Gyakorló octaviásként és ennek köszönhetően a menetpróba lelkes résztvevőjeként tulajdonképpen már mindent leírtam, amit az új Octaviáról lehetett. Fenntartom, hogy ha csukott szemmel ültetnének be az új Golfba és a hármas Octaviába, tetszőleges sorrendben, akkor nem feltétlenül tudnám megmondani, hogy melyiket vezettem először.
Ez egyébként jó a skodásoknak, de nem tudom, mennyire örülnek neki a Golf-vevők, mert azért az nem túl jelentős eltérés a két autó között, hogy az egyiknek teleszkópos a motorházteteje, a másiknak meg nem. Bár azért az Octavia is nyugodtan megkaphatta volna a gázos kiemelőt, hogy ne verje már le ezen a téren egy Dacia Sandero vagy Logan. Ennyire nem kell komolyan venni a márkapozícionálást.
Esküszöm, hogy a bemutatása óta próbálom elfogadni az új Octavia elejét, de még mindig nem sikerült. A teszthét alatt nagyon igyekeztem, hogy vonzónak találjam az új arcot, de ezek a szemek engem nem tudnak levenni a lábamról. Ízlések és pofonok, de én azt mondom, hogy ugyanazt a szögletességet kellett volna erőltetni, mint a mi (facelift előtti) kettes Octaviánkon. Egyszerű, katonás vonalak kellettek volna ide, semmi szükség azokra a törésekre a fényszórókban. A Rapid elölről sokkal jobban tetszik, de ez legyen az én bajom - mondták már, hogy fura az ízlésem.
Vicces egyébként, hogy még mindig nem tudom eldönteni, kompakt vagy középkategóriás autó az Octavia. Értem, hogy hivatalosan előbbi, de ennek csak marketingokai lehetnek. Eddig sem volt kevés, de hátul talán most még több a hely, annyi, amennyiről a tényleg középkategóriás insigniások vagy lagunások csak álmodozhatnak. És itt felsorolhatnék még néhány D szegmensbeli autót.
Az Octavia ötajtósként is igazi igásló, csomagtartója alaphelyzetben is 590 literes, bővítve 1580 literes a hely (egyszer megéljük azt is, hogy síkba hajtogatható lesz a padló). Szóval simán elférne a középkategóriában, de tényleg okosabbnak tűnik azt mondani, hogy ez egy akkora kompakt autó, amelynek a középkategóriások is a csodájára járnak. Ami leg, arra mindig harapnak a vevők.
Az utastér süketszoba. Autópályán, 130-nál szinte teljes a csend, ezzel az autóval simán nekiindulnék egy Budapest-Hamburg túrának. A második generációval ellentétben Győrnél nem kellene káromkodnom amiatt sem, hogy a középkonzol miatt térdben mennyire szűk a bal egy, az elemek teljes áttervezésével a problémát sikerült kiiktatni. Igaz, jött helyette egy másik: az anyaghasználat majdnem hibátlan, a műszerfal teteje is pihe-puha, de pont a váltókonzol szegélye lett (maradt) a legkegyetlenebb műanyagból konstruálva.
Pont ez az a hely, pláne egy automata váltós autóban, ahová a tempomat benyomása után flegmán kibillentjük a lábunkat. És nyom. Ez nem egy vállalhatatlan hiba, egyáltalán nem, csak egyébként annyira gondos tervezésű a kabin, hogy ez a félrenyúlás érthetetlen. Szerencsére a Skoda mérnökei lázasan gyűjtik az újságíróktól az információkat, benyomásokat, tapasztalatokat az új Octáviáról, így volt alkalmam jelezni a térdkínzó bakit.
Elöl-hátul kényelmesek az ülések, szép az új műszerfal, az új, a kéz közeledésére reagáló (marketingben ez is jól hangzik egyébként, de amúgy semmi szükség rá) navigációs-szórakoztató egységben pedig még a klíma intenzítását is lehet állítani. Sőt szól, hogy ne felejtsük a kocsiban bluetooth-kihangosítóval összepárosított telefont, innen már csak egy lépés a lakáskulcsra és pénztárcára vonatkozó figyelmeztetés. Nekem ez hasznosabb is lenne. Azt a bizonyos Budapest-Hamburg utat legszívesebben amúgy a hátsó ülésen tenném meg, magam mögött simán keresztbe teszem a lábam. Nálam ilyen a tökéletes utazóautó. Az ajtózsebek palackokat is simán elnyelnek, úgyhogy büfézni sem kell túl sokszor megállni.
Skoda vagy Volkswagen, ezt a járáskultúra sem árulja el: a futómű hangtalanul teszi a dolgát, pont olyan, amilyennek lennie kell. Talán a rugózás lehetne egy kicsit puhább, fekvőrendőrökön keményen pattog át az autó, de ezen okos felni- és gumiméret-választással is lehet segíteni. A kormányzás tökéletesen semleges, de nincs túlszervózva, és a mai világban már ennek is örülni kell.
Nincs olyan helyzet, amelyhez a kétliteres, 150 lóerős dízelmotor nem elég, ha kell, hatalmas lendülettel lódítja meg a bódét, de ha nincs szükség izmozásra, simán elkocog a szokás szerint remek DSG-váltó hatodik fokozatában 60-nal is. A start-stopos leállításoknál-indításoknál van egy kis testet remegtető vibráció, nagy szerencse, hogy a rendszer egyetlen jól irányzott mozdulattal kikapcsolható. És hat és fél liternél így sem fogyaszt többet, remek ez a váltó-motor kombináció.
Az új Octaviára június 30-ig bevezető kedvezmény érvényes, az alapmodellt 1,2-es benzinmotorral négymillió forintért haza lehet vinni. A kétliteres dízel DSG-vel alap listaáron 6,95 millió forint, vagyis hatszázezres mínusszal most 6,35 millióért adják, ami korrekt ár érte. A tesztautó gondosan felextrázva persze már 8,9 millió forintba kerül, de a tudást, az Elegance felszereltség jelentette kényeztetést és a minőségérzetet tekintve ez sem feltétlenül túlzó. Jó, nem ebből a kivitelből fogják eladni a legtöbbet.
Ami igazán fáj, hogy a magyar átlagemberek főleg levetett cégautókhoz juthatnak majd hozzá, ha hármas Octaviára vágynak. Az alsó- és középvezetők a flottacseréig mindenesetre imádni fogják az új Octaviát.
Műszaki adatok - Skoda Octavia 2.0 TDI DSG |