A legjobb keleti kombi lehetett volna - Dacia 1310 TX Break (1987)

Tágasabb volt, mint a Lada, kifinomultabb, mint a kétütemű Wartburg, és sokkal takarékosabb, mint a Volga. Kombiként a szocialista blokk egyik legjobb választásának tűnt a Dacia 1310 TX, de rémtörténetek keringtek gyatra minőségéről és megbízhatatlanságáról. Veteránkorhoz közeledve persze sok hibáját megbocsátjuk, és felértékelődik a kényelme.

Sokan istenítették, de valószínűleg többen voltak, akik inkább messziről elkerülték a Dacia legismertebb, Renault 12-es alapú, elsőkerék-hajtású modelljeit.

Mai szabadidő-autókra jellemző ez a hasmagasság, ráadásul az első terepszög is remek a magasan húzódó lökhárító és homlokfal miatt. A belső lámpák a reflektorok, ahogy az 1500-as Ladánál Forrás: Karner Miklós

A bosszúságot szinte kizárólag a minőség okozta a tulajdonosoknak, a széteső futóművet, a gyorsan meginduló rozsdásodást, a rövid élettartamú motort és féltengelyeket, a gyenge elektromos rendszert nem tudta feledtetni a kényelmes rugózás, a viszonylag alacsony menetzaj és a jó helykínálat sem.

Ment a Renault, jöttek a nehézségek

Még az elsők, azaz az 1969-től futó 1300-asok csak hagyján, hiszen a kezdetekkor a franciák még fogták a gyeplőt a gyártásirányításban. De amint 1978-ban lejárt a Renault-val kötött megállapodás, jöttek a nehézségek: az alkatrészek immáron kizárólag Romániából jöttek, az összeszerelés egyre pocsékabb lett, sokasodtak a garanciális hibák.

A hátsó főlámpa ugyanolyan, mint az 1300-as kombijánál, de az 1310-es tolatólámpát is kapott. A nagyméretű ablak tisztán tartását külön ablakmosótartály segíti, a spricni a baloldali sárvédőn csücsül Forrás: Karner Miklós

A típuson a frissítés és a választékbővítés sem igen segített, a Románián kívüli baráti országokban fokozatosan lanyhult iránta az érdeklődés. Nálunk is, főleg a nyolcvanas évek második felétől, amikor már egy-egy használt nyugati típus is betette a lábát hozzánk az osztrák határon keresztül.

Áramvonalasabb, mint szocialista konkurensei, fogyasztása is visszafogottabb. Az 1300-ason még volt küszöbdíszléc, és másmilyen fazonú, krómkupakos kerekeken gurult Forrás: Karner Miklós

Az első módosított változat az 1979-es 1310 volt, dupla kerek fényszóróiról, szögletesebb és fekete végű, de továbbra is krómozott lökhárítóiról, nagyméretű hátsó lámpáiról, a csomagtérfedél peremén végighúzódó fekete díszlécéről lehet felismerni, és új műszerfalat, kormányt kapott.

Nagy rakterű ritkaság

A módosítások nem a román fejlesztők kreativitását dicsérik, a Renault 12-es is ugyanígy alakult át franciahonban. A Break nevű kombiverzió már az 1300-asnál megjelent, ám hozzánk főleg az utód nagy rakterű változatát hozták, igaz, a Ladák és Wartburgok puttonyosaihoz képest kis mennyiségben.

Összevissza műszerfal: a kormány mögött a tankszint- és a töltésjelző, valamint a kilométeróra látszik, az anyósülés előtti panelbe erősen balra fordított olajnyomás- és vízhőfokmérőt szereltek be. Sokféle kar, gomb, visszajelző veszi körül a vezetőt, nem éppen hibátlan ergonómiával elhelyezve. A középkonzol utólagos extra, a rádió is korhű Forrás: Karner Miklós

Ezért is izgalmas az a nagy rakterű TX, amit a halásztelki Autó Halas kereskedésben találtunk. Ez már az a széria, amelynél az első fényszórók kerete a hűtőráccsal együtt vaskos műanyagból készült, és kilóg a sárvédőlemez síkjából.

A vezető és az utas előtt is találunk nyitott polcot, a zárható kesztyűtartó középen, alul bújik meg; ajtaja vékony és rideg műanyagból készült, törékenynek tűnik Forrás: Karner Miklós

Előre és hátulra is kapott oldalsó helyzetjelzőket, ez főként az amerikai autók kiváltsága volt abban a korban. A jellegzetes világoskék szín talán még jobban azonosította a típust, mint az embléma, igaz, már szinte új korától ugyanolyan matt volt, mint most, 28 év után. Néhány éve Bajáról érkezett Budakalászra, majd onnan a kereskedésbe, óra szerint mindössze 40 ezer kilométert futott.

Nehézkesen nyílnak az ajtók

Teljesen rohadás- és tákolásmentes a karosszéria, valószínűleg garázsban töltötte az elmúlt évtizedeket, hiszen a köztudottan gyenge rozsdavédelem miatt másképp néhány év alatt elporladt volna az alja.

