Apa driftelni tanul - Toyota GT86-menetpróba

Bokszermotor van az orrában, hátul hajtja a kerekeit, kívánatos kupéformája van és mindezek ellenére Toyota embléma van az elején. Nem tévedés, a világ egyik legnagyobb autógyára végre vette a fáradságot, és ismét nekiállt sportkocsit gyártani, igaz, némi segítséggel. Kipróbáltuk a vegytiszta vezetési élményt ígérő, de mégis olcsónak mondott GT86-ost, és választ kaptunk arra a kínzó kérdésre, hogy egy autóbolondot mennyire elégít ki.

A vezetési élmény terén bevallottan a Porsche Cayman volt az etalon
(Még több fotó a galériában, kattintson a képre!)

Ha megnézzük a Toyota jelenlegi kínálatát, úgy lóg ki a sorból a képeken csillogó GT86-os, mint Renée Zellweger a Bridget Jonesban, amikor tévedésből örömlánynak öltözött egy nyugdíjasbuliban. Az évek óta utód nélkül kivégzett MR2 és Celica után nemhogy sportkocsi, de még sportos modell sem maradt a Toyota háza táján, így igencsak ráfért már erre a márkára egy olyan autó, ami után megfordulnak az utcán. Némileg árnyalja a képet, hogy a GT86 nem önálló Toyota-fejlesztés: egy kisméretű, hátsó kerekes élményautó ötlete ugyan tőlük származott, ám a műszaki alapokat jórészt a Subaru fejlesztette, innen ered a kétliteres bokszermotor is.

A Toyota és a Subaru még 2005-ben borultak egymás nyakába, és ezt megünneplendő döntötték el, hogy készítenek egy közös modellt. A végeredmény a Toyotánál GT86 nevet kapta, míg a kissé átfazonírozott, de műszakilag gyakorlatilag azonos Subaru-változat BRZ néven kerül a szalonokba. A csomagolásról a Toyota gondoskodott, ám a hajtáslánc kifejlesztésének nagy részét és a gyártást a Subaru nyerte meg, ezért találni lépten-nyomon Made in Subaru feliratú alkatrészeket a GT86-ban.

A hátratolt bokszermotornak köszönhetően tökéletes a súlyelosztás: 53:47 az első tengely javára

Élőben még kisebb és alacsonyabb plasztikrakétának tűnik, mint az a fotókról sejthető: 4,2 méteres hosszával és 2,57 méteres tengelytávolságával a világ legkompaktabb négyüléses sportautójának mondja a Toyota, bár a két hátsó ülés inkább csak elméleti lehetőség személyszállításra, ugyanis lábtér az nincs. Még pár centi se, a 180 centis magassághoz beállított első ülés támlája már hozzásimul a hátsóhoz.

Nagyon finom kis részleteket találni a GT86-on, például ahogy az első kerékjárati ívek kiemelkednek a motorháztetőből, vagy ahogyan a hátsó sárvédők domborodnak, ami egy fikarcnyi kétséget se hagy a szemlélőben, hogy ez az autó hátul tekeri a kerkeit. Ezeket a részleteket egyébként egy réges-régi, de annál szebb Toyotától örökölte a GT86, mégpedig a 2000GT-től. Állítólag miközben a dizájnercsapat gyurmázott a készülő agyagmodellen, beállítottak melléjük egy 2000GT-t. A jelek szerint a formatervező csapat vette a finom célzást, mert az oldalsó üvegfelület formája is nagyon hasonló lett, kár, hogy a csapott hátsó részt nem sikerült átvenni, bár ezt a részletet nyilván a szélcsatorna döntötte el, mert a GT86 fenekére egy diszkrét, de szokatlan formájú szárnyacska került.

Az utastér első ránézésre rendben van, pont azt kapjuk, mint amire számítani lehet a külsőből: kézbe simuló bőrkormány, arcunkba tolt fordulatszámmérő, passzentos kagylóülések és egymástól arasznyi távolságra található kézifék-kormány-váltó szentháromság. A műanyagok minőségével nincs ugyan nagy baj, sőt, ahhoz képest, hogy kimondottan olcsó autónak szánták a GT86-ot, még fényűzőnek is számít az alapfelszereltség, ám az illesztési hézagok valahogy nem hozzák az autó elején csillogó embléma színvonalát. Ez persze csak az ilyenkor kötelező szőrszálhasogatás, mert jelen esetben nem az a lényeg, hogy mennyire passzolnak egymáshoz a plasztikok az utastérben, hanem az, hogy mekkora lesz a vigyor a kormány mögött.

