Csak annyira modern a csomagolás, amennyire muszáj. A Range Rover a luxusterepjárók ősapja
Nagy nehezen kiböjtöltem a másfélszeres hangerőn üvöltő reklámblokkot és az ajánlót, hogy végre megoldja a rejtélyt Monk, a flúgos nyomozó, amikor hirtelen elmegy a kép. Adásszünet? Nem, csak lassan megindul a sor az M0-s autóúton, a Range Rover pedig lekapcsolja a tévét az én oldalamon - az anyósülésben henyélő utasom viszont változatlanul látja az adást az osztott képernyőn. Fő a biztonság, vezetés közben mozizni kamionos szokás, igaz, túl sok dolgom azért nem akadt az elmúlt negyedórában a kormány tekergetésén kívül: az adaptív tempomat együtt gyorsított és lassított (akár álló helyzetig) a kocsisorral, holttérfigyelő pásztázta a szomszéd sávokat, miközben a hűtött bőrülésben lefutott egy laza masszázsprogram.
A trónról pazar kilátás nyílik a forgalomra, messze előre lehet látni a kígyózó sorok felett - hiába, a panoráma sokak számára nem csak az ingatlanoknál, hanem az autóknál is a luxus elengedhetetlen összetevője. Más kérdés, hogy így pont a kiflit rágcsáló fehér furgonosokkal ülünk egy magasságban, ettől még azonban nem férhet kétség a Range méltóságához, amit kiegészít robusztus felépítése és a végtelenbe nyúló motorháztető adta biztonságérzet. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha a pihenőhelynél egyszerűen meglépnék az átkozott autóútról, és toronyiránt indulnék a főváros felé.
Csapott hátsó lökhárítójával egy leülni készülő elefántra emlékeztet. Annál azért élénkebben fordul
Legyőzhetetlen akadályoktól aligha kéne tartanom, a negyedik generációs Range Rover még az elődjénél is ügyesebb terepjáró: automatikusan az útviszonyokhoz igazítja a hajtáslánc vezérlését, vagy tekerőgombbal a sofőr maga választhat a beállítások között (sziklamászás, sár, satöbbi). Mindezt a képernyő animációin is nyomon lehet követni, akárcsak a nemrég tesztelt Mercedes GL-ben, mostoha körülmények között pedig felezőváltóval lehet módosítani az áttételeket - igaz, a hátsó diffizár már feláras tartozék. A Range nagy durranása a légrugózás, ezzel bármikor gólyalábakra emelhető a kasztni, így a gyártó ígérete szerint 90 centis vízen is át lehet gázolni vele, és a hasa sem akad fel minden buckán.
De még ha úgy el is játszik a sivatagban, mint kisgyerek a homokozóban, akkor sem oda való az angol behemót, hanem épített utakra. Lehetőleg minél nagyobbakra, a behajtott tükrökkel is kétméteres SUV ugyanis nehezen manőverezhető a szűk belvárosi utcákban és a sztrádaépítkezések sávelhúzásaiban; amelyik garázs bejárata pedig súrolja egy 1,85-ös ember frizuráját, oda a Range sem fog épségben bejutni. Bármilyen teltnek is tűnik azonban, valójában hatalmasat fogyott a luxusterepjáró, amely végre önhordó alumínium karosszériát kapott.
Pazar a beltér kidolgozása, alig szűrődnek be zajok. Analóg műszeregység helyett óriáskijelző jár
A diéta eredménye mínusz négy mázsa, feltéve, hogy V8-as helyett beérjük a némi szünet után ismét elérhető V6-os dízelmotorral, amellyel a kínálatból egyedüliként valós körülmények között is tíz liter alá szorítható a vegyes fogyasztás. A kipróbált alapmodellnél 258 lóerő jut a továbbra sem elhanyagolandó 2,15 tonnás tömegre, és valójában soha sem vágyakozunk nagyobb teljesítmény után (aki mégis, és saját olajfúró tornya van, annak kompresszoros benzinmotort is ajánlanak).
Ahogy végre szétoszlik a dugó az M0-son, és legális úton sikerül kiszabadulni a dugóból, megint belesüllyeszthetem a gázpedált a vastag padlószőnyegbe. Erre felmordul az eddig nesztelenül dohogó dízelmotor, megemelkedik az autó eleje és nekiiramodik a hintó, ugyanazzal a rendíthetetlen magabiztossággal, mint ahogy a legmeredekebb alpesi hágóra is felmászna, vagy ahogyan egy 3,5 tonnás jachtot is kicibálna az Adriából.
