Vagány Opel a Bogár kupé ellen - Opel Olympia Coupé és Volkswagen Karmann Ghia összehasonlító

Amikor Magyarországon legfeljebb Skoda Feliciáról vagy Wartburg 311 Coupéról álmodozhattak az emberek, Nyugaton számos izgalmas típusból szemezgethettek a sportos modellekre ácsingózó vevők. Például olyanokból, mint cikkünk két főszereplője.

1968-ban már túl voltunk a grenoble-i téli olimpiai játékok februári megnyitóján, bemutatták az Orion gyár Colorion típusú színes televízióját is, s lezajlott a labdarúgó BEK negyeddöntőjének márciusi mérkőzése a Népstadionban, ahol a Vasas a portugál Benfica ellen gól nélküli döntetlent ért el, amikor Németország két kereskedéséből kigördült egy Opel és egy Volkswagen. Nem hétköznapi darabok voltak.

A villámos márka vezetése 1967-ben küldte a piacra az Olympia A modellsort, s mindössze 1970-ig tartotta a kínálatban. A sikeres névvel a Kadett B luxusváltozataként próbált boldogulni, de kevés vevőt vonzott, emiatt nem is készült belőle sok; főleg az 1,7 és 1,9 literes benzinesekkel is szerelt Coupé volt ritka, ilyen cikkünk egyik főszereplője.

A Volkswagen a Bogárral letarolta a német piacot, de a gyenge és igénytelen "bunkerkasztnis" minden volt, csak vágyálom nem. A cégvezetés nem igazán akart olyan autóval előjönni, amit csak úgy, úri passzióból vásárolnának az emberek. Wilhelm Karmann osnabrücki karosszériagyártó mester mégis jó érveket talált ki, amikor bemutatta a gyár fejeseinek Bogár alvázra épített kétajtós sportmodelljét, amelynek csábos formáját az olasz Ghia stúdió vetette papírra. A VW rábólintott, az autó pedig 1955-től 1974-ig termelte a pénzt a "népautósoknak", több mint 445 000 darab kelt el belőle; másik főszereplőnk egy Karmann-Ghia.

Azonos évjáratúak, de úgy különböznek egymástól, mint tűz és víz. A VW a "nagykerekű" korszakból származik, 15 colos felnivel készült, míg az Opel szinte apró, 13 colos kereket kapott. A Karmann Ghia keret nélküli oldalablakokkal dicsekedhet, a rivális "elefántfüllel" segíti a szellőztetést, a hátsó oldalüveg mindkét autónál kitámasztható

Miután a két autó 1968-ban elhagyta szülőhelyét, teljesen más utat jártak be, néhány éve azonban a sors összehozta őket. A Vértes keleti nyúlványainak végén elterülő aprócska falu kertjében kötöttek ki, a veterán járművek bérbeadásával foglalkozó Old Rent Kft. autómániás tulajdonosa vetett szemet rájuk. Egyikük sem volt rózsás állapotban, de szerencsére a belsejükben nem tett kárt az idő, így csak a külsőt és a műszaki alapokat kellett helyrepofozni. Tisztességes munkát végeztek, s veterános szemnek öröm, hogy nem törekedtek a ma oly divatos "túlrestaurálásra", amellyel az autó jobb lesz, mint újkorában.

Jelentős a magasságkülönbség a két modellnél, a VW 1330 mm-es értéke mai sportautókéhoz hasonlatos. Az Opel Olympiából alig több mint 80 ezer készült, míg az alapjául szolgáló Kadett B-ből 2,6 millió

Furcsa egymás mellett látni a két autót. Teljesen eltérő egyéniségek, hiszen amikor a Karmannt megálmodták, az Opel még a tervezők fejében sem létezett. A látványvilág azért is alapvetően eltérő, mert a Karmann teljesen új autót, egy vérbeli kupét faragott a Bogárból, az Opel pedig csak kupésította két- és négyajtósként kapható családi modelljét. A hetvenes években jött a szögletes korszak, nem véletlen, hogy a gömbölyded vonalú, lapos VW-t akkoriban sok szaklapban már elavult jelzővel illették. Persze a hátsókerékhajtás-farmotor párosítás is kiment a divatból, az orrmotor egyértelműen átvette a főszerepet. Az Opelnél is az orrban kell keresni a lóerőket, de a terjedőben lévő elsőkerék-hajtásra nem futotta, maradt a faroláshoz kiváló hátsós megoldás. A korosztályi differencia a hatjásláncon is látszik. Négyhengeres, soros, vízhűtéses, 1,7 l-es, 75 lóerősre bízták a piros Olympiát, a sárga bombázó pedig 1,5 literes, léghűtéses, négyhengeres boxermotort kapott, amely fénykorában 44 lóerőt adott le.

