400 focipályányi földterületen fekszik a Seat-gyár
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A Barcelonától 30 kilométerre fekvő martorelli gyárról annyit tudtam a látogatás előtt, hogy ez a Seat főhadiszállása, szinte minden típust itt gyártanak az Alhambrát (Portugália) és az új miniautót, a Mee-t (Szlovákia) leszámítva. Ahogy egy ilyen létesítményben számít rá az ember, a bejáratnál marcona tekintetű, makulátlan egyenruhás őrök szigorúan vizsgálták át hosszú perceken keresztül a buszunk papírjait, és a mellénk adott idegenvezető is egyből figyelmeztetett minket, hogy a fényképezőgépeket teljesen feleslegesen hoztuk el, mert itt bizony fotózni nem lehet. Ebből azt a téves következtetést vontuk le, hogy talán minden sarkon áll majd egy még hivatalosan be sem mutatott új modell, talán álcázva, de ez sem baj, ehhez képest csalódnunk kellett, mert igazából semmi meglepőt nem láttunk a kerítésen belül pár modellfrissítés utáni Exeón kívül.
Háromszor annyi négykerekű készül itt egy évben, mint amennyi Magyarországon összesen fogy
Ami viszont váratlan volt, az a gyár mérete: a Seat 1993-ban átadott ipari parkjának 13 épülete 2,8 millió négyzetméteren terül el, ami 400 futballpályával egyenlő. Ha ezt tudjuk, akkor már azon sem csodálkozunk, hogy a kerítésen belül 25 kilométernyi út köti össze a csarnokokat, és több mint 10 kilométer vasúti sín is van. Három éve adták át a gyárat a barcelonai kikötővel összekötő sínpályát is, amelyen évi 80 ezer autót juttatnak el a szállítóhajók fedélzetére. Természetesen az üzem fogyasztása is tetemes, napi nyolcezer köbméteres vízigénye például a termelőkapacitáshoz képest állítólag nem számít soknak, de így is megfelel egy 40 ezer lakosú városénak. Persze a napi 1,3 millió kilowattórás áram- és a 2,3 millió kilowattórás gázfogyasztás is jól jellemzi a gyár méreteit. Bő hétezer munkás dolgozik három műszakban azon, hogy a világ 72 országa ne maradjon Seatok nélkül. Valószínűleg jelentős kedvezményt kapnak a dolgozók a gyár melletti, direkt miattuk felhúzott márkakereskedésben, mivel az alkalmazotti parkolóban szinte minden második autó itteni gyártású volt. A Seatokon dolgozó alkalmazottakon kívül még közel kétezren dolgoznak a szintén kerítésen belül található kutatás-fejlesztési, alkatrészellátó, pénzügyi, marketing- és dizájnközpontban.
A hegesztőüzemben nagyon kevés embert láttunk, szinte mindent robotok végeznek
Ahogy a gyár adataiból kiolvastam, a 2008-as válság érzékenyen érintette a martorelli termelést: a 2007-ben legyártott 435 ezer autónál az azt követő években rendre százezerrel kevesebb készült, ami kapacitáskihasználtsági gondokat szült. Éppen ezért hozta ide a tulajdonos Volkswagen-konszern az Audi Q3 gyártását, az első példány a négykarikás márka legkisebb szabadidő-autójából idén júniusban gördült ki a gyárból. Az Audi-készítéssel 1500 új munkahely jött létre a gyárban, a dolgozók az első teljes évben a tervek szerint százezer Q3-ast fognak összeszerelni, ami sokat javít a kapacitáskihasználtságon és természetesen a gyár megítélésén is, ugyanis az Audi-gyártás komoly presztízsértékkel bír. Mellesleg a gyár így már előre felkészíti magát a Seat kompakt szabadidő-autójának a gyártására is, ez vélhetően az Audi és a Volkswagen Tiguan alapjaira építve, két év múlva mutatkozik majd be.
Az Audi A4-es komplett gyártósorát három éve hozták át a németországi Ingolstadtból. 1200 kamion hordta nyolc héten keresztül az Exeo gyártásához és összeszereléséhez szükséges felszerelést
Napelemek Martorellben |
Az Audi Q3-gyártósort nem nézhettük meg, csak a Seat Ibiza családét, ezek mellett van még egy gyártósor a Leon-Altea családnak, a negyedik pedig az Ingolstadtból pár éve átköltöztetett régi Audi A4-es gyártósor, amelyen az Exeókat gyártják. Abba a csarnokba engedtek be, ahol az Ibizához való padlólemez- és karosszériaelemeket hegesztik össze robotok, néhány esetben lézerhegesztéssel. Itt több mint ezer robot dolgozott szorgosan (kicsit ebben a Chemical Brothers klipben éreztem magam miattuk), embert csak elvétve lehetett látni, csak néhány helyen tették oda emberek a hegesztendő alkatrészt a gépnek. Mivel még sisakot sem kaptunk, néha aggódtunk egy kicsit, mikor a mellettünk pár méterre hegesztő robotok több méterre is kilövellték a másodpercekig parázsló apró fémdarabokat. A csarnok mennyezetén kuszának látszó rendszerben sínek futottak mindenfelé, az alkatrészeket az ezeken futó tartóelemekre felfüggesztve, teljesen automatizáltan szállították a következő munkaállomáshoz.