Ilyen sárga angyal jött, ha felforrt a Skoda hűtővize

A hatvanas években indult a Magyar Autóklub segélyszolgálata, amely oly sok autóst húzott ki a pácból, ha felforrt a hűtővíz a balatoni úton, vagy lemerült az akku a pesti utcán. Bemutatjuk az első sárga angyalokat, az osztrák Puchot és a kétütemű Trabant kombit.

A Puch ebben a színben érkezett annak idején az osztrákoktól, erősen elhasznált állapotban. Két kombi 700 C is jött hozzánk, azokat hamar leselejtezték. A Trabantnak kezdetben gyári sárga színű volt a teteje is, az utolsó szériákat már itthon festették sárga-fehér összeállításúra. Téli gumiról szó sem lehetett még a hetvenes években, a rutinos sofőrök nemigen karamboloztak a sárga kocsikkal Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Mayer Ferenc töviről hegyire ismeri a Magyar Autóklub segélyautóit, hiszen 1971-től volt oszlopos tagja a sárga angyalos csapatnak. Abban az évben kezdte el a klub a munkát a főállású segélyszolgálati szerelőkkel, korábban csak mellékállásúak ültek a sárga Steyr Puch 500 D-k volánja mögé. Ez volt az első típus a szervezetnél, 1965-ben 15 darabot kaptak belőle az osztrák autóklubtól (ÖAMTC), előtte a sógoroknál már futottak sok ezer kilométert. Ezzel együtt remek kis autók voltak, szinte a falra is felmásztak 16 lóerővel. (Az oszrák Puch 500 a sokszor nagyobb darabszámban gyártott Fiat 500 karosszériáját kapta, de a motorja és más műszaki megoldása egyedi, sokkal igényesebbek volt.)

Telefonfülkéből beszélgettek a diszpécserrel

Nem sok szerszámot vihettek velük, hiszen csak kiszerelt hátsó pad helyén keletkezett szűk rakodótérrel lehetett számolni. Az első időszakban telefonon kommunikáltak a diszpécserrel Mayer Ferencék: fülkéből felhívták, ő pedig bediktálta a felvett címeket, és a segélyesek ez alapján mentek ki az elakadt autókhoz. Megszokott volt az is, hogy a szerelők berobogtak a budapesti Rómer Flóris utcai központba, és a papírra kiírt címeket vették magukhoz, tízet-tizenötöt, majd indultak menteni.

Az osztrákoknál nagy ÖAMTC-s tábla virított a Puch tetején keresztben. Érdekes, hogy más matricázás volt Pesten és más vidéken, a felújított autó a vidéki „díszítést” kapta. A kombi Trabant méretei, erősebb motorja és a kátyúkat jobban bíró futóműve miatt is előrelépésnek számított. Kezdetben a budai Rómer Flóris utcában állomásoztak a „sárga angyalok”, majd a Boldizsár utcai bázis lett a szervizközpont. Az első vidéki állomást Szentendrén nyitották Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Tavasszal nagyon sok munka volt mindig, nyár elején kevesebb, a nyaralási szezonban - főleg az országutakon - több, ősszel ismét kevesebb, és télen ismét rengeteget mentettek. Ilyenkor egy nap akár 100-110 kilométert is hajtottak a kis Puchhal a városban, miközben 20-25 címre kimentek. Nem a megszokott nyolcórás munkarendben dolgoztak, hanem napi 12 órát nyomtak le hétfőtől vasárnapig, majd a következő héten pihentek, s ez így váltakozott egymás után.

Mayer Ferenc így elmékezett: Nagyon megbízható autó volt a Trabant, ha foglalkoztak vele és nem spórolták el az olajat a benzinből. Egy motorcserével elmentünk velük 300 ezer kilométert is. Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Havi 2200 forint, plusz a borravaló

Hétvégére azért már elfáradt a társaság rendesen, de a segélyes állást mindenki megbecsülte, szinte csak kihalásos alapon lehetett bekerülni a Klubhoz. Az alapfizetésre sem panaszkodhattak: Mayer úr a hetvenes években 2200 forintot keresett havonta, annyit, mint művezetőként a korábbi munkahelyén, miközben akkoriban egy futómű ellenőrzésért 60, kerékcentrírozásért 20 forintot kértek a szervizekben. Ráadásul ez egy „borravalós” állás volt: ha az ember gyorsan és precízen elhárította a hibát, számíthatott rá, hogy a boldog autós neki is meghálálja a segítséget néhány forinttal.

Ez már egy kési példány, a sárga-barna kárpit elárulja, hogy a nyolcvanas évek végéből való. A jobb első ülés helyére 100 Ah-s akkumulátort tettek, azzal megbízhatóan lehetett bikázni. Jóval kényelmesebb volt, mint a Puch Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Egy idő után megjelentek az URH rádiók, azokat használva már sokkal könnyebb volt tartani a bejelentéstől számított félórás kiérkezési normaidőt. Ez már a trabantos időszak: 1973-ban jött a 601 Universalokból az első ötven darabos szállítmány, nagy könnyebbség volt a Puch után, hogy a kombi karosszériában sokkal több minden elfért, és a szerelők is kényelmesebben utazhattak benne. Mayer úr azt mondja, nagyon bírták a strapát, a városi és az országúti munkával is jól boldogultak, nem volt ritka, hogy nagyjavítás nélkül elmentek 150 ezer kilométert.

