1997-ben, friss érettségivel a zsebemben addig fűztem a szüleimet, amíg két barátommal együtt elengedtek egy angliai autós túrára. Nem volt könnyű az áldásukat megszerezni, de tudták: izgalmas célok várnak rám a La Manche csatornán túl. Például az Aston Martin, amelynek Newport Pagnell-i szervizbázisán körbevittek az egész üzemben, a kárpitozó részlegtől kezdve a karosszériás műhelyig mindent megmutattak, 18 évesen csak tátottam a számat. S tátottam akkor is, amikor a garázsrészbe értünk: a karbantartásra érkező autók között ott gurgulázott egy, a Minden lében két kanál filmben szereplő, Roger Moore-féle DBS, s egy olyan Touring karosszériás DB4-is, amiért most Soltig utaztam. Pontosabban csak ahhoz hasonló, hiszen a műhelyben látott az 1958-tól indított gyártás első szériájába tartozott, ennek megfelelően vízszintes rácsozású hűtőmaszkkal, magas motorháztető- légbeömlővel, s egybeöntött burkolatú hátsó lámpával villogott.
Főszereplőnk viszont 1962-es, ennek megfelelően a DB4 negyedik sorozatából való; a megkülönböztető jegyek a hét függőleges bordával „megbolondított” hűtőmaszk, a három kerek burából álló, krómozott lapra szerelt hátsó lámpasor, s az összelapított motorháztető-légbeömlő. Azt már csak a márkafanatikusok szokták tudni, hogy a négyes szériánál az olajhűtő is alaptartozékká vált. Az összesen öt szériában készített DB4-esből 1210 darab látott napvilágot (közülük száz a Zagato tervezte DB4 GT volt), s sokan azt hiszik, James Bond tette híressé. Nos, nem, mivel az 1964-es Goldfingerben (és további négy Bond-adaptációban) már az utód, a búra alá rejtett lámpás DB5-ös repesztett.
Bata János háromgenerációs autórestaurátor vállalkozást visz, édesapjával kezdték, s most már fia is besegít. Aston Martinjuk története a kívánatosabbnál hosszabbra nyúlt, hiszen az eredetileg angol „versenyzöldben” pompázó túramodell több mint két éve érkezett a főhadiszállásra, ám az angol tulajdonos nagyon sokáig tépelődött a színeken és a kárpitozáson, s eleinte azt sem akarta, hogy az autó motorjához hozzányúljanak. Végül győzött János érvelése, miszerint egy teljes felújításból nem szabad éppen az egyik legfontosabb, és egyébként ismeretlen előéletű alkatrészt kihagyni. Utólag kiderült, neki volt igaza, a soros hathengeres, 3,7 literes, két felülfekvő vezérműtengelyes, teljesen alumínium motorra ráfért a felfrissítés.
Nem volt egyébként rossz állapotban az autó, az angolokra jellemző állagú, kicsit kopottas, javítgatott, de egyben lévő veterán várta az újjászületést. A lecsupaszított, Superleggera kivitelen (a különösen könnyű építésmódra utal az olasz szó, amelynél az autó formáját szorosan követő csővázas szerkezetű acélvázra alumínium karosszéria elemeket illesztettek) a homokszórás után már jól látszottak a korábbi javítások nyomai, a nem túl szakszerű gittelések, az alumínium lemezek nehezen javítható horpadásai. Minden sérült és elhasználódott alkatrészt sikerült pótolni, illetve kijavítani, egyetlen nehézség az volt, hogy az öreg autók alkatrészeivel most is üzletelő Aston Martin-gyár sokszor hosszú hónapokig váratta a csapatot, s van olyan pótelem, amit végül a mai napig nem küldtek el.
Végül kétezernél is több munkaóra után állt újra kerekekre a 48 éves brit arisztokrata, az első próbaköröknél mi is ott voltunk. A 4496 mm-es kupé mellett állva az ember ábrándozni kezd, s maga elé képzel egy grófi kastélyt, amelynek kertjében tweedzakós, pipás úriemberek beszélgetnek, miközben a komornyik összekészíti a „kocsizáshoz” elengedhetetlen kellékeket, az ujjatlan bőrkesztyűt, a keskeny talpú cipőt és a golfsapkát. Nekünk nem hiányoznak a külsőségek, csak beülünk, és megyünk. Rövid indítózás után már forog is a DOHC-motor, sima járása meggyőző, a kipufogók és a hengerek felől előtörő duruzsolás minden autómániás fülének muzsika.
A négysebességes, a műszerfalról elektromos kapcsolóval aktiválható overdirve-os váltó apró és határozott mozdulatokra kattan, a négytárcsás, Dunlop által készített szervóval támogatott fékrendszer valódi erejéről csak sejtéseink vannak. A szépen megmunkált, háromküllős fa volán közvetlensége nem összehasonlítható a mai autókéval, de ezt meg lehet bocsátani egy öreg túrázónak, ahogy azon sem kesergünk, hogy a ringatós rugózású (elöl kettős keresztlengőkaros független, hátul merev tengelyes) felfüggesztések tempósabban abszolvált kanyarban nagy valószínűséggel képességeik határához érnének. Ám nem ezekre kell figyelni, inkább a míves kerek órákra, a stílusos húzókapcsolókra, a kézzel hátracsapható bőrtetőre, vagy a hurkás fotelekre.
Műszaki adatok
Karosszéria: Négyüléses, acélvázas, alumínium lemezekkel burkolt, kétajtós kupé. Saját tömeg: 1308 kg. Tengelytáv: 2489 mm. Hosszúság x szélesség x magasság: 4496x1676x1334 mm.
Motor: Soros hathengeres, hengerenkénti kétszelepes, két vezérműtengelyes, alumínium blokkos és hengerfejes, négyütemű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Négysebességes kéziváltó, hátsókerékhajtás. Hengerűrtartalom: 3670 cm3. Teljesítmény: 240 LE (5500/perc). Nyomaték: 325 Nm (4250/perc). Csúcssebesség: 225 km/óra.
Gyorsulás 0-100 km/órára: 9 mp.
Felfüggesztés: Elöl kettős keresztlengőkaros, hátul merev tengelyes
Fékek: Elöl-hátul tárcsafék, szervorásegítés