Ötvenéves angyal - Volvo P1800

Nem látszik Volvónak, a P1800 mégis a márka egyik legnagyobb klasszikusa. Hírnevét Roger Moore-nak köszönheti, aki az Angyal sorozat Simon Templarjaként hét éven át járt a rosszfiúk nyomában, és fuvarozta vele a hölgyeket. A nemzetközi összefogással készült túrakupé idén ötvenéves, egy rajongva szeretett, 1970-es autót próbálhattunk ki.

Még több képért kattintson a fotóra!

A belseje is összhangban van a látvánnyal, amelyet kívülről nyújt a P1800. Sportüléseket látunk, de a puha tömésű, kicsi, fényes bőrfotelek valójában egy babzsákot sem tartanak meg. Akkor még nem forrt össze a Volvo neve a biztonsággal, de a svédek már sokat törték rajta a fejüket, hogyan vigyázhatnának a két elöl ülőre, ha már hátra senki sem fér be. Természetesen van gyári biztonsági öv, igaz, hogy a C oszlopig kell nyújtózkodni érte, de megéri bekötni, mert nem csupán az üléshez erősítenek, de igazi repülőgépes rögzítő- és kioldószerkezetbe csatolhatjuk őket. Első ülései fejtámlásak, extraként külső tükröt szereltek rá, a műszerfalat puha szivacs szegélyezi.

Még több képért kattintson a fotóra!

Nagyon passzentos az utastér, valódi sportkocsiban érzem magam, ahogy becsukom a régi autótól szokatlanul vaskos ajtókat. Magas övvonala a nyakamig ér, az ülés alig valamivel a padló felett van, a lábamat messzire előre kell kinyújtanom a pedálok felé. Kényelmes fogást találok a szinte teljesen függőlegesen álló kormányon. Valahol a felső karima és a magas műszerfal között látok ki, mégsem érzem magam elveszettnek benne. Régi jó szokás szerint vékonyak a tetőoszlopok, és a mélyre csavarozott ülésből is jól látom a hosszú orr széleit. Bár kicsi a hely, még a nálam egy fejjel magasabb tulajdonos haja sem súrolja a tetőkárpitot.

Volvo P1800, a tévésztár - Az Angyal Volvója

1961-ben Nagy-Britanniában az Incorporated Television Company megkezdte egy új filmsorozat, Az Angyal (The Saint - 1962-1969) előkészítését. A történet főszereplője Leslie Charteris regényalakja, Simon Templar, a sármos kalandor volt, aki furfangos észjárásának és rátermettségének köszönhetően minden epizódban többnyire egy csinos hölgy segítségére sietett, és olyan bűntényeket derített fel, melyek a rendőrségnek is fejtörést okoztak. A film főszerepét Roger Moore-ra, az Ivanhoe hősére osztották. Már csak a megfelelő autót kellett megtalálni a karakter számára, aki a regényekben egy kitalált, Hirondel márkájú autót vezet. A minden ízében angol produkciónak hamisítatlan brit sportkocsira volt szüksége, ezért megkeresték a Jaguart, és felajánlották a szereplés lehetőségét a frissen bemutatott E-Type számára. A cég vezetősége akkor még nem tudta felmérni, mekkora piaci előnyökkel jár egy filmszerep, és azzal az indokkal utasították el a producert, hogy reklám nélkül is találnak vevőt az újdonságnak.

Még több képért kattintson a fotóra!

A legenda szerint Moore javaslatára figyeltek fel a P1800-asra. A Volvo örömmel adta sportmodelljét a filmhez, bár először még a svédek sem láttak fantáziát a termékelhelyezésben, ezért a produkciónak szánt hófehér, 71 DXC rendszámú P1800 teljes vételárát kifizettették. A készítők mindent megtettek, hogy felkeltsék a nézők érdeklődését az autó iránt. Minden részben hosszan szerepeltették, megépítették az utastér pontos mását az akkoriban kizárólag vetített háttérrel felvett belső jelenetekhez, és az eredeti motorhangot is rögzítették. Az Angyal autójának védjegye az "ST 1" rendszám lett, mely a karakter monogramja, és az angol "saint" szó rövidítése is egyben. A sorozat népszerűségéből végül a Volvo is kivette a részét. Az egyre növekvő eladásoknak köszönhetően 1963-ban már megérte egy vadonatúj modellt biztosítani a forgatáshoz. A 77 GYL rendszámú 1800 S-t nem csak Simon Templar vezette, az autót Roger Moore-nak ajándékozták saját használatra. 1965-ben változtattak néhány részletet a sportmodellen, ezért új lökhárítóval, hűtőráccsal és kerekekkel szerepelt tovább ugyanaz az autó, miután a történet szerint a régi felrobbant.

