Aki az utóbbi pár évben szeretett volna kompakt méretű prémium buszlimuzint választani, nem nagyon mehetett máshová, mint a Mercedeshez. Persze a B-osztály Kecskeméten is gyártott második nemzedéke nem csak ennek köszönheti, hogy négy év alatt már 400 ezer példányban fogyott, hanem a fejlett technikájának, a márkához méltó belső minőségének, és annak is, hogy ez az egyetlen kompakt Mercedes, amelyben hátul is kényelmesen utazhatnak a felnőttek. Még azt is megbocsátották neki a vevők, hogy az A-osztállyal ellentétben kívülről alig lehetett megkülönböztetni a kevésbé jól sikerült elődjétől.
Azonban a vetélytársak sem alszanak már: a BMW nemrég bemutatta a hasonló méretű és koncepciójú 2-es Active Tourert, és a Volkswagen is jelentősen megközelítette a prémiummárkák minőségét a friss Golf Sportsvannel. Válaszképp a Mercedes 2014 végén ráncfelvarrást hajtott végre a B-osztályon, idén tavasszal még a magyar rendőrség is vásárolt ezekből 225 darabot a 184 lóerős benzinmotorral, összkerékhajtással és automataváltóval. Tesztre egy hasonló autót kaptunk, de gazdagabb felszereltséggel és dízelmotorral. Ez utóbbit alacsonyabb fogyasztása miatt a rendőrségi beszerzésnél sem ártott volna megfontolni, bár nem kizárt, hogy egy beragadt készletet vásárolt meg az állam.
A frissített B-osztályt kívülről nagyon nehéz megkülönböztetni a régitől, pedig lecserélték a lámpákat, a hűtőmaszkot és a két lökhárítót is. Ha biztosra akarunk menni, akkor a LED-es nappali menetfényt kell megvizsgálni, az ugyanis korábban a lökhárító alsó részén volt, mostantól viszont a beköltözött a fényszóróba. 350 ezer forintos felárért már nem csak a nappali menetfény, hanem az egész fényszóró is rendelhető LED-technikával, a tesztautóban is ilyen fényforrás dolgozott.
Bár a fényerősségre és a látótávolságra nem lehet panasz, a magasságállítással valami baj lehetett, mert minden második autó rám villogott a vakító fényem miatt, pedig ekkor még csak tompítottal mentem. Fura érzés, amikor úgy tartják bűnösnek az embert, hogy semmi rosszat nem követett el. Csak úgy moshattam volna tisztára magam, ha egy pillanatra megmutatom nekik a távolsági fényszóró valódi erejét, de nem illett volna még jobban elvakítani a szembejövőket, ha már eleve alig láttak tőlem.
A B-osztály második nemzedéke szakított a szendvicspadlóval, emiatt az első ülések több mint 8 centivel kerültek közelebb az aszfalthoz. Már úgy lehet ülni benne, mint egy normál személyautóban, azaz egy kicsit azért magasabban, mert az egyterű-vásárlók azért szeretik, ha könnyű a ki- és beszállás, és, ha jó a kilátás a vezetőülésből. A modellfrissítésnél szériafelszereltséggé vált az automatikus vészfékezésre képes városi koccanásgátló és a fáradtságfigyelő rendszer is. Utóbbi 60 és 200 km/h között egy ötfokozatú skálán értékeli az éberségünket, engem többször is úgy akart pihenőre küldeni, hogy teljesen éberen vezettem az autót, de jobb félni, mint megijedni.
7 colosra növelték a középkonzol tetején lévő képernyőt (8 colos 60 ezer forintért rendelhető), amely a Mercedes új szokásának megfelelően úgy néz ki, mintha utólag lett volna odatéve, levenni vagy eltűntetni nem lehet. A Garmin navigáció kissé gyerekes grafikája méltatlan a Mercedeshez, viszont csak 200 ezer forintot kérnek érte, ami egy gyári rendszertől méltányos ajánlat. A komolyabb kezelőfelületű COMAND rendszer nem tud annyival többet, hogy megérje az egymilliós felárat.
Már nem éppen mai darab a 2,1 literes dízelmotor, a B 200 CDI-ben 136 lóerőt és mindössze 300 Nm-t hoztak ki belőle, utóbbi pontosan megegyezik a B 200 jóval olcsóbb 1,6-os turbós benzinesének nyomatékával. A motor erejét a tesztautóban összkerékhajtás továbbította a négy kerék felé, alapesetben csak elöl hajt a rendszer, csúszós úton legfeljebb a nyomaték felét tudja a hátsó tengelyre irányítani. A 4MATIC hajtást kizárólag a hétfokozatú duplakuplungos váltóval együtt lehet megrendelni, a fronthajtású változatok alapáron kézi váltót kapnak.
