Gyakran előfordul, hogy barátok, rokonok, ismerősök megkérdezik, milyen autót vegyenek? Ilyenkor az egyetlen megfelelő válasz: olyat, amelyik tetszik. Számtalan szempont alapján értékelhetjük, rangsorolhatjuk a kínálatot, mindenki más tulajdonságokra helyezi a hangsúlyt, mást tart fontosnak egy autóban, nem beszélve az anyagi lehetőségekről, amelyek gyakran behatárolják a döntést.
Mi pedig nem tehetünk mást, mint alaposan megismerjük az autókat, és tapasztalatainkkal segítünk eligazodni a gyártók egyre bővülő kínálatában. Rendhagyó tesztünkben két eltérő karakterű autót vizsgálunk, melyeket származásuk, kategória-besorolásuk, hasonló árfekvésük és turbómotorjuk köt össze. Mire mindenki eldönti, melyikkel szimpatizál, összehasonlításunkból kiderül, melyik a jobb vétel.
Egymásnak ellentmondó termékstratégia alapján tervezték a Leont és az Octaviát. A spanyol felmenőkkel büszkélkedő autót sportosnak, a cseh származásút alapvetően praktikusnak szánták. Hiába a többé-kevésbé megőrzött identitás, mégis mindkét autó hamisítatlan német gyártmány. A közös platformstratégiának köszönhetően ráadásul masszív felépítésüket és jellegzetes anyaghasználatukat, kezelőszerveiket tekintve kifejezetten hasonlítanak egymásra.
A német mérnökök pedig semmihez sem vonzódnak jobban, mint a praktikus megoldásokhoz, így cseh kollégáikkal együtt végre kiélhették magukat az Octavián. Ez a beállítottság és a lelkesedés meg is látszik a végeredményen. A szegmensből kilógó alsó-középkategóriás nem pusztán a Skoda legnépszerűbb modellje, hanem az európai eladási listák egyik slágere is lett az évek során.
Ami a Seatot illeti, sosem valósíthatta meg önmagát, ráadásul az a szenvedély, ami a spanyol márkából olcsó élményautót varázsolna, valahogy hiányzik a koncepcióból. A hangsúly az olcsón van, hiszen egy nagyobb összegért a miénk lehet egy igazi sportkompakt, a Leon Cupra R, a vásárlók többsége azonban kénytelen beérni a lendületes dizájnnal, és a szigorúan vett sportos tulajdonságokkal. A stratégia hiányosságai az eladásokon és a márka konszernen belüli helyzetén is meglátszanak.
Walter da Silva formaterve még évekkel az ősbemutató után is magára vonzza a tekinteteket, a márkán belül talán a Leoné a legszebb, legarányosabb karosszéria. Egységes, harmonikus a megjelenése, az Alfa 156-osról ismerős stíluselemek könnyednek és dinamikusnak láttatják az autót. A modellfrissítés során alig észrevehetően változtattak rajta, eljátszottak a lökhárítókkal és a lámpákkal, de első ránézésre ezek a változások sem feltűnőek.
A Skoda megújulása sokkal látványosabban sikerült, az egész orr-részt kicserélték, de nem csupán a műanyagokat változtatták meg, hanem új lemezeket is sajtoltak. Mire a hátuljához értek elfogyott a lendület, a biztonság kedvéért azonban változtattak egy keveset a lámpák rajzolatán. Nem sajnáljuk, hiszen az Octavia konzervatív formája is alapvetően átgondolt, egy komoly, modern autó benyomását kelti, laposan lejtő, ötajtós karosszériájával a középkategóriások elegáns megjelenését idézi.
Odabent még nagyobb a különbség a két autó között, mint kívülről. A Seatban elöl-hátul elegendő a hely, de egy árnyalatnyival passzentosabb az utastér, laposabban húzódik a tető, magasabb az övvonal, összességében bunkerszerűbb, mint a Skoda. Üléspozícióját sportos vezetésre tervezték, a sofőrt körülölelik a nagyszerű, kemény tömésű első ülések, meredeken áll a kormány, kézreáll a váltó, és elterül előttünk a hatalmas, mélyen előre nyúló műszerfal, amelyen hatalmas, kihasználatlan felületek éktelenkednek.
Ez igaz a középkonzolra és a szélvédő alatti részre is. Érthetetlen, miért alakítottak ki ekkora helyet a szellőzés három tekerőgombja és a két DIN méretű rádió számára, és miért nem a vezető keze ügyében, hanem a váltó mögött, a kézifékkar mellett helyezték el a vészvillogó, a központi zár, a menetstabilizáló, a keréknyomásmérő és a start-stop elektronika kapcsolóját. Az így szabadon maradt felület sivár és lehangoló, akárcsak az előretolt, laposan fekvő szélvédő tövéig tartó műanyagtenger. A látótérbe nyúló vaskos A oszlopon a kis háromszögablakok sem javítják a kilátást, és átlósan hátranézve sem jobb a helyzet.
A modellciklus felében igyekeztek jobb anyagokkal feldobni az ingerszegény belsőt, ami jól sikerült, sokkal finomabb, kellemesebb tapintású burkolatok vesznek körül, de még mindig kevés a puha felület, és a hatos Golfon bemutatott gombokkal kiegészített, jó fogású, vaskos kormány anyagánál is láttunk már bizalomgerjesztőbbet. Középre helyezett fordulatszámmérőjével és függőleges helyzetből induló mutatóival hatásos összképet mutat a jól olvasható műszeregység. A multifunkciós kijelző ezúttal a bal oldali csőbe került.
Felnőttesebb autó benyomását kelti az Octavia, szellős utasterében minden irányban bőséges a hely, az ötös Golf padlólemezének köszönhetően hátul is nagyvonalú a lábtér. 560 literes, hatalmas nyíláson át pakolható csomagtartójával szemben egyetlen kategóriatársának és sok nagyobb autónak sincs esélye. A tág határok között állítható, kényelmes ülésekből a rövidebb műszerfalnak és a meredekebb szélvédőnek köszönhetően jó a kilátás, a kezelőszervek itt is a kezünk ügyében vannak, de a belsejét inkább kényelmi szempontok alapján rendezték be.
Bemutatásakor is minőségi anyagokból állt, megújulása óta még igényesebb lett a beltér. Az egész műszerfalat puha anyag fedi. Ügyesen elrendezett, áttekinthető az új középkonzol, a kapcsolók és gombok kellő erővel, finoman működtethetők. Tárolórekeszből több is akad, az ajtón és az ülések között is találunk a könyökünknek alátámasztást. Koncentrikus körben helyezkednek el a számok a jól áttekinthető műszeregységen, a fedélzeti komputer adatait könnyedén leolvashatjuk a központi kijelzőről.