Egy kisfiú megvalósult álma - Fiat Barchetta olvasói teszt

Egy kisfiú megvalósult álma is lehetne ez a történet, de ez egy nagyfiúé. Aki még nem teljesen felnőtt férfi, de már nem sokáig tudja elkerülni az elkerülhetetlent, egy családi kombi megvásárlását. De ez még nem az. Ez egy olasz Madonna. Kicsi, dögös és mélyen dekoltált. Nem egy fiatal fruska, hanem egy érett buja nő, aki tudja, mit akar, és azt is, hogy nem csak a férfiak fordulnak meg utána.

Kezdjük az elején. Nagyjából három éve történt mikor megláttam az elsőt. Épp akkor szédültem ki az egyetemről és zsebpénzért kezdtem dolgozni hat órában. A legnagyobb hazai használtautós portálon álmodoztam. Milyen jó lenne végre venni egy autót? De milyet? Nincs család, tehát egyelőre nem kell nagy. Szellemi munkát fogok végezni (akkor csak reménykedtem), tehát terepjáró sem kell. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rákerestem a legolcsóbb kabriókra, és akkor ott volt ez a kis Barchetta. Egyből tudtam, hogy ilyen kell.

A vonzerején nagyot dobott az elérhetősége, a legdrágábbak is 2 millió forint alatt voltak, ennek a feléért pedig már igazán jó állapotút is lehetett találni, legalábbis ránézésre. Olyan izgatott lettem, mint egy első randis kiskamasz. Ezek után már "csak" meg kellett találni az igazit, az amúgy nem túl nagy választékból, azóta se láttam többet még harminc eladó példánynál a hirdetések között. Két év sóvárgás és napi keresgélés, valamint jó néhány leharcolt példány megtekintése után 2012 nyarán találtam egy 1998-as türkizkék példányt. Szerelem volt első látásra.

Nem véletlenül kapta a barchetta nevet, ami olaszul kis csónakot jelent Fotó: Kovács Péter

Mindössze két aprócska probléma merült fel: még nem volt meg rá a teljes keret, és elkelt, mielőtt az enyém lehetett volna. Le voltam taglózva. Aztán 2013 tavaszán rátaláltam egy blogra, ahol éppen az én kis türkizkék szerelmem gazdája írta le a tapasztalatait és élményeit egy hozzászólásban. Kicsit összehaverkodtunk, kiderült hogy az illető igazi megszállott. Megbeszéltük, hogy szuper a gép és ilyet vegyek, ő is imádja. Ennek az lett a vége, hogy 2-3 hónap múlva nyáron szólt, hogy talált egy gyönyörű oldtimer Ladát. Igen egy Ladát, és erre beáldozná a kabriózást. Hamar megegyeztünk és azóta én imádom. Bár még csak egy nyarat töltöttünk együtt, bátran kijelenthetem, hogy jó döntés volt.

Nagy hiba lett volna, ha egy „normális autót” veszek, ahogy apám szerette volna. Félreértés ne essék, nem azért kell, mert ezzel jól lehet csajozni vagy mindenki megbámul vele, bár mindkettő igaz rá. Azért kellett, mert gyönyörű. Ha a ház előtt parkol, sokszor csak azért megyek ki az erkélyre, hogy rápillanthassak. Ilyenkor vigyor ül ki az arcomra és tudom, hogy az élet szép. A formaterv magáért beszél, szerintem az időtlen a legjobb jelző rá. Volt olyan, aki azt hitte, új és szalonban vettem, más egy klasszikus, 60-as évekbeli roadsternek nézte.

Ilyen kilincset nem sok autón látni. Ugyan nem a legkényelmesebb, de az egyik legszebb megoldás Fotó: Kovács Péter

Az egyik legszebb részlet rajta a kilincs. Ez az olasz design olyan jellemző példája, mint egy Vespa robogó vagy Armani zakó. És ha már itt tartunk, állítólag az oldalindex egy Ferrariról származik (Ferrari F430). Gyorsan hozzáteszem, ezek nem a legpraktikusabb, de biztosan a legszebb részletek, amiket valaha láttam, de az autó oldalán futó domborulatok és ívek teszik felejthetetlenné az élményt.

