Bármilyen civilizáltnak tűnik, még mindig jól bírja a terepet a Jeep Grand Cherokee
(Még több fotó új Jeepekről a galériában. Kattintson a képre!)
Amerika és Olaszország kapcsolatáról van, akinek a maffia, van, akinek ritka sportautók ugranak be. A Chrysler és a Fiat együttműködése új távlatokat nyit a nemzetközi kapcsolatokban és új esélyt ad mindkét márkának a jövőbeli sikerekre. Itt van mindjárt az új Lancia Thema, amely nem más, mint az elmúlt évtized egyik legjobban sikerült amerikai autója, a Chrysler 300C átmaszkírozott változata. Az eredeti egy igazi karakteres nagyvas, minden tengerentúli hazafi büszkesége. Ebből kellett faragni gyorsan valami szívfacsaróan elegánsat, egy igazi olasz autót.
Nehéz feladat lehetett egy amerikai autóból olaszt faragni, de egészen jól sikerült
Képtelenségnek tartottam, hogy sikerülhet, de ami azt illeti, a végeredmény nem is rossz. Kedvenc részletem a hátsó lámpa ügyes átrajzolása, innen nézve kísérteties érzés keríti hatalmába a bámészkodót, aki egyre kevésbé érti, amit lát. Mert a vaskos motorháztető-övvonal-csomagtartó hármasnak és a lapos tetőnek érintetlenül kellett maradnia, emiatt még mindig nagyon amerikainak látszik, de ott vannak a részletek, azok a remek részletek, melyek képesek elhitetni, hogy ez valami más, ez egy Lancia.
Főleg hátulról meggyőző a Thema, teljesen átalakították a hátsó lámpákat
Biztosan valamiféle kreatív ihlet szállta meg a rajzolókat, mert a legkényesebb ponton, az utastérben is tudtak csodát tenni. Ami odabent van, az nem bájos próbálkozás, megértést és jóindulatot remélő költséghatékony kompromisszum, hanem büszkén vállalható, befejezett munka. Van benne szép, kétszínű bőrözés, egészen másmilyen minőségben, mint ahogy azt Amerikától megszoktuk. Van majdnem egész tetős üvegtető és egy egészen meggyőzően európai műszerfal. Ami a 300C leggyengébb pontja volt, az lett a legmeggyőzőbb érv amellett, hogy jó szívvel fogadjuk el ezt a kocsit Lanciaként.
Nem mondom, hogy nem kell a lelkünk mélyén szeretni az amerikai autóipart ahhoz, hogy maradéktalanul elégedettek legyünk vele, de még a vezethetősége is beleillik a képbe. Műszakilag nem sokat változott korábbi önmagához képest, a V6-os motorral nagyon szépen és intenzíven képes gyorsítani, és egyáltalán nem akar leesni az útról, még a pilisi kanyarokat is be lehetett vele venni. Karosszériája olyan merev, ahogy tankszerű külseje sejteti, Amerikában pedig még mindig hisznek a lágyan ringatózó rugózásban, amit a toldozott-foltozott utakon autózva csak támogatni tudok.
Jól jön a Fiatnak egy tekintélyes és terebélyes modell, mint a Freemont
Sajnos a Phedra nevet nem örökölte meg a Chrysler Voyager lanciásított kivitele, a Lancia Voyager, melynek ezúttal be kellett érnünk a látványával, helyette a Dodge legjobb autója, a Journey fiatosított változatát, a Freemontot vezethettük. Vida János kollégám a nemzetközi menetpróbán már hosszabban ismerkedett vele, nekem csupán két dolog tűnt fel a néhány percnyi vezetés után. Először is végre kapott egy tisztességes utasteret.
Legtöbbet az utastér változott a Dodge Journey-hez képest
Rajongok a klasszikusokért, de a nyolcvanas évek amerikai autóbelsői nem képviselnek olyan nosztalgikus értéket, amelyet érdemes lenne átörökíteni az ezredforduló utánra. A formák most már modernek, az anyagok megfelelnek a célnak, az egésznek európai hatása van, pedig külsőleg ezt a kocsit nem sikerült úgy átkozmetikázni, mint a 300C-t. A másik pedig az átdolgozott, de továbbra is lágy futómű, mellyel a göröngyös úton még mindig táncol a nagydarab karosszéria.
Formailag sokat javult, és vezetés közben is pozitív csalódás a Jeep Compass
A nap legnagyobb meglepetését mégis a Jeep okozta. Eddig nem tartottam sokra a Compasst, már csak azért sem, mert nekem nagyon kis ügyetlen a formavilága. Olyan érzésem van, mintha minden lehetséges módon igyekeztek volna megfosztani mindentől, ami miatt egy Jeep vagány lehet. Hátsó ajtajának furcsa törésvonala, ablakba rejtett, sorjás kilincse, lemezollóval kivágott kerékjárata miatt még mindig nem találom vonzónak, vezetni viszont meglepően kellemes.