Szinte elvész a magas orrban az 1,7-es négyhengeres, pedig gyártották még kisebbel, 1100-assal is az Opelt. Az Olympia irányjelzővel egy keretbe tett szögletes lámpájával jól megkülönböztethető a Kadett B-től. A Karmann Ghia első szériáját a Bogár ezerkettes, 30 lovas ménese vitte

A fényképezés után már tűkön ülök, hogy végre a kezembe kaparinthassam a slusszkulcsokat. A Karmann Ghiával kezdem. 190 cm-es magassággal nem én vagyok az ideális pilótajelölt, de a mai sportautókat megszégyenítően mélyre tett ülésekre valahogy sikerül bekanalaznom magam; először a fenék, azzal át a másik ülés szélére, majd a jobb- és a bal láb. Szűkös elöl, hát még hátul: a lehajtható támlájú pad kétemberes szélességű, de inkább a piknikkosárnak és a sátornak való. Ezek úgysem férnek be máshová, mivel az elöl lévő csomagtartó még a szintén nem fejedelmi térrel felvértezett Bogárénál is apróbb. Jobb kéznél a kulcs, az üzemmeleg motor csak egyszeri indítózást kér, s forog is jellegzetes boxerhangján. A padlóból kinövő pedálsor nem bakancsos lábnak való, de a kuplungolás könnyű, a váltót néhány mai gyártó is megirigyelhetné; a rudazat szinte erőkifejtés nélkül tologatható és oly határozott kulisszában mozog, hogy a benzingőzért rajongó szív minden kapcsoláskor hevesebben dobban. Megyünk, bizseregnek a porcikáim. Erő ugyan nincs a motorban, de nem is kell, a dupla kipufogón távozó hang pótolja a lóerőket. Könnyű tekerni a műanyag volánt, holtjátéka sem hatalmas, a négykerék dobfék igazodik a motorerőhöz. Két nagyobb kört teszek a faluban, és irigykedem: egy hétvégi kiránduláshoz nem tudnék most jobb autót elképzelni.

Nem különleges, de a fekete műbőr és a szögletes formák egyértelműen azonosítják az Opel évjáratát. A három kerek műszer között nincs fordulatszámmérő, a pedálok között kényelmesen nagy a távolság. A VW-ben eredeti a barnás-bézses belső, a műszerfalon a sebességmérő a főműszer. A padlóból kinövő pedálsor Bogaras örökség, a műanyag kormány az egyik ráncfelvarrás során kapott csillogó karimát.

Persze jön az Opel is, egészen más élménnyel szolgál. Ha a Karmman Ghia az érzéki nő, ez a macsó keménylegény. Mormogós, jellegzetes soros motorhang szólal meg, a gyárinál öblösebb kipufogó zenéje nem vethető össze a VW koncertjével. Viszont van tér, nem ékelődnek a kormány karimájába a lábaim, hátul is elférne két felnőtt, s minden irányban jól kilátni. A sebességváltó szintén csak elismerő szavakat érdemel, ehhez hasonlóan közvetlenül járó kart utoljára ezerötös Ladámban markoltam. Induláskor érezni, hogy a 75 lóerőből a többség még most is hadra fogható, a 880 kilós kasztni könnyedén fut, egy előzési manőver sem szerencsejáték. Minden részletében egy fokkal "autóbb" autó, mint a vetélytárs, de ez nem biztos, hogy elég indok lenne, hogy ezt vigyem haza. A Karmann Ghia bája és könnyedsége inkább elcsavarja a fejem.

Stílustanulmány. Mindkettő látványos, az Olympia hosszan elnyúló feneke a legszebb kupéhagyományokat idézi. A dísztárcsás VW felni és az alu Opel kerék is jól harmonizál a karosszériával

Műszaki adatok - Opel Olympia Coupé 1700 (1968)
Motor, erőátvitel: négyhengeres, soros, hengerenként 2 szelepes, folyadékhűtéses benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Négysebességes kéziváltó, hátsókerékhajtás.
Hengerűrtartalom : 1698 cm³. Teljesítmény: 75 LE / 56001/min. Végsebesség 140 km/h.
Hossz x szélesség x magasság: 4190 x 1580 x 1410mm. Tengelytáv: 2420mm. Saját tömeg: 880 kg.

Műszaki adatok - Volkswagen Karmann Ghia Typ. 14 (1968)
Motor, erőátvitel: négyhengeres, boxer elrendezésű, hengerenként 2 szelepes, léghűtéses benzinmotor, hátul beépítve. Négysebességes kéziváltó, hátsókerékhajtás. Végsebesség: 132 km/h. Hengerűrtartalom: 1493 cm³. Teljesítmény )]: 44 LE/ 4000 1/min.
Hossz x szélesség x magasság: 4140 x 1634 x 1330 mm. Tengelytáv: 2400 mm. Saját tömeg: 840 kg.