A fekvő hengereket idézi az autó oldalára ragasztott logó

Ami rögtön feltűnik, az az, hogy szinte a földön ülök, még sincs olyan érzésem, hogy egy lavór aljáról kéne valahogy kilátni a külvilágra, mert - és ilyenkor kap értelmet a formanyelv - a kerékjáratok domborulatai bátorítóan jelzik az autó sarkait. Nagyjából fél perc kell, hogy otthonosan belakjunk egy GT86-ot, és magától értetődő legyen az, hogy a földtől alig pár arasznyira ülünk, ami csak akkor tűnik fel legközelebb, ha mellénk gurul egy Golf méretű autó, ami emeletes busznak látszik a Toyotából. Gondolom, nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy hátra nem sokat látni, de egy ilyen szép kupéforma megér ennyi kompromisszumot, meg egy utólag beépített tolatóradart, mert ilyen extraként se rendelhető.

A Subaru kétliteres bokszermotorja nem kapott turbófeltöltőt, mert se a költségekkel, se a teljesítménnyel nem akartak elszállni, de hogy mégis mutasson valamit, megkapta a Toyota új fejlesztésű D-4S jelű injektorát. Erről röviden annyit kell tudni, hogy kettős rendszerű befecskendezést takar, jut kakaó a szívócsőbe és közvetlenül a hengerekbe is, részben ennek köszönhető, hogy 7400-ig elforog a bokszermotor. Papíron nagyon jók az adatok, mert 200 lóerőt hoztak ki 1998 köbcentiből, de ezért ki kell tolni a motor szemét, mert hétezernél áll össze a kétszáz paripa.

Elég nagy a kupleráj, de szerencsére tengernyi hely van még itt turbóknak és kompresszoroknak

Nem adja könnyen az amúgy nem túl combos, 205 newtonméteres csúcsnyomatékát sem a motor, ehhez 6400-ig kell elforgatni. Ezekkel amúgy nem lenne gond egy élményautózásra szánt kupé esetében, de valahogy egy hajszállal megkésve és érzésre egy kicsit kevesebb kedvvel pörög föl a motor, ahogy az kívánatos lenne. A teljesítmény szép egyenletesen épül fel, talán túl egyenletesen is, mert így nem érezni sehol, hogy most elkezdődött a tűzijáték, és nagyon megindulna a szekér.

Nézze meg mozgás közben is a GT86-ot!

Hamar rá fogunk jönni, hogy a lendület nagy kincs a GT86 kormánya mögött, mert a motor nem old meg semmit nyomatékból. Előzésnél kettőt, hármat is vissza kellhet gangolni, hogy meggyőző legyen a tempókülönbség és meglegyen a fordulat, mert e nélkül még egy nyomatékhullámokon lubickoló dízel-kisáruszállító is meglepetést okozhat. Kézi váltóval 7,6 másodperc alatt van meg a 100 km/órás tempó, automatával 8,2, ami azért jelzi, hogy igencsak meg kell válogatni az ellenfeleket, ha valakinek ilyen irányú ambíció lennének. Csak hogy legyen némi összehasonlítási alapunk: hajszálra ennyi idő alatt gyorsul 100 km/órás tempóra egy BMW 320d vagy egy 1,6-os turbós, de az ugyancsak 200 lóerős Peugeot RCZ is.

Azért gyártott egy-két szép és sportos kocsit a Toyota is

Háttérben a legújabb Toyota, előtte a 2000GT és egy Sports 800

A GT86 a nevével, a külsejével és a technikájával is jó pár legendás Toyota előtt tiszteleg. Sokan nem tudják, de bokszermotoros, hátsó kerekes kupé volt már a japán márka kínálatában: úgy hívták, hogy Toyota Sports 800, és 1962-ben mutatták be a Tokiói Autószalon. Ebből el is hoztak egy példányt a GT86 bemutatójára, így kiderült, hogy élőben nem sokkal nagyobb egy kutyaólnál, cserébe viszont gyönyörű szép. A külsejét azonban nem tőle, hanem az 1965-ös 2000GT-től örökölte a GT86, mint ahogyan a neve első tagját is. A 86-os szám az AE86 nevű modell előtti tisztelgés, ugyanis ennek a 80-as évekből származó ronda, de hátsó kerekes és pillekönnyű kis kupénak a szellemi örököse a GT86. Szóval a családfa eléggé rendben van.

A cikk nem ért véget, a következő oldalon kiderül, hogy mennyibe kerül a GT86.