Ilyen állat nincs - Mini Paceman menetpróba

A kenyérpirító formájú Mini terepjáróból olyan kupét faragtak, amelyet az igazi sportkocsik felett fél emelettel is élmény vezetni. Extravaganciája árát azonban kisebb használati értékkel és a Countymanhez képest legalább 700 ezer forintos felárral kell megfizetni.

Az összes Mini közül a Paceman tűnik a legkevésbé ártatlannak - különösen Cooper S hűtőráccsal
(A galériához kattintson a képre!)

Mint tévés tehetségkutató műsor a sztárénekeseket, úgy szállítja a Mini futószalagon az újabbnál újabb modellváltozatokat. A történet az eredeti, Mr. Bean által is oly kedvelt kisautó remake-jével kezdődött, aztán egyszer csak megjelent a lenyitható tetejű változat. Majd jött egy generációváltás, a ferdehátú és kabrió mellé pedig idővel felsorakozott a kombi, a kupé, sőt a roadster változat is. Azok kedvéért, akik a Miniből is az XL méretet szeretik, készítettek egy szabadidő-autót Countryman néven, amely donorként szolgált a német-angol márka hetedik modelljéhez, a Pacemanhez. Alaposan meglovagolták a retróhullámot, nem?

A sajtóbemutatók régi, mesébe illő fordulata az "új kategóriát teremt" marketingszöveg, ami azonban egyre több, új piaci rések után szimatoló gyártó esetében valóságtartalommal bír. Így van ez a Mini esetében is, hiszen ebben a méretosztályban senki sem készített még háromajtós terepjáró-kupét. A hasonló felépítésű Range Rover Evoque nagyobb és drágább, a vélhetően földönkívüliek alkotta Nissan Juke-nak túl sok az ajtaja, ráadásul egyetlen SUV sem csavarja el a fejeket olyan nosztalgikus stílusjegyekkel, mint a Paceman. Csillogó krómgyűrűk a lámpák körül, az első sárvédőkig meghosszabbított A-oszlop, levesestányérnyi kilométeróra a műszerfal közepén, fém billenőkapcsolók a műszerfalon: aki nem oldtimerekről álmodik éjszakánként, az is tudja, hogy valami különlegeset lát a műanyagautó-felhozatalban.

Hátulról simán letagadhatná a rokonságot a Countrymannel. Jó ötlet a színre fújt rendszámfészek

Ezeket a csecsebecséket azonban volt idő megszokni a Mini-fészekalj többi tagjánál, ezúttal a szokatlan arányok miatt esik le az állunk. Mérges szemekkel, kissé lefelé görbülő szájjal néz a Paceman a nagyvilágba, és ugyanolyan magasan hordja motorháztetejét, mint a vele a szélvédő vonaláig azonos Countryman. Az első kerekek vonala után azonban hirtelen emelkedik az öv- és ereszkedik a tetővonal, hogy az erősen döntött, spájzablaknyi hátsó szélvédőnél találkozzanak. Hátul a Mini történelem első fekvő lámpatesteit alkalmazták, amelyek a sárvédő szexi domborulataival és a rétestésztaként elnyújtott P A C E M A N típusjelzéssel együtt még szélesebbnek éreztetik a kocsi farát. Nincs is ezzel semmi baj, de a fehér fényezés és a kiálló hátsó szárny miatt olyan érzése támad az embernek, mintha olvadna a hó a lejtős Mini-tetőn.

Bár régen a márka a térkihasználás bajnokának számított, nem véletlen, hogy újkori történetében inkább a szinglik és gyerektelen párok szívébe lopta be magát. A Paceman azonban felülmúlja az elvárásokat, hiszen alaphelyzetben az összes rakodórekesz, talán még az izzókészlet térfogatát is beleszámítva 330 liternyi helyet nyújt a csomagoknak. Természetesen az utastér felé bővíthető raktere szerény 1080 liter, de ez korántsem jelenti azt, hogy reménytelen lenne benne hátul utazni, sőt. A viszonylag nagy tengelytáv miatt az átlagos testalkatú felnőttek lábainak is elég hely jut, és ami még meglepőbb, a lejtős tetővonal sem pályázik a skalpjukra. Persze a Countrymannel összehasonlítva már kevésbé rózsás a helyzet, hiszen oldalajtók híján nehezebb bemászni hátra, ráadásul nem tologatható sínen, és nem állítható támladőlésű a két különálló hátsó ülés.

