Amikor az asztalosok autót építenek

A múlt század első felében szinte az összes jelentősebb márka kínált fakarosszériás autókat. Mindegyiket kézzel rakták össze, így jóval drágábbak voltak vastársaiknál. Bemutatjuk a legjobbakat.

A fa autó-felépítményekhez minden hozzávaló adott volt: a karosszériások eleve léckalitkára építették a fémlemezeket, és belül is rengeteg fát használtak, így némi túlzással csak ki kellett fordítaniuk a kocsit. Az ötlet angol, ott jó ideig csak haszonjárműként lehetett bejegyeztetni a faautókat, sebességüket 30 mérföld/órára korlátozta a törvény. A vidéki nagybirtokosok hamarosan rájöttek, kitűnően használhatók a vadászatokon, mert könnyűek, nem süllyednek a sárba, ezért rövidesen több Rolls, Daimler és Bentley is fakarosszériát kapott.

Csak különc milliomosoknak: Labourdette-féle csónaktestet visel az 1933-as Rolls-Royce Phantom II Forrás: Retro Mobil

Európa többi részén praktikus szempontok nélkül, pusztán kedvtelésből az arisztokraták méregdrága egzotikus fafajtákból készíttettek felépítményeket autóikra, s az sem volt szokatlan, hogy a teljes kocsitestet fából építtették. Ennek egyik korai mestere volt a francia Henri Labourdette, néhány monumentális Mercedese, Hispano-Suizája és Isotta-Fraschinije ma is megvan.

Az 1940-es LaSalle Series 50 alvázát nyújtotta meg a Meteor Motor Car Co., hogy elkészíthesse ezt a speciális limuzint Forrás: Retro Mobil

Csak a legügyesebb asztalosok tudtak autókat építeni

Embertelenül nehéz volt megformálni egy-egy ilyen kocsit, már a fém és a fa összekomponálása is problémás, a lapok méretre igazítása és gőzöléses hajlítgatása igazi bútorművészet. Karbantartásuk is rendkívüli odafigyelést és szakértelmet igényelt, mert a fa ugyan nem rozsdásodik, de szárad, korhad, törik és fakul. Az USA-ban is igáslóként, „depot hack” néven (szabadfordításban tehertaxi) kezdték pályafutásukat a faautók, még a századfordulón, és csak jóval később keresztelték őket át „woodie”-ra (a wood angolul fa).

A Ford T-Modellekre többféle fakasztnit is ácsoltak, ez a tölgyfa felépítmény 1920-as Forrás: Retro Mobil

Akkortájt az autógyárak kínálatában még nem szerepeltek fakasztnik, rengeteg kismanufaktúra foglalkozott velük. A húszas évek végén jelentek meg az első gyári fafelépítmények, és nemsokára – annak ellenére, hogy nem hoztak sok pénzt – az összes jelentősebb márka gyártott ilyeneket. Mindegyiket kézzel rakták össze, így jóval drágábbak voltak vastársaiknál.

A Morris Minor Traveller volt a legnagyobb sorozatú brit woodie Forrás: Retro Mobil

Volt, aki saját erdőt is vásárolt

A Ford, hogy mindig kéznél legyen a jóféle anyag, egy egész erdőt megvásárolt az Iron Mountainben. Leghíresebb furnérosait, a Country Squire típuscsaládot 1950-től egészen 1991-ig gyártotta, de épp olyan ismert volt a Chrysler Windsorból kialakított Town and Country is.

1957-ben a Ford Fairlane, fautánzattal az oldalán, Country Squire néven futott. A sikeres sorozat hét generációt ért meg Forrás: Retro Mobil

A woodie-k az USA-ban a háború elejétől az ötvenes évek közepéig voltak a legnépszerűbbek, bár a fa ekkor már nem szerkezeti anyagként, csupán kozmetikaiként szerepelt, legtöbbször kombikasztnikon. Folyamatosan zsugorodtak a dekorációk, majd megjelentek a jobban kezelhető műanyag utánzatok. Az utolsó valódi fabetétes egy Buick Station Wagon volt, 1953-ban.

A Pontiac 1955-ben Safari néven indította családi kombi sorozatát. Ez a példány a gyártás utolsó évéből, 1988-ból való Forrás: Retro Mobil

Forrás: Retro Mobil