Egy bestseller második, javított kiadása. A sztori 2006-ban kezdődött, amikor a Nissan gondolt egy merészet, és a banális Almerát a fejlődő piacokon egy olcsó autóval (Tiida), a fejlettebbeken pedig egy buszlimuzinnal (Note) és egy kompakt SUV-val (Qashqai) váltotta le. Utóbbi olyan népszerű lett, hogy magát a gyártót is meglepte: hét év alatt egyedül Európában több mint 1,2 millió fogyott belőle.
Nem volt kérdés a folytatás, de a változatlanul Angliában készülő második Qashqai generációnak nehezebb dolga lesz, hisz a konkurencia is észbe kapott. Szinte CRTL+C és CTRL+V kombinácóval dolgozott a Suzuki, amikor megalkotta az SX-4 S-Crosst, de a Peugeot 3008 is hasonló kaptafára készülő crossover, azaz terepjárós beütésű személyautó. A vevők a vagány külső miatt a városban is használható méretek, a jó kilátás, a biztonságérzet és a tágas belső miatt szeretik a műfajt.
Agresszívabb lett az orrkialakítás, szemből nem nehéz felfedezni rajta az igazi Nissan terepjárók stílusjegyeit, hátul pedig elnyújtottabb lámpák töltik ki a lemezfelületet. Kevésbé gömbölyded és mozgalmasabb a forma, és ügyesen slankítják a fekete műanyag felületek. Tesztautónk érdekes konfiguráció szülötte: a kisebbik, 1,5-ös dízelmotort kapta (az 1,6-osra akkora a kereslet, hogy várólista van), viszont csúcsfelszereltségű, így 19 colos alufelnik és sötétített üvegek teszik dögössé.
Fontos szempont volt a tervezésnél, hogy öncélú, a kreténség határát súroló dizájn (lásd Juke) helyett minél többféle ízlésnek sikerüljön megfelelni. Ennek prózai oka van: a vevőkörben nagy arányban képviselteti magát az ötven pluszos korosztály, főleg a magas üléspozícióból adódó könnyű beszállás miatt. Természetesen továbbra is potenciális vevők ez egyterűektől ódzkodó családosok, ennek ellenére hétüléses Qashqai+2 változat nem szerepel a kínálatban.
A Renault-féle 110 lóerős alap-dízelmotor némi megkötésekkel jár, nem lehet például CVT-váltóval rendelni, és összkerékhajtással sem kombinálható. Utóbbi nélkül hóban vagy sárban ugyanúgy elakad, mint a mezei autók (bár a tulajdonosok többsége legfeljebb évente néhány nap kerülhet ilyen helyzetbe), ráadásul multilink helyett egyszerű csatolt lengőkaros futóművet szerelnek be hátra.
Ám a lemondásért cserébe busás fájdalomdíjat ad az importőr ügyfeleinek: kiviteltől függően 300-800 ezer forint engedmény jár a kis dízelekre, igaz, sajnos éppen a Teknához jár a legkevesebb. Ebbe 7,7 millió forintért biztonsági extrák hada kerül: a Qashqai felismeri a táblákat, magától vészfékez, figyeli a sávot, a sofőr éberségét és a holtteret, sőt, önállóan kapcsolja tompítottról reflektorra LED-es fényszóróit. Ez dicséretes felhozatal a kategóriában, nem is beszélve arról, hogy négy kamerával és radarokkal könnyíti meg a beállásokat, ha valaki nem akarja a parkolóasszisztensre bízni a feladatot.
Szó, mi szó, szükség is van a segédletre, mert hátrafelé nehéz kilátni a szűk ablakokon, átlósan pedig az óriási visszapillantó tükrök takarnak ki sokat. Előre viszont remek panoráma nyílik a magas vezetőülésből, és a parancsnoki híd-érzést csak fokozza a mélyen lent folytatódó középkonzol. A réginél látványosabb és kellemesebb tapintású a piros LED szegélyvilágítású műszerfal, a hétcolos kijelzőn pedig jól használható navigációs és hifirendszert kezelhetünk - igaz, hangvezérlés nélkül.
Jó formájúak és kényelmesek az ülések, amelyeket a gyár „technológiai korlátok” miatt a széleken bőr és más anyag kombinációjával, középen pedig szövettel kárpitozott. Hátul is kényelmesen el lehet férni, különösen egy hagyományos kompakt autóhoz képest, de a Tekna panoráma üvegteteje csak a térérzetnek tesz jót, nem a hátul ülők fejterének. Alaphelyzetben 430 literes térfogatával átlagos méretű a csomagtartó, és javítja használhatóságát, hogy az egyik padlóelemet középre beállítva ketté lehet osztani a teret. Hasonlóan átgondolt megoldás a sok, jól használható tárolóhely az utastérben.
Bár papíron már 1750-es fordulatnál leadja maximális nyomatékát az 1,5-ös dízelmotor, valójában inkább csak 2000 felett kel életre. Elindulásnál a lefulladási hajlamot súlyosbítja, hogy úgy kell játszani a kuplunggal és a gázzal, hogy ki tudjuk oldani a gyűlöletes, automata kéziféket, de ezután városi használatra és normális tempójú vidéki utakra elegendő a 110 lóerő. Előzéseknél és hegyi autópálya-szakaszoknál azonban gyakran érezhetjük úgy, hogy elkelne a combosabb, 1,6-os dCi.
Nem igazán csábít sportos vezetésre a kevés visszajelzést adó, indirekt kormány és a hosszú utakon járó váltó, forszírozott tempónál az ESP is hamar közbeavatkozik. Csendes futása és alapvetően kellemes rugózása miatt inkább tekintsünk inkább utazóautóként a Qashqai-ra, és felejtsük el a 19 colos kerekeket, mert rossz útburkolatra tévedve (ami Magyarországon azért nem nagy kunszt) kellemellenül dobálni kezd és kizökken sztoikus nyugalmából. Erre az autóra 17-es felni való!
Ha csokorba gyűjtjük a Qashqai 105-120 lóerős, lehetőleg legmagasabb felszereltségű vetélytársait, kiderül, hogy listaáron nyolcmillióért Honda CR-V-t, Suzuki S-Cross-t és Kia Sportage-et is haza lehet vinni. Nagyobb, de drágább a Ford Kuga (8,6 millió) és a Toyota RAV-4 (9,1 millió) hasonló kivitelben, olcsóbb viszont a Skoda Yeti (5,5 millió), a Peugeot 3008 (7,2 millió) és a Hyundai ix35 (7,5 millió), ráadásul sokukra szintén meghirdettek akciókat. Aki beéri kisebb tudással és egyszerűbb belsővel, jó vásárt csinálhat a Daciával is, hiszen a Duster 1,5 dCi 4x2 Exception ára szenzációs 4,3 millió forint.
Mindezek ellenére a Qashqai nem rossz vétel, csak nagy ívben kerülni kell a haszontalan extrákkal, például nagy felnivel és üvegtetővel telezsúfolt Tekna kivitelt. Ott van helyette a legszükségesebb dologgal felszerelt Acenta hatmillió forintos kampányáron, ami a hasznos Connect navigációt (350 ezer forint) és esetleg a Biztonsági csomagot (további 200 ezer) megrendelve is versenyképes ajánlat.
Műszaki adatok - Nissan Qashqai 1.5 dCi