A kifogástalan belső minőség és a kényelmes vezetőülés a nagyobb Mercedesek színvonalát hozza, akárcsak a komfortos rugózás, amit nem szabad elrontani az AMG sportfutómű megrendelésével. A jó hangszigetelés és az alacsony, 0,28-as légellenállás révén nagy tempónál is mérsékelt marad a szélzaj, az öreg dízelmotor brummogó hangja viszont alapjáraton és gyorsításkor jobban beszűrődik az utastérbe, mint ahogy várná az ember.
Annak idején a B-osztályt úgy reklámozta a Mercedes, hogy nagyobb a hátsó lábtere, mint az S-osztálynak. Ezt most nem tudtuk ellenőrizni, de annyit tény, hogy még magas felnőttek is jól elférnek, hátul, a lábtér mellett a fejtér is sokkal nagyobb, mint az A-osztályban. Viszont középre csak gyereket ültessünk, mert ott keskeny az ülőfelület és az ülőlap is rövid. A 60/40 arányban osztott, sínen tologatható hátsó üléseknek állítható a háttámlája, ha pedig ledöntjük őket, sík felület képződik, felárért még az első utasülés is síkba hajtható. Az alaphelyzetben 488 literes csomagtartó a hátsó ülések előretolása után 666, a teljes bővítés után 1545 literesre nő.
Egy családi egyterűt általában nem a vezetési élményért vásárolnak, a B-osztály azonban megtartott valamit az agilis A-osztály génjeiből, ami a kellemes súlyozású elektromos szervokormányon és az magas karosszéria ellenére is stabil útfekvésben érhető tetten. Viszont a 136 lóerős motor közel sem olyan dinamikus, mint amit a 9,8 másodperces gyorsulási idő alapján feltételezne az ember, erről a visszafogott nyomaték és a 1,5 tonnás tömeg mellett a kiábrándító duplakuplungos automatikus váltó tehet.
Álló helyzetből indulva nagyon lassan találja meg az 1-est, ezért az ember ösztönösen még jobban lenyomja a gázt, amitől viszont bakkecske módjára ugrik meg a kocsi, ha végre elindult. Csak lassítja az elindulás folyamatát a start-stop rendszer, ráadásul a motor leálláskor és újrainduláskor érezhetően megrázza a karosszériát.
Menet közben a felkapcsolások olyan körülményesek és lassúak, mint a PSA-konszern egykuplungos robotváltóiban, és padlógázra is csak lassan dönti el a vezérlés, hogy hányat is kell visszakapcsolni. Kicsit javul a helyzet, ha kézzel váltunk a kormány mögötti fülekkel, és váltás közben finoman elvesszük a gázt, de az ember általában azért vesz automatát, hogy ezzel ne legyen gondja.
Azért érthetetlen a 7-DCT váltó viselkedése, mert nemrég az azonos technikájú CLA Shooting Brake menetpróbáján kipróbáltam egy dízel-automata kombinációt, és abban a duplakuplungos váltó gyorsan és szinte észrevehetetlenül, majdhogynem DSG-színvonalon dolgozott. Ha elértük az utazási sebességet, akkor már megcsillogtatja kellemes utazóautós erényeit a B-osztály, bár a városban és autópályán mért 8 literes fogyasztás lehetne valamivel kisebb.
Mint minden Mercedes, a B-osztály sem olcsó. A B 200 CDI 8,6 milliós alapáránál 1,2 millióval drágább az automataváltós, összkerékhajtású változat, de a tesztautó a sok extrával már 13,7 millióra jött ki, ami rettenetesen sok egy 4,3 méteres, 136 lóerős autóért. Az egyetlen igazi konkurens, a BMW 2-es Active Tourer a 150 lóerős dízelmotorral 8,8 milliótól indul, összkerékhajtást viszont csak a legerősebb dízelhez lehet rendelni.
A BMW szűkebb és kevésbé praktikus, cserébe klasszisokkal jobb motorral és váltóval rendelkezik, és vezetni is nagyobb élmény. Ha viszont lemond az ember a prémiummárkák szépen csillogó emblémájáról és jó minőségérzetet nyújtó utasteréről, akkor hasonló tudású dízelmotoros kompakt egyterűt már 7 millió környékén is találhat, igaz, ezek között az összkerékhajtású ritka, mint a fehér holló.
Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 2143 cm3. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 100 kW (136 LE)/3400. Nyomaték: 300 Nm/1400-3000. Automatikus összkerékhajtás. Sebességváltó: hétfokozatú duplakuplungos automata. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.