Tavasszal és ősszel jön a guruló zúzda - lomtalanítás
Ha egy megunt, kiszolgált kanapéra vagy háztartási gépre nincs már szükségünk, elég a megadott időpontban kiraknunk az utcára, ahonnan - Budapesten - a Fővárosi Közterület Fenntartó Zrt. (FKF) szállítja el. Ha kívülről nem is látszik, de a lomtalanításkor utcára tett holmik begyűjtéséhez használt kocsik felépítése sokban különbözik a sima kukásautókétól, hiszen változatos méretű, állagú és formájú tárgyakat kell egyszerre elvinni - minél hatékonyabban. Ezért a kukákat megemelő szerkezet helyett egy mindent elnyelő acélszáj van a kocsi hátulján, amelybe válogatás nélkül bele lehet rakni a háromlábú széktől a repedt mosdókagylóig szinte mindent, hogy megrághassa azokat.
A szeméttartály véges befogadóképességét és a daráló teljesítményét úgy tudják megnövelni, hogy a kocsi vezetőfülke mögötti részénél nem fix a hátfal, hanem egy nagyteljesítményű hidraulikus tolólapot használnak, amely a feldarabolt lomokat tovább zömíti. Két dologra nem képes: nem tudja kezelni a hulladék közé kevert veszélyes hulladékot és az ilyenkor szintén az utcákra szórt építési törmeléket, apróbb darab szemetet sem tudja felszedni a - kollégáik által - sáskáknak nevezett takarítók helyett.
Aki közelről látott már lomtalanítást, tudja, hogy a kerék nélküli, kopott gyerekbicikli és az üres festékes vödrök kirakásán túl remek lehetőség adódik új kincsek begyűjtésére is; a szomszéd régi gáztűzhelyének kapcsolói pont jók lesznek a telekre, a perzsaszőnyeg-utánzatból lesz új fekhelye Morzsinak. A kukásautóval dolgozóknak tilos átturkálni más szemetét, pedig a használható dolgokon túl egész sorsok mennek az égetőbe. Mindegy, hogy szerelmes levelek, vagy az egykoron elsős Lacika irkafüzetéről van szó, a daráló mindent ledarál.
Nézze meg a kukásautókat munka közben!
Általában újabb Mercedeseket használnak a "lomizáshoz", de megvannak még az FKF régebbi, osztrák gyártmányú Steyrjei, amelyek akkor helyettesítik a "nagy Mercinek" becézett gépeket, ha azokon épp a karbantartási, javítási munkákat végzik. A fotókon és a videóban is szereplő példány is csak helyettes szerepben dolgozik, 16 évét és lefutott kilométereit tekintve már megérett a nyugdíjra, de alkalmanként még használják.
Vezetőfülkéje kényelemben nem veheti fel a versenyt az újabbakéval, váltója manuális, szemben a későbbi fél- vagy teljesen automatákkal, amelyek megkönnyítik a méretes teherautók terelgetését. Régi vágású felépítésével, masszív alvázával guruló hegynek is lehetne nézni. Háromtengelyes, a hátsó két duplakerék hajtott - szinte minden terepen elboldogul. Szeméttároló dobját és a tömörítő rendszert a jármű motorjáról működtetik, a hajtás a váltóból leágazó külön kardántengelyen jut hátra a felépítményhez.
Hárman, egy gépkocsivezető és két rakodó dolgoznak vele egyszerre (, ugyanúgy, mint a jó tíz évvel későbbi Mercedes Econicokkal. Ebből a lomtalanításhoz használt példány olyan hátsó résszel készült, hogy a háztartási hulladékhoz rendszeresített kisebb kukákat és a nagyobb, négy keréken guruló fémedények tartalmát is képes az emelőszerkezetével a raktérbe borítani, emellett a nagyobb lomokat is magába tudja gyűrni.
Minden héten ugyanaz - háztartási hulladék
Heti rutin a kommunális hulladék elszállítása, erre fordítja az a legtöbb időt. Hétről hétre ugyanazokat az utcákat járja végig a kukásautó háromfős személyzetével. A gépkocsivezető gyakorlatilag végig a kormány mögött marad, mert pár tízméterenként meg kell állni a házak elé kirakott szemetesedényekért. Közben a két rakodó folyamatosan dolgozik, a kukásautó hátuljához húzzák a kukákat, amelyet utána a gép emel föl és a rakodó irányításával ürít ki, így ha az első ürítés után marad még benne szemét, akkor többször is megismételhető a művelet.
Ezután a kukát lengedik a talpára, visszahúzzák a ház elé, a két rakodó feláll a kukásautó szélein lévő rácsos trepnikre, majd jelez a vezetőnek, hogy mehetnek a következő házig. Kisebb távolságokat tesznek csak meg, de ha két munkaterület között, a forgalom ritmusában haladnak, természetesen a két rakodó is a fülkében utazik.
Mint a többcélú változat, úgy ez a Mercedes is kényelmesnek mondható; légkondicionált a fülkéje, automata a váltója, nagy tartományban állítható a vezetőülése és a kormánya is. A gyakori megállások alkalmával nem kell a fékpedálon állnia a sofőrnek, és nem is kell a levegős kéziféket használnia, a mágnesfék nevű eszköz jó szolgálatot tesz, elektronikusan helyben tartja a kukáskocsit. A rendszer érzékeli azt is, hogy mindkét rakodó a hátsó rész trepnijén áll-e, és addig nem old, amíg valamelyikük a kocsi körül dolgozik, így elkerülhetők a gázolásos balesetek.
