cruiserére. Már nem egy lágy vonalú divatterepjáró, hanem végre lett karaktere. A baj csak az, hogy nagyjából itt ki is fogyott a lendület; a hátulján maximum egy módosított hátsó lámpát véltem felfedezni, mást nem. Ez nem jelenti azt, hogy új RAV4-est nem érdemes venni, de az biztos, hogy nem használtak ki minden lehetőséget, amelyre egy ilyen frissítés lehetőséget adna. Az új, fiatalos fényezésért viszont dicséret illeti őket, bár ennél sokkal több vidám színt el tudnék még képzelni.
A Toyotának nagy szerencséje van a RAV4-essel. Az első modellt éppen időben vezették be, ezért az emberek ismerik, ha valaki ebből a kategóriából akar választani, akkor elég gyakran felmerül a neve. Az évek során az újabbnál újabb RAV4-esek sem rombolták le a modell rangját, csak valahogy az utolsó generáció kicsit unalmas lett. Nem rossz autó, de nem elég tágas, túl lágy vonalvezetésű. Így szoktak elvérezni jobbnál jobb autók, és bizony a RAV4 is erre a sorsra lett volna ítélve, ha valamivel nem rázzák fel egy kicsit az érdeklődést iránta.
A kettővel ezelőtti RAV4-hez képest alaposan megnőtt
Érdekes módon nem az új orr miatt tetszett meg jobban az új modell, a kicsit módosított belseje se fogott meg. A gazdagabb felszereltsége öröm, de a 10 GB-os háttértárolós navigációs multimédiás egység egyik gyengéje az USB-csatlakozó hiánya, ami valljuk be, bosszantó hiba. A jobb fogású kormány viszont sokat jelent az élményben, mint ahogy a javuló minőségérzet is. A térkínálat értelemszerűen nem változott, a csomagtartó is ugyanakkora (410 liter), sőt már azt is tudom, hogy lehajtott hátsó ülésekkel 17 darab 15 collos slick gumi is befér hátra. Ám még ez sem győzött volna meg.
Sosem hittem volna, hogy egy terepjáró, vagy egy ilyen szabadidő-autó esetében le fogom azt írni, hogy nem turbódízellel az igazi. De a Toyota most megmutatta, hogy egy modern benzinessel is lehet hihetetlen fogyasztási adatokat produkálni.
Hátul csak a lámpa változott, innen nehéz felismerni a modellfrissítést
Már korábban mondták, hogy a tesztautó furcsa dolgokra képes. Kétliteres benzines, fokozatmentes automatával és intelligens összkerékhajtási rendszerrel, ami első hallásra nem sok jóval kecsegtet. Újra bebizonyosodott, hogy nem szabad előre elítélni autókat.
A RAV4 már az első közös utunk alatt meggyőzött, amikor Budaörsről bementem vele a városközpontba. Az autó kényelmes, nyugodt jelenség, semmi kapkodás, rángatás, rázás, meglepően csendes, miközben a hifiből kellemes dallamok csengtek fel. Talán kicsit rá is hangolódtam erre az idilli állapotra, emiatt magamhoz képest öregurasan vezethettem, de a végén a hatliteres átlag azért erősen meglepett. Ekkora motorral ekkora autó nem fogyaszthat hat litert.
Igényes anyagok, kiváló felszereltség és terepjáróba kissé idegen világos bőrülés
A kétliteres Valvematic erőforrás ugyanis viszonylag modern, nem csak a szelepvezérlést lehet állítani, hanem folyamatosan változtatni tudja a szívóoldali szelepek nyitási mélységét is, ezáltal már nincs szükség fojtószelepre. Ezt nem csak a Toyota motorja tudja, de itt a fokozatmentes váltó részleges gázadásnál mindig a takarékos üzemmódban tartja a motort. Ennek köszönhetően városban gyakran 1500-as fordulatszám környékén tartja a motort, és a gyorsítások során sem megy nagyon 3000 fölé. A gyorsítás is úgy zajlik, hogy a motorfordulatot felemeli egy kívánt értékre, majd a váltó áttételét változtatja, ami szintén fogyasztásbarát megoldás. Lendületesen közlekedve sem sikerült elérni a tízliteres átlagot, többször hét liter körüli értéket is produkált.
Nem mondhatom, hogy jól is megy, de az biztos, hogy a 158 lóerős motor kellemesen mozgatja ezt a másfél tonnát. Ha kell, szép lassan fel is pörög, de országúton előzéseknél zavaróan nagy a késés a gázadás és az érzékelhető gyorsulás között. Ilyenkor jön jól, hogy a váltónak van manuális módja is, amely hét előre beprogramozott áttételt jelent. A kormányon elhelyezett kapcsolókkal játszi könnyedséggel lehet váltogatni, ráadásul jóval gyorsabban is, mint egy hagyományos automatánál.
A csomagtartó alapállapotban is elég, de az ülések lehajtásával lesz igazán nagy
Ha kell, akkor sietni is lehet vele, de ez nem illik az egyéniségéhez. Sokkal inkább a nyugodt, megfontolt autózás híve, városban sem fárasztó. Sokkal csendesebb, mint egy dízel, és már a fogyasztás illetően sincs hátrányban.
Ebből adódóan némileg értelmét veszti a turbódízel motor megvétele, hiszen annak durva anyagi vonzata is van. A 2,2-es dízel 150 lóerős teljesítménnyel, hagyományos automatával több mint egymillióval drágább, mint a full extrás tesztautó, ami nagy különbség. Már azt sem lehet számolgatni, mennyi idő alatt térülne meg a dízel. Ráadásul a benzines csendesebb, és télen is hamarabb bemelegszik, hamarabb fűt. Egyértelmű, hogy ez a kombináció kéne, persze nem feltétlenül ezzel a felszereltséggel.
Bár a tesztautó 9,5 millió forint, de egymillióval olcsóbban is elérhető a fokozatmentes váltóval szerelt verzió
A tesztautó a full extrás kivitel volt, 9,5 milliós vételárral. Ha nem kérünk mindent, de ugyanerre a hajtási kombinációra vágyunk, akkor 8,2 millióból már megoldható a vásárlás. Ebben a kategóriában azonban a konkurencia hatalmas, igen kiváló vetélytársak sorát tudnám felsorolni, én is nehezen tudnék választani. Az biztos, hogy hajtást tekintve ez a Toyota most nagyon harmonikus és jó.
Műszaki adatok |