Beszólt a Mininek a Fiat, Piszkos Harry csak lélekben volt Genfben

Clint Eastwooddal forgatott reklámfilmmel kezdődött a Fiat sajtótájékoztatója. Aztán a föld alól jött ki a két Fiat 500 L, amely az olaszok pr-igazgatója a kapucsínóhoz hasonlított.

Kemény, whiskey-áztatta, szivaros hang, szívbe markoló zene, kiüresedett detroiti utcák, naplemente. Aztán belépett a képbe Piszkos Harry, azaz Clint Eastwood. Így kezdődött a Genfi Autószalonon a Fiat sajtótájékoztatója, rendhagyó módon. Eastwood sajnos nem élőben tett tiszteletét, csak a Chrysler vele forgatott Super Bowl reklámfilmjét vetítették le az olaszok. Bár a több száz összegyűlt ember által okozott nagy hangzavar miatt nem hallottam tisztán az idős mestert, a film üzenete az lehetett, hogy a Fiat segítségével újra visszatérhet az élet Detroit kiüresedett utcáira. (a Fiat a Chrysler többségi tulajdonosa két éve).

Aztán persze lement a Jennifer Lopez főszereplésével forgatott Fiat 500 reklámfilm is, de a latin díva kissé megkopott, de még mindig jelentős vonzereje ellenére úgy hírlik, a jenkik még nem haraptak rá pár hónapja már náluk is kapható retró miniautóra. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy bemutatták az 500 America limitált szériát, ami nagyjából a 763. lehet a négy éves típus történetében. Ez az amerikai zászló mintával borított tükrökön kívül nem sokban különbözik a normál 500-asoktól.

A világpremierjét itt ünneplő buszlimuzin verzió, az 500 L, azonban igencsak eltérő, még ha a nevük nagyon is hasonlít. Még a szerb miniszterelnök is itt volt az öltönyt sohasem húzó, inkább fekete pulcsiban mutatkozó Fiat-nagyvezér, Sergio Marchionne társaságában a bemutatón, mivel az új modellt a volt Zastava-üzemben, Kragujevácon fogják készíteni pár hónap múlva. Szemből nézve aranyos a kisautók, egyterűk és SUV-k tulajdonságait egyesíteni próbáló 500 L, de azért a kis 500-vonzerejének java odalett attól, hogy 4,1 méteresre hízlalták. Állítólag 5 ember és 5 bőrönd kényelmesen belefér, de ezt még nem tudtam ellenőrizni, talán holnap beleülök.

Nem annyira az autó, inkább a belépője volt érdekes. A fehér hasábokból kirakott placc hirtelen mindkét oldalon elkezdett felnyílni, mint amikor egy Alien mászik ki az ember hasából, bocsánat, de jobb hasonlat nem jutott eszembe. Az autók hátsó futóművére egy keresztrudat erősítettek, amely egy másik rudat húzott maga után drótkötélen, és valahogy ez okozta a fehér padló szétnyílását. Ezt onnan tudom, hogy miután Olivier Francois befejezte a mondandóját, 20 másodpercen belül megjelentek a borostás, Adidas cipős olasz standmunkások, és leszerelték a produkció után már valóban hülyén festő rudakat a két 500 L-ről.

A Fiat sajtótájékoztatók mindig az olasz specialitások jegyében zajlanak, Olivier most például azt mondta, hogy ha a Fiat 500 az eszpresszó, akkor az 500 L a kapucsínó. Aztán meg azt a hatalmas életbölcsességet is, hogy felnőni nem korlátokat jelent, hanem lehetőségeket. Érdekes, eddig mindig a kicsiny méret előnyeit hangsúlyozták. Egyébként jellemző az olaszos lazaságra, hogy csak az Alfa Romeo-Abarth stand mögött vannak állandóan dohányzó szakácsok, üzletemberek és fotómodell külsejű lányok, más helyen senki sem dohányzik zárt térben, de itt mindig mindenki, rendszeresen.

Meg kellett említeni még a sokadik modellfrissítésén átesett Puntót, amelyet mér nem Grandénak, és nem is Evónak, csak simán Puntónak hívnak. Elfogyott a fantázia. Már a híres-hírhedt kéthengeressel is kapható az autó 100 g/km alatti szén-dioxid kibocsátással, ez elég indok volt a Fiatnak ahhoz, hogy a LED-falakon mutatott autók kipufogójából távozni zöld buborékokat rajzoljanak, a háttérben rikító zöld lovakkal, és persze az autó is zöld volt.

A Punto reklámfilm alaposan beszólt a Mininek és a Volkswagen Polónak: formás női hátsókat mutatnak miniszoknyában közelről, alatta a felirat: a Mini, amit szeretünk. Aztán lovaspólót, a felirat: a póló, amit szeretünk. Aztán a Puntót, a feliratot ki lehet találni: az autó, amit szeretünk. Aztán dicsérték még a Bravo ár/érték arányát (egy közepes autó tipikusan utolsó mentsvára), elmondták, hogy már 25 ezer új Pandára jött megrendelés, és 30 ezer Freemontra, utóbbiak kétharmada ráadásul olyan gazdához kerül, akiknek még sosem volt Fiatjuk. Ez már olyan unalmas volt, hogy volt időm körülnézni, és konstatálni, hogy a legszebb hoszteszek még mindig az olasz márkáknál vannak.