Minden millimétere amerikai, de Jeepnek elég igényes a Compass belseje
Már a belseje is sokkal finomabb munka, mint vártam, bár a pontmátrix kijelző valószínűleg csak a retró jegyében maradt benne, de az összeszerelés minősége és maga a stílus is egészen korrekt. Jól ülünk benne, és kifejezetten Jeepben is érezzük magunkat közben. Az úton jól viselkedik, esetlenül ácsingózó váltókarja pontos és határozott szerkezethez tartozik. Futóműve nem idegenkedik reménytelenül a kanyaroktól sem, csupán túlszervózott hajókormányát tekergetve támadt olyan érzésem, mintha eltört volna a kormánymű.
Városi korzózáshoz is jó, és terepen is bevethető a Grand Cherokee
Konvojban autózva sajnos nem tudott elégé magával ragadni életem első HEMI motorjának szívmelengető karaktere. A Jeep Grand Cherokeeba átülve először a lépcsőházi korlát vastagságú kormánykeréken kellett túltennem magam, amely még valamiben igyekszik hasonlítani egy petrencés rúdra, ez pedig a fatartalom. A felszereltségi lista szerint "valódi nemes fát" használtak, de ennél a vakítóan fényesre lakkozott markolatnál biztosan szebbet is elő tudna állítani a Jeep. A piliscsévi motokrosszpályán kiderült, hogy tényleg tud, mert a dízelmotoros tesztautóba már emészthető, mahagóni színű változat került. Kiderült, hogy itt nem a rotyogás és a bődületes erő, hanem a nyomaték a nyerő, mehettünk is egy dagonyázós kört, hogy ezt megértsük.
Európai szemmel bántó a fényes fabetét, de a HEMI motor kárpótol érte
Instruktorunk már az elején világossá tette, hogy nem fogunk a buckák fölött szaltózva repkedni, és fel sem állhatunk a vezetőülésből, ezt meg kell hagynunk a motorosoknak. A terepező kenyere a megfelelő tempó és a pályaismeret mellett a pontos helyzetfelismerés és a jó reakcióidő. A bójákkal és póznákkal kijelölt pályán szinte alapjáraton gurultunk végig, a gázhoz alig-alig értem, bevetettük a lejtmenetvezérlőt és a kapcsolható összkerékhajtást is. A Grand Cherokee érdekessége, hogy ez a hírhedten termetes darab a valóságban nem is olyan ijesztő, amerikai hagyományokhoz hűen belül talán még egy kicsit szűkösebbnek is tűnik, mint kívül, de méreteit, extráit - mint a tetőből kihajtható DVD-képernyő - meghazudtolóan ügyes terepen, félelemérzet nélkül lehet vele olyan helyeken boldogulni, ahová hétköznapi autós ritkán keveredik.
Ugye milyen jól áll neki a sár, nem csoda, hogy sokan le sem mossák róla?
Ennél több kalandot csak egy igazi háborús hős, a Willys Jeep utódjával, a Wranglerrel lehet átélni. Vezetni sajnos nem engedték, helyettünk Palánkai Gellért vezetéstechnikai oktató hajtott végig a siratófalat és egyéb finomságokat tartogató technikás pályán. Magával ragadó ennek a klasszikusnak bátran nevezhető konstrukciónak a hangulata. Hiába vadonatúj, mégis igazi őskövület a szó lehető legjobb értelmében. Kilátszik a kasztni fémje, a levehető tető műanyagja, a fejünk fölött fut a gyöngyvászon bevonatú bukókeret, orrunk előtt van a meredek szélvédő, és csak megy át mindenen, árkon-bokron. Persze látszik, hogy gondoltak a mai fiatalokra, és modernizálták a műszerfalát, de csak éppen annyira, hogy elhiggyük, néhány hónapja gördült le a futószalagról. Sokkal fontosabb, hogy van benne terepváltó, felező (akár negyedelő) és lejtmenetvezérlő is.
Hetvenéves a Jeep, a Wrangler mára igazi ikon lett
Palánkai Gellért szerint a Wranglert mégsem azért lehet szeretni, amit terepen tud, hanem azért, amit az élet más területein nyújt. Nem csak automata váltó és klíma kapható hozzá, kényelmesen lehet benne ülni, komfortosan lehet vele közlekedni, van értékelhető gyorsulása és vállalható fogyasztása. Ráadásul még környezetbarát is, amit nehéz elhinni egy ilyen rendíthetetlen hobbieszköztől, de nem nehéz megmagyarázni. Egy elegendő idővel és elszántsággal rendelkező cég ugyanis minden évben felméri minden autótípus ökológiai lábnyomát születésétől a haláláig beleértve a tervezést, a gyár felhúzását, a gyártást, az értékesítést, sőt még a marketingtevékenységet is, és felállít egy listát, melyen a Wrangler általában az első helyek egyikén szerepel.
Budapesten forgatták a Wrangler legújabb reklámját
Hiába, amit egyszer évtizedekkel ezelőtt megterveztek, néhány kapcsoló kicserélése után sem igényel komolyabb erőforrásokat, ezt az autót pedig mindenki ismeri, még hirdetni sem nagyon kell. Mégis forgattak neki egy reklámot, egészen véletlenül éppen Budapesten. Amíg Önök megemésztik a filmben látottakat, mi részletes tesztben próbáljuk ki azokat az autókat, melyekre most csak kevés idő jutott.