Cikkajánló |
A bejárt útvonalat úgy tervezik meg, hogy akkor érjenek a végére, amikor a kocsi megtelik, aztán irány a szeméttelep. Ott átkapcsolják a kukásautót ürítő üzemmódra (megváltoztatják a szeméttároló dob forgásirányát), így hagyja el az addig bekebelezett, összetömörített hulladék a kocsit.
Ez már Európa - szelektív hulladékgyűjtés
Az általunk látott munkafolyamatok közül a legkevésbé piszkosnak a szelektív hulladékgyűjtő szigeteken álló konténerek ürítése látszott (feltéve, hogy nincs körülöttük szanaszét szórva a szemét). Ezt a huszadik kerületben - ahol megnéztük a folyamatot - MAN teherautókra telepített rendszerrel végzik, a felépítményeket ugyanaz az osztrák specialista gyártja, mint a Steyr és a Mercedesek esetében. Ennek az oldalán is a M-U-T, azaz a Maschinen-Umwelttechnik-Transportanlagen GmbH logója van, kialakítása leginkább a lomtalanításhoz használtéhoz hasonlít, de van rajta egy emelőgép is.
Városi legenda, hogy a konténerekbe szelektálva dobált hulladék ömlesztve kerül a kocsikba. Nem így van: Budapesten egy autóval csak egy fajtát gyűjtenek. Máshol az országban van olyan kocsi, amely mindent gyűjt, ám annak tartálya öt részre osztott az ötféle hulladéknak, de azokat nem hátulról, hanem a tetejük felől rakják meg.
A MAN a lehető legközelebb megy a hulladékgyűjtő szigethez, és emelődarujával felkapja a konténert - jelen esetben a PET-palackoknak szánt sárga színűt -, és amikor az a kitátott szájra emlékeztető hátsó rész fölé ér, a gépkezelő egy gombnyomással kinyitja az alját, ahonnan kipotyog a sok műanyagflakon. Visszarakja daruval a helyére, bezúzza a műanyagot, és mennek tovább a következő szigethez.
A műveletsor lelke a daru, amely a többi kukásautóhoz hasonlóan a MAN-nál is a hajtó motorról működik, teljes egészében elektromos vezérlésű, csápját hidraulika mozgatja. Egy kör alakú fémprofilnál fogva emeli fel a konténert, az ürítést egy másik fémnyelv meghúzásával végzi, ami kinyitja a konténer alját.
Miután végeztek, a kétfős személyzet újabb célpont felé veszi az irányt. A MAN félautomata váltója kényelmes megoldás, csak elinduláskor kell kuplungolni, egyes felett automatikusan történik a tengelykapcsolás. A Mercedeshez hasonló modern fülkéje van, de a régi Steyrre emlékeztetően magas és férfiasan erős a felépítése. Utasterében a kényelem helyett a biztonság és a célszerűség az első, a vezető szemközelébe helyezett monitoron pontosan lehet látni az autó mögötti történéseket, ez elsősorban tolatáskor és rakodáskor jön jól.
Olyan komoly gép a MAN, amilyennek látszik, de ez nem jelenti azt, hogy maximálisan ki is használhatják a benne rejlő potenciált. Az FKF dolgozóinak a KRESZ-en túl szigorú belső szabályzatot is be kell tartaniuk, így szóba sem jöhet a gyorshajtás, pedig ekkor és ilyen erős gépekkel lehetne ijesztgetni a többi közlekedőt.
Veterán kukásautók, öreg locsolók és hókotrók Időutazás a kezdetektől - íme a kézi erővel mozgatott szemeteskocsi (Még több érdekes jármű a múzemról készült galériában. Kattintson a képre!) Nem fekszik éppen a főváros múzeumnegyedében, talán ezért is kevéssé ismert a Köztisztasági Múzeum, amely emléket állít az FKF és jogelődjei több mint százéves múltjának. Kiterjedt muzeális járműparkjuk mellett egyéb eszközöket és archív anyagokat is őriznek a rákospalotai hulladékégető melletti helyiségben, mi most elsősorban a régi kukás-, locsoló- és hókotró autókra fókuszálunk. Kronologikus sorrendet követve a legelső a kézi erővel mozgatott, úttisztító kocsi, amelyekkel kiállított formájában a második világháború előtti időkig lehetett találkozni az utcán, de "modernebb" testvéreit ma is használják az utcaseprők. Ez az, amit a KRESZ-tanfolyam óta kézikocsiként emlegetünk. 1965-ös ez az önfelszedő seprőgép, a Verro-City gyártotta Nem sokkal modernebb a kiállított lóvontatású lajtos kocsi sem, ilyenek a húszas évekig voltak szolgálatban. Víztartályuk térfogata 1600 liter volt, a locsolás módja gravitációs, ami egy finom eufemizmus arra, hogy ez bizony olyan kőkorszaki, hogy csak mechanikus alkatrészek vannak benne. Futóművét és fékeit elnézve nem több egy megerősített lovas kocsinál, ennek ellenére szabályozható ütemben, az imént említett gravitáció ellen dolgozva lehetett szabályozni a vízmennyiséget. Fura szerzet a fehér színű, robbanómotoros, önjáró Krupp seprőgép. Német gyártmány 1926-ból, külsejét praktikus szempontok alapján tervezték, így került jobb oldalra a vízhűtés radiátora. Motorja négyütemű és 24 lóerőt teljesít, gyengébb a 601-as Trabantnál, de nem is száguldásra találták ki. Skoda szemétgyűjtő kocsi, romos állapotban Négy köbméteres zárt szeméttartója volt az ötvenes évekből származó Csepelnek, amely ezt leszámítva semmiben nem tért el az utakról jól ismert többi változattól. Ezenkívül többféle újabb gyártású és kivitelű, speciálisan átalakított teherautót is lehet látni a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű részeként működő múzeumot. Bővebb információ itt található. |