Kár, hogy csak petting volt - BMW M csoport menetpróba

Úgy szólt a meghívó, hogy a BMW összes M csoportos, azaz legvadabb autóit ki lehet próbálni, ráadásul versenypályán. Tényleg így volt, de kétszer 900 métert nem mernék komoly próbának nevezni. Felizgattak, és úgy hagytak.

Majdnem a teljes flotta - sajnos a jó kis régi M3-ast senkinek nem adták oda

Most először, csak most: az összes M csoportos autó egy helyen! Ugye milyen jól hangzik? Pedig voltak arra utaló jelek, hogy ez csak orgazmus nélküli szex lesz, de ki figyel a jelekre, amikor gondolatban már az M5-ös és az M3-as kormányát fogdosva méregeti a féktávokat? Gyanús lehetett volna például, hogy a Wachauring csak egy kis vezetéstechnikai pálya Melk közelében, amelynek egyébként akkora apátsága van, hogy mire befűtik az egészet, valószínűleg véget is ér a tél.

Ott ültem a wachauringi eligazításon, és kicsit kényelmetlenül kezdtem lapozgatni a jegyzetfüzetemet, amikor kiderült, hogy a nap csoportos játszadozással indul. Nem kell azért sajnálni, a rántópadozás és a gyakorlatilag körbemenetelre is alkalmatlan, jeget szimuláló pályára kijelölt driftverseny lezavarása is jó móka volt, csak éppen brutális, kilinccsel előre autózós élménnyel kalkuláltam egész napra. És nem csak én.

Csoda, hogy ránk szóltak a gumikopás miatt? De ezért mentünk olyan messzire

Jó lenne, ha legalább életében egyszer mindenki elmenne egy rántópadozást is magában foglaló vezetéstechnikai kurzusra, az első feladatról azonban ennél többet nem tudok mondani. A második izgisebb volt, de valahogy nem az igazi: a Wachauring egy borzasztó szűk szakaszán jelöltek ki két pályát, amelyen az M135i-vel lehetett bohóckodni. De legalább automata és kézi váltóval is, amiből kiderült, hogy utóbbival sokkal ficánkolósabb, játékosabb autó a legkisebb M-es BMW. Automatával is nagyon megy, de azt az érzést, ahogy a kézi váltós megrázza a fenekét féktávon, semmi nem überelheti.

Nem tudom egyébként, hogy a szervezők mire számítottak, amikor összehoztak az újságíróknak egy ilyen bulit. Ezen akkor kezdtem el gondolkozni, amikor a saját, E30-as "ez csak az enyém" M3-asában ülő instruktor beleszólt a walkie-talkie-ba, hogy jó lenne, ha a nagy lendületből visszavennénk kicsit, mert erősen kopnak a gumik. Tényleg elég durva volt az aszfalt felülete, szinte bentről lehetett hallani, ahogy kis darabkákat harap ki az abroncsokból, de nagyon remélem, senki nem gondolta, hogy egy garnitúrával megy le az ötnapos program. Mert a furcsa figyelmeztetéshez az is hozzátartozik, hogy a magyaroké (és bolgároké) volt az első nap.

Nagyon üldözöm a kollégát, hogy adja vissza a kézi váltós, fenékrázós M135i-t

A driftverseny előtt közúton kanyaroghattunk egyet az M6-tal és M6 kabrióval - kár, hogy elég sokszor jött szembe egy traktor, és útjavítás miatt is rengetegszer kellett lassítani. Hiába, a környéken hetek óta először volt jó idő, úgyhogy az összes hadra fogható ember lapátot kapott a kezébe, és kizavarták őket dolgozni. A menetoszlop élén haladó instruktor próbált jó tempót menni, egy-egy rövid szakaszon tényleg ki lehetett nyomni és mindezek alapján szubjektíve úgy gondolom, hogy nem kabriót, hanem sima M6-ost vennék, kihúznák azt a bizonyos öt számot.

A driftversenyen nyári gumis M3-assal kellett volna minél több teljes kört menni egy annyira agyonlocsolt körön, amelyen még a helyszínre hozott driftbajnok sem ment kettő és félnél többet. Mi voltunk az utolsó csoport, addig nulla volt a legjobb eredmény, szerencsére a Porsche téli vezetéstechnikai rendezvényén kikupálódott kolléga megmentette a magyarok becsületét. Elismerve, hogy tíz méter ugyan hiányzott, beírtak neki egy teljes kört, mégis csak kell egy győztes alapon. De meg is érdemelte, ránézésre valóban ő volt a legjobb.

Ezen a csúszós körön még a driftbajnok is csak bénázott, az újságírók dettó

A délutáni, befejezetlen izgatás keretében felállították a célegyenesbe az összes automataváltós autót (vagyis a kis kedvencemtől, a kézi váltós M135i-től gyorsan érzékeny búcsút vettünk), hogy mindegyikkel menjünk kettő, azaz kettő darab 900 méteres kört. Hogy ez mennyire volt rövid és gyors? Annyira, hogy még az első kör végén is meg kellett állni, mert a hétből átlagban három autó ennyi idő alatt a zöld jelzést sem kapta meg az indítóembertől.

Szóval ez nem teszt, csak kóstoló volt, amelyen a mezőny magasan legjobbja, a V8-as, de még nem turbós, 420 lóerős M3-as volt az első fogás. Utoljára kellett volna beleülni, mert valóban a legjobb vezetési élményt adja, félig kikapcsolt elektronikával is szépen teszi a fenekét ide-oda, de közben végig kontrollálható marad. Nagy kár, hogy a V8-as hörgést itt is turbós lihegés váltja majd fel.

Nagyon bánom, hogy első fogás volt, utoljára kellett volna beleülni az M3-asba

Az M135i-ről az M3-asból átülve rögtön érezni lehet, hogy csak félig M-es autó, kicsi és játékos, de tudjuk jól, hogy ezt kik marketingelik előnyként. Őszintén megmondom, hogy az X5 és X6 M-et kihagytam volna ebből a körből, igazi bálnaként mozognak a többi sportmodellhez képest, lehetetlen velük ott elfordulni, ahol az M3-as még bőven kiadta. Oké, ez ránézésre is világos, csak kétszer 900 méteren nem nagyon van idő az ismerkedésre, nyomni kell, ahogy a csövön kifér. E röpke pár perc alapján nem vagyok száz százalékig meggyőződve arról, hogy szükség van sportos szabadidő-autókra, soha nem mennék pályára egy ilyennel. De nem is én vagyok a célközönség.

Pályán is jó volt a két M6-os, de messze nem annyira, mint az M3-as, le sem tagadhatnák a túraautó jelleget. A végére maradt M5-ös kellemes meglepetésnek bizonyult, és mivel elszámolták a köröket, nem kettő, hanem - micsoda áldás! - három kört is mehettem vele. Az utolsóban mindent kikapcsolva is körbeértem, gázfröccsre iszonyatos erőt szabadít hátra, és jól titkolja, hogy egyébként mekkora teste van.

Ennyi volt, rövid volt, a kevesebb tényleg csak néha több. És hogy miből telt a bulira? Egy laza 40 százalékos növekedésből: 2011-ben 19 118, míg tavaly 26 872 autót adott el az M GmbH, amihez ezúton is szívből gratulálunk.