Suzuki szedán 9,3 millióért - Kizashi-teszt

Suzuki névvel nem könnyű betörni a kilencmillió forint feletti középkategóriás kocsik közé, dízelmotor és kombi-karosszéria nélkül meg pláne nem. Pedig a Kizashi egyáltalán nem rossz, ráadásul ekkora feltűnést még egyetlen tesztautónk sem okozott a Lamborghini Murciélago óta a fővárosban.

A Kizashi név azt jelenti japánul, hogy valami jó dolog érkezik
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Tíz-tizenöt éve még jót mulattunk a négyajtós Swift Managernek hívott limitált szériáján, amely nagyjából csak négy elektromos ablakával, szervokormányával, esetleg egy manuális klímaberendezéssel vagy blokkolásgátlóval tudott többet az alapmodelleknél. Nem is terjedt el futótűzként a középvezetők között, talán nem kell ecsetelni, hogy miért.

4,65 méteres hossza a középkategória alsó végébe sorolja. A rugózás feszes

Idén azonban újra megpróbál betörni a "mi autónk" készítője a főként céges, flottaeladásokra építő szegmensbe egy sokkal esélyesebb jelölttel. A Suzuki legelső középkategóriás modelljét, a 4,65 méteres Kizashit ugyan már másfél éve bemutatták, de eddig csak Japánban és a fő piacának számító Észak-Amerikában volt kapható, utóbbiban 3,8 millió forintnak megfelelő alapáron. Eladási sikereket Európában nem igazán remélhetnek, mivel itt a Kizashi méretosztályában nagyjából minden kilenc eladott dízelautóra jut egy benzines, és a kombik is legalább annyira népszerűek, mint a négyajtósok. Korábban állítólag tervezte ezeket a változatokat a Suzuki is, de a gazdasági válság miatt végül csak egyféle karosszériával és egyféle, 2,4-es, négyhengeres benzinmotorral készült el a Kizashi.

Ha nem ezüst lenne az autó, feltűnőbbek lennének az íves kipufogóvégek

Már az agresszív amerikai reklámkampány is jól jelezte, hogy a Suzuki nagyon büszke legújabb modelljére, még attól sem féltek, hogy Audival, Volvóval, Mercedesszel hasonlítsák össze egy szlalompályán. Ami a külsőt illeti, tényleg nem kell szégyenkeznie a Kizashinak, úgy sikerült egyedi formát alkotni, hogy igazából semmire sem hasonlít, leszámítva a csomagtartó 5-ös BMW-re emlékeztető kialakítását.

Vérbeli sportszedánra utalnak a kis ablakfelületek, a szélesített sárvédők, a rövid első túlnyúlás, a 18 colos könnyűfém felnik, a karosszéria vállas kialakítása, a kétoldali, formatervezett kipufogónyílás vagy a mélyre húzott küszöbök, lökhárítók. Hossza ugyan 13 centiméterrel elmarad egy Ford Mondeóétól, és közel hússzal egy Opel Insigniáétól, ez azonban az utastér helykínálatán alig érződik. Ha kritizálni kellene, akkor lényegében csak az első fejtér szűkössége említhető, ami a tetőablak következménye.

Hatalmas Suzuki-embléma virít a Kizashi orrán

Nem a hátsó lábtér, hanem inkább a 461 literes csomagtartója az, ami kissé elmarad a kategória átlagától. A hátsó ülések lehajtásával ugyan bővíthető a tér, de ez sem sokat javít a helyzeten a kicsiny nyílás és a szűk keresztmetszetű alagút miatt. Utóbbi azért ilyen, mert a tervezéskor fontos szempont volt a karosszéria strukturális merevsége, és ez menet közben is érezhető, még magas padkára felállva sem tapasztaltam nyikorgást, recsegést. Jobban hozza a "van benne anyag"-érzést, mint egynémely német vetélytársa, ami azért nagy szó. Az összeszerelés is remek, de egy drága, Japánban gyártott autótól ezt természetesnek is veszi az ember.

Igazán puha, ujjal bemyomható műanyag sehol sincs, de az anyagok ettől függetlenül rendben vannak

Magyarországon csak egyféle felszereltséggel kapható a Kizashi, és ebben már minden benne van, a navigációt leszámítva. Jó dolog a puha bőrkárpit, a kétzónás automata klíma, a 465 wattos Rockford-Fosgate hifi, az elektromos ülésállítás, de az az igazság, hogy az USB-csatlakozón, a Bluetooth kihangosítón és a kulcsnélküliségen kívül kevés olyan extrát tud felmutatni, ami 10-15 éve nem volt benne egy hasonlóan jól felszerelt középkategóriásban. Persze akad még pár, ilyen a xenonfényszóró, a térdlégzsák vagy a menetstabilizáló és keréknyomás-ellenőrző rendszer, de a mai élvonalnak megfelelő három-négy zónás klímát, szellőztethető üléseket, kanyarlámpát, radaros tempomatot vagy holttérfigyelőt ne is keressünk benne.

Hátul bőven elég a lábtér, de a fej- és válltér lehetne nagyobb

Az extralistán pedig csak egyetlen tétel szerepel, a 150 ezres metálfényezés. Kritikát érdemel még az igazán puha műanyagok hiánya, és a hifi régimódi, pontmátrixos kijelzője, amely csak a rádióállomások nevét képes kiírni, de az USB-n tárolt könyvtárak és előadók nevét már nem. Remek fogású viszont a perforált bőrrel borított kormány, kényelmes az ülés, jó a sportosan mélyre beállítható vezetői helyzet.

Cikkajánló

Felpuhult - Subaru Legacy 2.0D		Velünk élő történelem - Subaru Legacy 2.5 CVT		Egységben az erő - Honda Accord 2.2 CTDI