Parádés fricska volt a britektől 1959-ben a Mini, és még egy lapáttal rátettek a Countryman és Traveller néven egyaránt futó kombival. Önmagában korszakalkotó ötlet egy gokart méretű, négyszemélyes apróság, ami alig foglal helyet, és (akkori mércével mérve) kényelemben elvisz egy kisebb családot. Nagy tömegben csak az olaszok tudtak hasonlót, e tulajdonságokat nézve talán a szintén szép karriert befutó, bár elismertségben a Minivel nem összevethető Fiat 600-as állt hozzá közel. Kombit ugyanakkor ők is csak a kisebb 500-asból (és a vele azonos alapokon álló Autobianchi Bianchinából) csináltak.
Mindössze két évvel a Mini piacra lépése után már ott ácsorgott a szalonokban az ötletes kombi, ami semmit sem veszített eredeti bájából és ötletességéből. A British Motor Corporation mérnökei csaknem 10 cm-rel megnövelték a tengelytávot, valamint megnyújtották hosszában is 3054-ről 3299 mm-re. Hátulról nézve nem biztos, hogy rögtön felismerjük, hiszen nem stimmelnek a lámpák, teljesen elüt az eredeti gömbölyded felsőrésztől az új szögletes forma, kétfelé nyíló raktérajtói pedig inkább egy szekrényt juttatnak az eszünkbe. Utóbbiak derékszögig tárhatók ki, mögöttük csodát láthatunk, azaz alapból fél köbméteres rakteret. Ráadásul, ha lehajtjuk a hátsó ülést, a duplájára hízik a kapacitás és akkora, mint egy mai, jóval testesebb kis kombiban.
További érdekessége volt, hogy az elődjének is tekinthető Minorhoz hasonlóan és a nagy amerikai cirkálóknál megszokott módon díszítő fabetéttel is ellátták a puttonyt, ha a vevő úgy kívánta. A B-oszloptól indult és a kétszárnyú ajtónál ért véget az ácsolat. A kipróbált Countryman lemezein is ott a fa, de ezt még megspékelték a Thonet székeknél használt nádszövettel is. Nem öncélú giccsről van szó, a megrendelő osztrák cég tevékenységére utalnak ezzel a nem hétköznapi berakással: Thonet bútorokat gyártanak már évtizedek óta. Ugyanilyen kombi Miniket tartottak a hatvanas években, ezzel jártak a mesteremberek és hordták a kisebb késztermékeket, gyűjtötték be az alapanyagot. Az alapító tulajdonos unokájának akart kedveskedni a brit törpével, és persze az sem volt mellékes, hogy reklámnak is kiválóan megfelel egy ilyen látványos veterán.
Az alapot egy MK2-es, azaz már 1,0 l-es motorral szerelt gép adja, amely 1968-ból származik, és az elmúlt éveket földbe süllyedve töltötte egy osztrák telepen. Tavaly érkezett a Bata Classic műhelyébe, a solti szakemberekre bízták a karosszéria, a futómű és az utastér felújítását. Ausztriában született újjá a motor, onnan jöttek a lemezekre illeszkedő fabetétek a nádfonattal együtt. Külön kérés volt a megrendelő részéről, hogy a nád alá is a tetőnél használt mélybarna színt fújják. Bár a fa részek felillesztésével sokat szöszöltek, végül időre elkészült a Countryman, és mehettünk is vele egy fordulót, mielőtt visszatért volna állomáshelyére.
Minit már vezettem, nem okozott meglepetést a könnyen mozgatható, ugyanakkor a megszokottnál kicsit nagyobb holtjátékot sem nélkülöző óriási volán, a finoman működő pedálsor, és, hogy a mai autók felső sárvédőpereménél van a fejünk. Egyliteres, 38 lovas négyhengerese viszonylag fürgén viszi az üresen 660 kilós Austint, ahogy a gázra lépünk, megindul, bár azért nem rajong, ha túlzottan magas régiókba pörgetjük (ennek erős búgással ad hangot). Nyolcvanas tempóig érzi magát elemében, addig szívesen is gyorsul. Gumirugós, elöl-hátul független felfüggesztésekből összeállított futóműve szinte minden kátyúban megbotlik, pattognak az utasok, mint a nikkelbolha; hiába, a 10 colos kerekekkel nem lehet csodát tenni.
A négydobos fékrendszere megkívánja, hogy tapossuk a pedált, lassítóképessége a közel hatvanéves technikai szinthez igazodik. A precíz összerakásnak hála menet közben nem nyikorog semmi, vastag tömésű ülései kényelmesek, ám egyáltalán nem tartanak, így az utasoknak kanyarban (amikor a kis karosszéria eleve megdől) fogódzkodniuk kell – kapaszkodók híján egymást vagy az ülések széleit foghatják meg.
Hátra is beültünk, nem csalódtunk, hiszen térkínálatban a „kistestvér” sem rossz, itt a lábaknak még több helye van. Alig 1,4 m-es szélessége összehozza az utasokat, „vállvetve” utaznak elöl és hátul is. Vékonyka tetőoszlopainak hála nagyszerű a kilátás minden irányban, és még az is megszokható, hogy holtteres külső tükreit a sárvédők végében kell keresni.
Műszaki adatok
Motor: soros, négyhengeres, hengerenkénti kétszelepes, folyadékhűtéses, négyütemű, OHV benzinmotor, elöl keresztben beépítve.