Két méterrel több lett, maradhat? - Chrysler PT Cruiser limuzin-teszt

Nyújtott limuzinokat sokáig csak az amerikai filmekben láttunk, már amikor felfértek a képernyőre, mostanában viszont egyre több cirkál belőlük a pesti éjszakában. Egy igazi csodabogár, az XXL-méretű Chrysler PT Cruiser segítségével mutatjuk be a gördülő bárok és az ipszilonfordulók világát.

Az extrém mérettel együtt még nagyobbat üt a retródizájn. Gyári a krómfelni, óriási a tengelytáv

Ahogy kinyílik a garázsajtó, egy szokványos Chrysler PT Cruiser fara tűnik fel, már amennyiben annak lehet tekinteni a harmincas évekbeli amerikai autók stílusában fogant, az ezredfordulón mindenkit sokkoló retródizájnt. Kigyullad a lökhárítójában két fehér lámpa, és elkezd kitolatni, de csak hosszú másodpercek elteltével érkezik meg az orra, amely retrós sárvédőivel, kiálló motorháztetejével és pajzs formájú hűtőrácsával szintén minden, csak nem hétköznapi. Tesztünk apropója azonban nem a Chrysler eleje és hátulja, hanem ami közötte van: egy erre szakosodott cég újkorában kettéfűrészelte az autót, és betoldott egy közel kétméteres darabot, így megszületett minden idők egyik legkarizmatikusabb amerikai stretch - vagyis nyújtott - limuzinja.

Összesen 34 darabot készítettek belőle, az európai kontinensen pedig - gazdái szerint - egy darab létezik belőle: a sajátjuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy néha ne tűnne fel néhány rivális manufaktúra által átépített példány, például a német Mobile.de-n is kínálnak egyet használtan 24 ezer euróért. Amerikai autókért rajongó új tulajdonosai nem kifejezetten üzleti megfontolásból, hanem különlegessége miatt csaptak le azonnal erre az autóra, annál is inkább, mert Kansas City helyett szerencséjükre Kisvárdán kínálták eladásra.

A nyújtott limuzinokat évtizedeken keresztül csak az amerikai filmekből ismertük mint nagyon befolyásos politikusok, üzletemberek és maffiózók autóját, de mára Budapesten és vidéki nagyvárosokban is feltűnt néhány. Persze kevés magánszemély akarja egy-egy ilyen cirkáló hétköznapi használatával kihívni maga ellen a sorsot, a legtöbbet kölcsönző adja bérbe VIP-vendégek fogadására, városnézésre, esküvőre, netán díszvacsorai vagy báli transzferre. Örök sláger a leány- és legénybúcsú, valószínűleg több bestsellerre való pikáns történetet össze tudna írni néhány rutinosabb sofőr.

Ketten férnek el igazán kényelmesen a J-alakú bőrdíványon. Tükrök és hangulatfények mindenütt

Bulilimó mivoltához képest már-már visszafogott jelenség a PT Cruiser utastere, hiányzik belőle az ezerwattos hifi és a tetőablak, az aljára sem szereltek karácsonyfa-világítást, sőt a hétköznapi autókhoz képest kapitális, 6 méteres hossza ebben a műfajban kicsinek számít. A klasszikus, lépcsőshátú luxusautókból (például Lincoln Town Carból vagy Cadillac DTS-ből) átalakított limuzinok 9-11 méteresek, míg az SUV-kat (Cadillac Escalade, Ford Excursion, Lincoln Navigator) 11-14 méterre, vagy még annál is hosszabbra szokták nyújtani. Utóbbiak felé tolódik el az arány az elmúlt években nagyobb keresztmetszetű utasterük miatt, igaz, épp a limókategóriát uraló Hummer H2-esek példája szemlélteti legjobban, mennyire alkalmatlanná váltak eredeti funkciójukra, a terepjárásra.

Bár nem szokványos limuzinalap a PT Cruiser, magas felépítése miatt mégis komoly helyzeti előnye van egy hagyományos limóhoz képest. Utastere magas, ami aranyat ér, amikor be kell mászni a bőrdíványra, lehajtható hátsó üléseinek köszönhetően pedig akár egy óriáslétrát vagy sörpadot is haza lehetne vinni vele a barkácsáruházból. Hátsó oldalajtói is elég nagyok, márpedig ez a szűk keresztmetszet minden limónál, amikor negyedóránként ki akar ugrani valaki a társaságból cigizni, telefonálni vagy folyó ügyeket intézni. Bár heten is elférnek benne hátul, igazából csak négy-öt utasnak kényelmesek az üléspadok, amelyből az egyik eredeti helyére, a menetirányra merőlegesen lett visszaépítve. A nagyobbik, J alakú kanapé a bal oldali ablak elé került, de aki nem szeret az úttal párhuzamosan ülni, utazhat a válaszfalnak háttal, akár fekve is. Némi fantáziával elképzelhető, a pihenésen kívül mi mindenre alkalmas még a dívány, annál is inkább, mert az üvegek sötétítettek, a tükrös mennyezeten pedig rengeteg apró LED hivatott elhozni a csillagos égbolt romantikáját.