Milyen vezetni?

Az 1,8 literes, 131 lóerős motor nagyon szépen hordja a kicsit több mint egytonnás autót. Élvezetes vele
előzni, nem kell azon aggódni, hogy meglesz-e a kívánt sebességkülönbség. Tudom, az elsőkerék-meghajtás nem az igazi, de mivel nem akarok kilincsel előre kanyarodni, tökéletesen megfelel. Az ötfokozatú váltó pontos, a hátramenetet ugyan hébe-hóba nehezen veszi, de második kuplungnyomásra hibátlan. A futóműve sportos, apám szerint fapados. És neki legyen mondva, nem a legkényelmesebb. De ez nem erről szól, mert cserébe a kanyarokban alig billeg. A kormányzás talán kicsi közvetlenebb egy átlagautóénál, de igazából semmi különös. A felszereltsége mai szemmel kicsit puritánnak tűnhet, de ez nem egy limuzin. Az „extrákat” az elektromos ablakok és a szervokormány jelenti, de mi kell még? Dolce Vita. Klíma ugyan nem ártana, de igazából remekül elvagyok nélküle.

Hűvösebb estéken jön jól, hogy remek a szélvédelem, így bátran lehet használni nyitott tetővel Fotó: Kovács Péter

Motoros tetőnyitás nincs, de nem is baj, mert nekem ez direkt hátrány lett volna. Ez jellemző hibaforrás és horror drága a javítása. A ponyvatetőt nagyjából 10-15 másodperc alatt lehet kézzel lenyitni. A személyes rekordom 12 másodperc, de ebben nagy szerepe volt, hogy beleszaladtunk egy kis záporba. Egyébként 150 ezer forint környékén lehet levehető kemény tetőt venni hozzá. Ezen még gondolkodok, télre jól jöhet.

A fenntartásáról. Rövid közös „viszonyunk” alatt még nem okozott váratlan meglepetést. Azonban ha az ember egy Donnával akar megjelenni, fel kell készülnie, hogy nem kisfröccsöt rendel a bárpultnál. Kívánja a jó minőséget, a drága francia bort, a szép cipőt. Így itt is dukál a minőségi olaj és a drágább benzin. A fogyasztása városban 8-8,5 liter pályán 7 liter, ami nem túl vészes egy 1,8 literes, sportos hangolású motortól. Ez természetesen függ a vezetési stílustól, de ennél a kis dögnél különösen nehéz megállni, hogy ne hajtsuk meg rendesen.

Annak ellenére, hogy idén 18 éves, csak 67 000 km volt benne, amikor tavaly megvettem. Ez talán reális is az állapotát tekintve és azt a tényt, hogy akárcsak a motorokat, ezeket az autókat is a legtöbben elrakják télire Fotó: Kovács Péter

Hogy kinek ajánlható?

Olyanoknak biztos nem, akik nem bírják a feltűnést, akik túl sokat törődnek mások véleményével, akik nem tudják garázsban tartani, aki az átlagosnál nagyobb termetűek, és akik 2 főnél többet akarnak szállítani. Ezen kívül mindenkinek csak ajánlani tudom, különösen azoknak, akik szeretnek vezetni, szeretik a szabadságot, a nem mindennapi megoldásokat, a különleges formákat, és egy kis kompromisszumra is hajlandóak mindezért. Ha rajtam múlik szép oldtimer lesz belőle. Egy menő ajándék a fiamnak. Persze csak akkor, mikor már nem bírok ki-be szállni belőle.

Kovács Péter

Akárcsak az egész autó, az 1,8-as motor is vérbeli olasz karakter, akkor él igazán, ha pörgetik Fotó: Kovács Péter

Műszaki adatok

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1747 cm3. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 131 LE)/6300. Nyomaték: 164 Nm /4300. Sebességváltó: ötfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 3916/1640/1265 mm. Tengelytáv: 2275 mm. Üres tömeg: 1060 kg. Csomagtartó térfogata: 165 l. Üzemanyagtartály térfogata: 50 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 8,9 mp. Végsebesség: 200 km/óra.