Magasan, kényelmes fotelekben ülünk. Nincs váltókar, kiemelkedő tárcsán választhatók a fokozatok
A 600 newtonméteres nyomaték és a nyolcfokozatú automataváltó olyan jól összeszokott párost alakít, mint Bonnie és Clyde, de ettől még senkinek sem kívánom, hogy Range Roverrel kelljen menekülnie a hatóság elől. Hiába van ugyanis aktív dőlésszabályzó rendszer a fedélzeten, a magas felépítmény nagyokat leng kanyarokban, forszírozott tempóval kanyarodva pedig sikoltva könyörögnek életükért a gumik. Ehhez jön még az indirekt kormány, amin terepjárós örökségként a megszokottnál mindig valamivel többet kell tekerni, az ócska másodrendű utakon pedig ugyanolyan jóízűen himbálódzik, mint a helyközi Ikarus busz.
Aki tehát vezetési élményért áll sorba, ennél luxusterepjárónál rossz helyen kopogtat - de azért re rohanjon egyből a német konkurenciához, mert néhány hónap múlva itt a dögös megjelenésű, feszesebb hangolású Range Rover Sport. Nemesi utónév nélkül másfajta élményt kínál az angol óriás, olyasvalamit, amit ilyen nemes csomagolásban ritkán élhetünk át: az utazásét. Az utastere például a finom Oxford bőrkárpitokkal, a míves fabetétekkel és a letisztult (főbb vonalaiban az Evoque-ra emlékeztető) formákkal megkérdőjelezhetetlen ízlésről árulkodik, helykínálata pedig olyan bőséges, amit a sofőrös S-Merciben furikázó cégvezetők is megirigyelhetnének. Az ő kedvükért két különálló hátsó üléssel, multimédiaközponttal és pezsgőhűtővel is kínálják a Range-et, Kínának pedig, ahol a felső tízmilliónál a méret a lényeg, nyújtott változatot is piacra dobnak.
Ide is vastag szőnyeg került, a padló alatt 21 colos pótkerék fetreng. Motorosan dönthető az ülés
Így, motorosan állítható egybepaddal persze sokkal nagyobb a használati értéke (az angol humor jegyében a szűkebb Sportból készül majd hétüléses változat), amit a csomagtartó alaphelyzetben 900 literes kapacitása koronáz meg. Igen ám, de Nagy-Britanniában csupa nagybetűvel írják a hagyományokat. Nemcsak sima lemezfelületeivel, a hátsó ablak tetején rögzített ablaktöltőjével és millió más részletmegoldásával emlékezet az új Range Rover 1970-es felmenőjére (amely mellesleg világelsőként avanzsálta munkagépből luxuscikké a terepjárókat), hanem két részre osztott csomagtartóajtajával is. Ha csak a felső rész van nyitva, magasra kell emelni a pakkokat, ha viszont az alsó részt is lehajtjuk, nehéz kihalászni a holmit a csomagtartó végéből. Cserébe a masszív lapon üldögélve lehet romantikázni, pecázni vagy síbakancsot húzni - a vadszállítási opciót inkább nem említjük, épeszű ember nem rakna vérző őzet az elegáns kárpitra.
A legszakadtabb parkolóban is jól mutat az ajtó mellett felgyulladó kilépőfény. Igazi arisztokrata
Gentlemanhez méltóan ezerféle apró figyelmességet kínál az angol terepjáró, DAB-rádióval megtámogatott Meridian hifirendszere pedig olyan hangzást nyújt, mint hogyha az első sorban ülnénk egy koncerten. Oldalsó- és orrkamerák, illetve radarok figyelik a környezetében álló, belülről porszemnek tűnő személyautókat, de hall kell, szívesen be is parkol gazdája helyett. Menüstruktúrája és a navigáció térképfelbontása nincs ugyan a német konkurensekkel egy szinten, viszont stílusában és tudásában mindenképpen nagyot alakít az egyszerre régimódi és modern SUV, ami meg is látszik a 32 millió forintos alapáron (a középső, Vogue felszereltséggel). Az új modellből ráadásul a programozható központi zár sem maradhatott ki, hiszen még a tévézésnél is veszélyesebb menet közben kiesni egy Range Roverből - kérdezzék csak meg erről George Michaelt.
Műszaki adatok - Range Rover 3.0 TDV6 Vogue Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 2993 cm3. Furat/löket: 84/90 mm. Hengerek elrendezése/száma: V/6. Teljesítmény: 190 kW (258 LE)/4000. Nyomaték: 600 Nm/2000. Sebességváltó: nyolcfokozatú automata. Fékrendszer: elöl-hátul hűtött tárcsa. |