Szinte mozdulni sem lehetett Visegrádon, amikor a hetvenes években a városból kivezető hegyi út elején felsorakoztak a színes versenyautók. Renault Alpine, Renault 8 Gordini, NSU TTS, felspécizett Ladák, Škodák, Trabantok és Wartburgok érkeztek a gépátvételre, s várták, hogy sorra kerüljenek. Volt közöttük raliautóból átalakított és szériaközeli, alig tuningolt vas, de többségük kifejezetten hegyi pályára készült. Utóbbiak jellegzetessége volt a 8-10 col széles felni (rajta az alacsony oldalfalú speciális gumival), a könnyített karosszéria és a kifejezetten rövid élettartamú, jellemzően 3-5 km hosszú hegyi próbákra összerakott, de a végletekig kihegyezett motor.
A könnyítésre jellemző, hogy például Kardos Lajos, a legendás pécsi Wartburgos menő autóján a padlólemezt vékony alumínium lapok helyettesítették, s ahol lehetett, lyukakat fúrtak a karosszériába, hogy ezzel is nyerjenek néhány grammot. Volt olyan Trabant, ahol a szétfurkált duroplaszt karosszériaburkolatra tapétát tettek, hogy azért mégse nézzen úgy ki, mint az ementáli sajt. A nagy egyesületeknek, mint a Volán, az Áfor vagy az Afit mind voltak hegyi versenyzőik, ez a műfaj nagy népszerűségnek örvendett a ralipilóták és navigátorok körében is. Több mitfahrer megmérettette magát hegyen: a škodás menő Sándor István vagy a trabantos Stiller Zoltán is beült a kormánykerék mögé.
A hegyi futamokon nemcsak karosszériás gépek, hanem épített formula autók is részt vettek: Stiller Zoltán, illetve Kovács Sándor (alias Piktor) is saját maga építette Forma Easterrel vágott neki a futamoknak. Cserkuti József évtizedekig versenyzett BMW-vel, az általa tervezett és összerakott szárnyas 3-as nemcsak a hazai futamokon, de a külföldi hegyi Európa bajnoki versenyeken is vitézkedett. Kiss Dezső (Dodi) abban a kiváltságos helyzetben volt, hogy Olaszországból hozott torpedóval, bivaly erős és könnyű, BMW motoros Osellával mérettethette meg magát, nem is igen talált legyőzőre.
35-40 évvel ezelőtt a visegrádi visszafordító nagy kanyarban még alig voltak fák, aki az alsó úton állt, az is remekül láthatta, ahogy a paripák farcsúsztatva bekanyarodnak, és elporolnak az emelkedőn. Mai szemmel ezek a versenyek kifejezetten veszélyesek voltak, hiszen az aszfaltcsíkot körbevevő egyszerű, közúti betonkorlátok sem a pilótákat, sem a pálya szélén szurkoló nézőket nem védte meg egy-egy baleset következményeitől. A lepencei futamot (Lepence és Pilisszentlászló közötti kacskaringós út) éppen egy szörnyű baleset miatt szüntették meg: Drapál János motorversenyző út mellett leállított szervizbuszába belecsúszott Szabolcsfi Péter Zsigulija, halottak és súlyos sérültek maradtak a pálya szélén. A rendszerváltást követően a jól ismert hegyi versenyek, mint az egri, a pécsi vagy a parádsasvári is megszűnt, elsősorban a pályák rossz állapota miatt.
Az első Retro Mobil Hegyi Felfutót három éve rendezte a Retro Mobil magazin kiadója, akkor még a lezárt visegrádi hegyi úton. Tavaly módosult a program, mert a Fellegvárhoz vezető két szakasz mellett látványos pilisi utakra is átruccant a mezőny, s immáron nem lezárt pályák várták a nevezőket, hanem a közúton kellett megmutatniuk, hogy a Kresz szabályait betartva melyikük tud ügyesebben átlagsebességet tartani. Idén augusztus 23-án, szombaton is egy 160 kilométeres túrát tesznek a Pilisben, de persze nem hagyják ki Visegrádot sem. A Depó a 11-es út melletti nagy parkoló a Duna parti kisváros közepén, ahol nemcsak csodás öreg gépek, de veterán járműves és alkatrészes kirakodóvásár, sörpados grillterasz és hangulatos zene is várja a látogatókat.