Nem tartozik a márka erényei közé a jó ergonómia, viszont van stílusa. Precíz a kormány és a váltó

Ötszemélyes, egybe pados kivitel nincs a Pacemanből, így viszont minden változatban kerül sín a kardánalagútra, amelyen felárért pohár-, telefon- és szemüvegtartókkal lehet bazársort kiépíteni. További funkcionális hátrány az új modellnél (a városi célcsoportra tekintettel talán Country Nem is lehetne a neve), hogy hátrafelé rosszabbul lehet belőle kilátni, és a csomagtartó nyílása is szűkebb. Megkapta viszont a hamarosan a többi Minire is átterjedő modellgondozás egyik hozományát, az ajtó karfájára telepített, kommersz ablakemelő gombot - így viszont nem kell a középkonzol katonás rendben sorakozó fémkapcsolói között kotorászni, amikor a plázagarázs parkolójegyét akarjuk elvenni az automatából.

A Paceman sok szempontból a Hello Kitty emblémás vagy leopárdmintás gumicsizmákra emlékeztet: inkább divatos, mint kényelmes, és bár meg se kottyan neki egy kis sár vagy hó, alapvetően nem dagonyázásra találták ki. Annál is inkább, mert az összes változat elsőkerék-hajtású, az ALL4 rendszer csak félmillió forintos felárért érhető el hozzá. A Countryman példájából kiindulva valószínűleg inkább automata váltóra költik ezt az összeget a vásárlók, és megmaradnak vele az épített utakon - ahol jó minőségű burkolaton parádés kanyarsebességeket érhetnek el vele. Hűen a márka hagyományaihoz nagyon élénk a kormányzás és alig van oldaldőlés, vizes úton fordulva viszont gázelvételnél sunyin elindítja a fenekét, és a fronthajtás miatt kigyorsításnál sem talál mindig tapadást.

Különállóak, de itt nem mozgathatók a hátsó ülések. Nem rossz a helykínálat, csak bemászni nehéz

Más szabadidő-autókhoz képest meglepően agilisan mozog a Paceman, ám saját donorához képest hiába faragtak négy centit a magasságán és hiába keményítettek a futóművén, nem éri el a földszintes Minik dinamizmusát. Cserébe a forgalom jól áttekinthető belőle, és bár lágynak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a rugózása, a jobb térérzet miatt mégis több kényelmet nyújt kistestvéreinél. Persze nem ingyen, 6,653 millió forintos alapárával messze ez a kínálat legdrágább tagja, még a Countrymanhez képest is 700-834 ezer forintos felárat kell fizetni érte.

A meghökkentő karosszériával ellentétben a motorpaletta nem tartogat újdonságokat, a legésszerűbb választásnak a PSA-féle 1,6 literes vagy a BMW-kből átvett kétliteres dízelek tűnnek. Száz lóerőnél kisebb teljesítmény rangon aluli lett volna a márka legdrágább modelljéhez, aki pedig - a Pacemant megalkotók filozófiájához híven - fütyül az ésszerűségre, jobban teszi, ha a szívó helyett mindjárt a turbós benzinest választja. Ilyen dolgozott a kipróbált Cooper S motorházteteje alatt is, nem lebecsülendő 184 lóerővel, és a motorháztető karakteres nyílása helyett a lökhárító mögül lélegeztetett töltőlevegő-hűtővel.

Leszűkítik a nyílást a legelső Mini fekvőlámpák. 20 literrel kisebb a csomagtér, mint a Countrymané

Aki ügyesen kezeli a gázt, és jó ritmusban kapcsol a precíz kézi váltóval, 7,8 másodperc elteltével már a százas értéket olvashatja le a levesestányérnyi kilométeróráról, a sorok között cikázva vagy szűk országúton száguldozva különösen a középső fordulatszám-tartományban előadott tűzijáték meggyőző. Lehet még fokozni a műsort a sport gomb megnyomásával, amitől élénkebbek lesznek a gázreakciók, csökken a kormányrásegítés, és a kipufogóból is izgalmasabb hangok törnek elő gázelvételnél. Persze ne az igazán sportos Mini öblös visszadörgéseire gondoljanak, hanem apró durrogásokra - mint amiket a popcorngép kiad magából a plázamozi büféjében.