Általában fekete vagy fehér színűek a nyújtott limók, de a PT-nek nagyon jól áll a bordómetál fényezés

Nyújtott limuzinhoz képest szerény, de bármilyen nagyszériás luxusautóhoz képest gazdag a hátsó rész felszereltsége, amelynek része a tetőpanelről vezérelhető légkondicionáló és hangulatvilágítás, a vezetőfülke mögé motorosan felhúzható válaszfal, illetve az elegáns whiskys- és pezsgőspohárkészlet. Van ugyan külön jégkockatartó, de a hűtőszekrény kimaradt az extrák közül, a helyére videomagnóval kombinált oldschool tévét építettek be.

Televideón nézhetjük a régi Dallas-évadokat. Jégkockarekeszben hűthető a pezsgő és a whisky

Akármelyik hátsó ülésen terpeszkedünk is, különleges élményben lehet részünk a bőrgarnitúrával, faberakással, tükrökkel, poharakkal és a padlótól a plafonig mindenhol díszkivilágítással berendezett Chryslerben. Andalító mozgását ugyanúgy pillanatok alatt meg lehet szokni, mint a repülőgépekét és hajókét, a forgalom zaját pedig elnyomja a hifi. Inkább mozgó bárban érzi magát az ember, mintsem autóban, az ablakon keresztül elénk táruló pesti valóság a tolakodó taxisokkal és kéregetőkkel valami egészen távoli dimenziónak tűnik.

Mivel 3,5 tonna alatti az össztömege, és kilencszemélyes a befogadóképessége, B-s jogosítvánnyal is vezethető. Ezen felbuzdulva előrekéredzkedem a vezetőülésbe, ahol sokkal puritánabb világ fogad, mint a hátsó úri lakosztályban. Vajszínű-fekete bőr helyett egyszerű szürke plüsskárpit feszül az üléseken, nincs LED-es díszkivilágítás, az átépítésről egyedül középkonzolra telepített gombcsoport árulkodik. Na meg a válaszfal, amellyel a magasabb sofőröknek meggyűlhet a baja, hiszen nem lehet nagyon hátratolni az ülést. Ingerszegénynek azonban nem nevezném, ami annak köszönhető, hogy a PT Cruiser műszerfala már eredetileg is bohókásabb volt a korabeli amerikai autók egyenszürke plasztiktengerénél. Amikor le van engedve a válaszfal, hátulról nosztalgikus kormánykereket, színes betéteket, különálló körműszereket és kerek légbeömlőket lát az utas, és le van nyűgözve. Azt már a sofőr baja, hogy a műszerfal alsó részén nem túl bizalomgerjesztő minőségű anyagok sorakoznak, a Chysler Neonból ismerős kommersz kezelőszervekkel.

Elöl megmaradt a gyári kárpitozás és a stílusos műszerfal. Az első szűk kanyarig egészen könnyű vezetni

Különösebb autós előképzettség nélkül is ki lehet következtetni, hogy a nyújtott limuzin nem a bevállalós előzésekről és a szerpentinek meghódításáról szól, ráadásul mivel kompakt autó az alap, a PT Cruiser teljesítménnyel sincs túlságosan eleresztve. A 2,4-es, négyhengeres szívómotor megküzd a duci zsemléből bagetté nyújtott karosszériával, de autópályán azért minden további nélkül tartani tudja a 120-as tempót. Városban nem tűnik vészesen kevésnek a 140 lóerő, a kocsi jellegéhez pedig úgyis inkább a nyugodt cirkálás illik, ilyenkor a fogyasztás megáll a kategóriában bagatellnek számító 12-13 liter körül. A meggondolatlan manőverektől én is igyekszem eltekinteni, nehogy a kollégák ölébe löttyenjen a kölyökpezsgő, na meg a szerény gyári fékrendszer is nagy követési távolságot diktál. Ezt leszámítva egyenes úton vagy enyhe ívű kanyarban semmi ördöngősség sincs a vezetésében, az automata váltó miatt falábú sofőrök is finoman el tudnak indulni és gyorsítani vele. A kihívások akkor kezdődnek, amikor sűrű forgalomban át kell sorolni vele egy másik sávba, bár ilyenkor sem kell nagyobb hellyel számolnunk, mint egy utánfutót vontató Suzuki Swiftnél.

Masszív zártszelvényekre épül a toldás, az eredetileg hátrafelé emelkedő farrészt lejjebb döntötték

Szűk fordulóban azonban a PT Crusier átváltozik stresszlimóvá, legalábbis a vezető számára. Amíg kétsávos az út, nincs nagy gond, az elejét a szomszéd sávba nagy ívben kiengedve a hátulja is elfordul, egysávos utcákon azonban megbosszulja magát az irdatlan tengelytáv. Régi rutinpályás emlékeket idéz a sok ipszilonozás, tolatóradar és kamera híján a hátul ülőket faggatom, mennyi hely van még mögöttünk. A hajónyi fordulókör miatt nem árt előre megtervezi az útvonalat, különösen, ha az a belvároson keresztül vezet, nem véletlenül kell minden bérlimuzinnál előre egyeztetni a kiindulási és célállomást. Persze egy átlagos parkolóhelyre cipőkanállal sem tudnám bepasszírozni a Chyslert, de a megállás helyének kiválasztásában ad némi rugalmasságot, hogy a hivatásos sofőrökhöz hasonlóan úgyis mindig az autó közelében illik maradnom. Várakozás közben legalább van időm fejben összerakni, milyen dekorációt ragasztanék az autóra: a kamionokról ismerős "long vehicle"matricát, természetesen a klasszikus, nyújtott tacskós háttérrel.