Amikor a korábban fekete-fehérben rögzített sorozat 1967 végén színesre váltott, Svédországból két vadonatúj Volvo érkezett. A harmadik modellfrissítés során megváltozott oldalsó vonalvezetést ugyanis képtelenség lett volna néhány elem átcsavarozásával reprodukálni. Az NUV 647E rendszámú, piros belsőterű 1800 S Moore saját autója lett, a fekete belsejű NUV 648E-t pedig csak a forgatáson vezette. A nagysikerű sorozat befejezése után több alkalommal is megpróbálták feléleszteni a figurát, de Moore személyisége nélkül egyik feldolgozás sem lett igazán sikeres. 1978-ban Az Angyal visszatér (Return of the Saint - 1978-1979) főszerepét Ian Ogilvy játszotta. Erre a rövidéletű produkcióra már lecsapott a Jaguar, így az ST 1 rendszám egy fehér XJS-re került. A nyolcvanas évek végén Simon Dutton bújt Simon Templar bőrébe, aki egy Jensent, egy sötétkék, 1 ST rendszámú Interceptort kapott. 1997-ben, a Val Kilmer főszereplésével forgatott Angyal mozifilmben a feje tetejére állított karakternek csupán egyetlen közös vonása maradt a klasszikus figurával: a Volvo. A C70, balkormányos kivitelben, svájci rendszámmal, fehér helyett jellegzetes téglavörös színben tűnt fel a vásznon.

Még több képért kattintson a fotóra!

Már az első métereken feltűnik a kormány hatalmas holtjátéka, majd rohamos gyorsasággal megszűnik, hirtelen nehézzé válik, ettől úgy tűnik, mintha sosem fordulna be, de meglepően pontosan követi a mozdulataimat. Csak el kell hinnem, hogy elfordul, ugyanúgy kell vezetni, mint bármelyik kortársát, csak az érzet félelmetes, az eredmény meggyőző. Ahogy kigördülök a forgalomba, hirtelen felborul a napi rutin. Mindenki összezavarodik egy kicsit, és felfigyel a klasszikusra. Ahogy a gázra lépek, és hangos hördüléssel megindul, ha nem is Angyalnak, de egy hatvanas évekbeli angol gentlemannek érzem magam, csak a rettenetes úthibákat szépen kirugózó Volvo nem érti, mit keres Dél-Budán, panelházak és Ford Focusok között.

Volvo P1800, a rekorder - A világ legtöbbet futott autója

Irv Gordon, a világ legtöbbet futott személyautójának büszke tulajdonosa hárommillió mérföldet szeretne megtenni 1966-os Volvo P1800-asával, mielőtt az autó múzeumba kerül. A New York-i tanár 44 évvel ezelőtt vásárolta a sportkupét. Annyira beleszeretett új szerzeményébe, hogy ki sem akart szállni belőle, és két nap alatt 1500 mérföldet tett meg az Egyesült Államok útjain. Később sem pihentette a garázsban kedvencét, ingázóként naponta 125 mérföldet tett bele, így a rendszeres autós túrákkal együtt tíz év alatt félmillió mérföldet futott a bordó Volvo. Gordon semmi pénzért sem vált volna meg tőle, inkább rendszeres karbantartással és alkatrészcserékkel megtartotta eredeti állapotában, de továbbra sem kímélte az 1800-ast.

Még több képért kattintson a fotóra!

1998-ban 1 690 000 mérföldes futásteljesítménnyel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. Négy évvel később már a kétmilliomodik mérföldet ünnepelte a Times Square-en tartott sajtótájékoztatón. Jelenleg 2,9 millió felett jár a 44 éves Volvo és 70 éves tulajdonosa, aki újabb rekordra készül. Három éven belül szeretné elérni a hárommillió mérföldet. Irv megvalósíthatónak tartja elképzelését, és később szívesen látná Volvóját egy múzeumban, ahol bárki megcsodálhatja az autót, amely ugyanazzal a motorral és sofőrrel érte el a rekord futásteljesítményt. Ha egyszer megválik tőle, minden egyes mérföldért egy dollárt kér majd. Ennyi talán fedezné a kiadásait, amit az évek során benzinre és alkatrészekre fordított, de a kalandvágyó tanár elmondása szerint a hatalmas összeget további autós túrázásra költené.

Széles mosollyal adom vissza a kis kupét, és szokásom szerint már a beszerzési lehetőségeken gondolkodom. Mivel alig egy tucat fut belőle itthon, magyar hirdetésekben ritkán bukkan fel, inkább nemzetközi oldalakon érdemes kutatni, akárcsak az alkatrészeket, melyeket Volvo-specialistáktól használtan is érdemes beszerezni. Egymillióért csak Amerikából hozhatunk be P1800-asra emlékeztető roncsokat, használható példányokért legalább kétmilliót kérnek, ami felújítással együtt a szokásos három-négymillió forintos végösszeghez vezet. Gondoljunk bele, egy kedves sportkupé, egy legenda lehet a miénk egy új Suzuki Swift áráért. Miközben beszélgetünk, járókelők jönnek közel, nézegetik a Volvót, és mosolyognak. Büszke gazdája ezt szereti a legjobban a veteránozásban, hogy örömet szerezhet másoknak, mint egy igazi angyal.