Német gyártmányú URH rádiót szereltek a Trabantba. Ezen keresztül nemcsak a diszpécserközponttal, de egymással is beszélhettek a szerelők, így tudtak segítséget kérni, ha nem boldogultak egy autóval Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Ismerték a keleti autók összes típushibáját

Ha vége lett a kétütemű motornak, percek alatt kiszedték, és mehetett bele az új. Jellemző volt, hogy ilyenkor vidékre adták le a Trabikat, ahol kevesebbet futottak. Az utolsó példányok 1991-ben mentek nyugdíjba. Ezek az autók a gyárból sárgán érkeztek meg, majd már itthon kapták meg a matricázást és a villogót, valamint a belső felszereléseket. A klub a Keravillal kötött szerződést, ők szállították az alkatrészeket - izzót, gyertyát, ékszíjat, feszültségszabályzót, dinamót, generátort, gyújtásalkatrészeket, s egy seregnyi más kisebb-nagyobb tételt.

Itt aztán van hely. Jellemző, hogy 250-300 kilónyi alkatrészt és szerszámot cipelt a Trabi, pedig a hátsó keresztlaprugós futómű nem kapott erősítést. Benzin és olaj is volt a sárga angyaloknál Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Jól tudták a szakemberek, hogy az országban nagy tömegben előforduló típusoknak melyek a gyerekbetegségeik, s igyekeztek azok javításához szükséges alkatrészből betárazni. Volt kis Polski hardy tárcsájuk, Lada AC-pumpájuk és úszójuk, Trabant-dinamó tartóvasuk. Nem igen akadt gondjuk a felkészült szerelőknek a meghibásodott autókkal, Mayer úr egyszer még egy V12-es Lamborghinit is megreparált Balatonfüreden: az olasz tulajdonos kétségbeesetten túráztatta az egyenetlenül, csak hat hengerrel járó motort, kiderült, egy elektromos csatlakozó lecsúszása okozta a bajt.

A 26 lovas kétütemű motor városban 10, országúton 7-8 literrel beérte 100 km-en. A Zsiguli vezérműtengely szimeringjére cserélték a gyári főtengely szimeringet, egy menesztőtárcsa segítségével tették be; így szinte sosem volt gond a motorral. Eredetileg dinamós volt a Trabi, de a 6 Voltos rendszert 12-esre alakították át. A segélyautót gazdájának kellett karbantartania Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Újabb nyugati segély a segélyszolgálatnak

Egyébként a diszpécser, aki általában autóhoz értő ember volt (vagy éppen sárga angyalos szerelő, hiszen egy idő után vetésforgó rendszerben ők is beültek a telefon mellé) igyekezett „beszéltetni” az elakadt autóst, hogy minél többet megtudjanak az elhárítandó hibáról, így a kiérkező kolléga rákészülhetett a javításra, akár alkatrésszel is. Ha mégis megállt a tudomány, vagyis nem lehetett orvosolni a problémát, jöttek (a hetvenes évek második felétől) a Barkas, majd később az Avia autómentők, s bevitték az autót az állomásra.

Fehér kormány, szűkös pedáltér, minimális fűtés, télen állandóan párásodó szélvédő: ez várt a segélyszolgálatos szerelőre a Puchban. E típusok kifutásakor kaptak csak URH rádiót az angyalosok Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Összesen 125 Trabantot fogyasztott el a segélyszolgálat, de mellettük más járművek is dolgoztak. Kombi 1200-es Zsiguliból többet is használtak, sőt, Polski 126-osból is érkezett kettő, bár ez utóbbiaknak nem sok babér termett. A nyolcvanas évek elején a német ADAC autóklub kiszolgált, dízel VW Golf 1-esei is szerepet kaptak, majd 1300-as kocka Lada kombikkal is erősített a klub, a rendszerváltáskor pedig egy flottányi Opel Corsa állt munkába.

16 lóerős a rendkívül megbízható és strapabíró boxer; kétszer akkora futásteljesítményre volt képes, mint a Trabant kétüteműje. Két 6 V-os akkumulátort kötöttek sorba, hogy a 12V-os autókat is lehessen bikázni vele. A jobb sárvédő mögött kivezetett három rézcsőre kellett tenni a bikakábelt (egyikük a test, a másik kettő a 6- és a 12V-os csatlakozó) Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

A kezdeti években Budapesten és az országutakon működött a segélyszolgálat, majd országos hálózat épült ki, s 1969-ben már 18 vidéki nagyvárosban ott voltak az autóklub állomásai. Ugyanebben az esztendőben a posta segélykérő telefonokat telepített a kisebb falvakba, az év végére már teljes hálózat szolgálta ki az autósokat. 1971-ben büszkén hirdette a MAK lapja, az Autósélet: a Sárga angyalok már 3000 km-en nyújtanak segítséget, először vasár- és ünnepnapokon, majd a meghosszabbított hétvégéken.

Skoda mikrobusz volt a mozgó szerviz

Az M7-es sztrádán a Martonvásári volt a fővároshoz legközelebbi állomáshely, majd az 50-es kilométerkőnél és a siófoki non-stop étteremnél vártak bevetésre a kocsik. A központ rendszeresen szervezett vidéki fellépéseket: két szerelőt beültettek az úgynevezett mozgó műszaki felülvizsgáló gépkocsiba”, akik 8-10 napig vendégeskedtek egy-egy nagyobb városban, községben, és mehettek hozzájuk az autósok a gondjaikkal.

Fiókos fadobozban utaztak a szerszámok és az alkatrészek. Ezt a tárolót később megkapták a Trabantok is Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Kezdetben egy szekrényajtós Volkswagen T1-et használtak, majd Škoda 1203-as mikrobuszt alakítottak át mozgó szervizzé. Sok helyütt ez jelentette az egyetlen lehetőséget, hogy az egyszerű autós a hosszas és sokszor kétes végeredményű bütykölgetések helyett igazi szakemberek kezébe adja a slusszkulcsot, hiszen az országos szervizhálózat még igen csak gyér volt a hetvenes években.