Húsos ülések, eredeti, jó állapotú, de kissé összegyűrődött, izzasztó huzattal. A fejtámla az 1310-es szériával érkezett, a biztonsági öv mechanikus, a pedálrend hibás, a fék nagyon magasan van Forrás: Karner Miklós

A kombik zöme azért sem éri meg a veteránkort, mert elhasználódik, ez a Dacia ugyanakkor a család kedvence lehetett, hiszen külsejéhez hasonlóan utastere is újszerű. Az ajtók nehézkesen nyílnak, a nyomógombos kilincs is határozott kezet vár el, emlékszem, negyedszázaddal ezelőtt a családban szolgáló, még TX jelzés nélküli példány pont ilyen volt.

Egybeülés, de legalább ledönthető a lap és a támla is, nem úgy, mint a szedánban. A padló teljesen sík, az eredeti gumiszőnyegezés újszerű állapotban megmaradt. Zsebek nincsenek az ajtókon Forrás: Karner Miklós

Az eredeti fekete kárpit hasonló, izzasztó anyagú, mint az egykor luxust jelentő a Lada 2107-esben, az ülések méretesek, puha tömésük miatt süppedősek. Jobb fogású a vastagabb volán, mint az 1300-asban, az eredeti fényében tündöklő műszerfalon rengeteg színes visszajelző néz szembe a sofőrrel.

Elöl hosszában a motor, mögötte a váltó. A féltengelyek akár néhány ezer kilométer után képesek voltak tönkremenni. A hűtőfolyadék tartálya még a TX-nél is a Renault-nál évtizedekkel korábban megjelent „uborkás üveg". A kormány fogasléces, a fék ennél már szervós Forrás: Karner Miklós

Az elöl ülők helye kifejezetten tágas, a második sor hasonló méretű, mint a kocka Ladáé vagy a 353-as Wartburgé; ha nagyra nőttünk, a térdünk belenyomódik a puha üléstámlába, a fej viszont nem éri el a plafont.

Ebbe egy Lehel is belefért

A lényeg itt persze a csomagtartó, a taxisok, nagycsaládosok és kereskedők örömforrása. Bejárata jóval szélesebb, mint a Lada 2104-esé, küszöbe (a nagy hasmagasság ellenére) sincs magasan, az ötödik ajtót pofonegyszerű acélkitámasztó tartja az égben. Kárpitozása sem olcsó hatású, alulra és oldalra is jutott textil. Amiről a szedántulajdonosok csak álmodtak, itt valóság: a hátsó ülés előrehajtogatásával lehetett bővíteni az alapból 430 literes rakteret, az 1650 literes teljes kapacitás elég lehetett egy mélyhűtős Lehel szállításához is.

Eredeti Victoria gumi, a román ipar nem lehet rá büszke: a futófelület könnyen levált róla. A TX-nél megjelent, még mindig háromcsavaros felni dísztárcsa nélkül is mutatós Forrás: Karner Miklós

Bár az 1289 köbcentis, 54 lovas négyhengerest hónapok óta nem indították be, szívatóval első kulcsfordításra életre kelt, és duruzsolt jellegzetes ketyegős hangján. Sokáig kérte a szívatót, nagyobb gázra melegen is fulladozott, a karburátorbeállítás jót tett volna neki. Hosszú botváltója a gyenge pont, akadozva, nehézkesen kapcsolható, nem egyértelmű a fokozatok elhatárolása, a hármast és a hátramenetet nem mindig sikerült megtalálnunk.

A csomagtartó tágas és síkokkal határolt, látszik, hogy óvták, koszos holmikat nem igen szállítottak benne. A pótkerék jobboldalt, a 48 literes tank a padló alatt utazik. Az üléstámla közepén kell meghúzni egy kart, hogy oldódjon a retesz, és dőlhessen előre a támla az ülőlap helyére. Az ajtókitámasztó pofonegyszerű, rugós acélszerkezet Forrás: Karner Miklós

"Hintós" rugózásával remekül kezelte az úthibákat, de ha megpróbáltunk vele hirtelen irányt váltani, billegett, mint a keljfeljancsi. Ehhez még jött elrettentésül a hatalmas kormányholtjáték és a közepes képességű szervofék, így inkább visszafogottan hajtottuk. Annak viszont örültünk, hogy menet közben kifejezetten csendes a Dacia, és a belső kárpitok sem kezdtek hangjátékba.

Műszaki adatok - Dacia 1310 TX Break

Motor: négyhengeres, OHV-vezérlésű, hengerenként kétszelepes benzinmotor, elöl hosszában beépítve
Hengerűrtartalom: 1289 cm3
Teljesítmény: 54 LE, 5250/perc fordulaton
Nyomaték: 92 Nm, 3000/perc fordulaton
Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású szinkronizált sebességváltó, elsőkerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung
Felfüggesztés: Elöl háromszöglengőkar és rugóstag, hátul merev tengely, tekercsrugó. Elöl-hátul stabilizátor. Elöl tárcsa-, hátul dobfék
Felépítmény: önhordó acélkarosszéria
Hosszúság x szélesség x magasság: 4404x1636x1460 mm
Tengelytáv: 2441 mm
Csomagtartó: 430-1650 l
Saját tömeg: 980 kg
Megengedett össztömeg: 1370 kg
Gumiméret: 155SR13
Átlagfogyasztás: 7,5-8,5 l/100 km
Gyorsulás 0-100 km/h: 17,5 s
Végsebesség: 140 km/óra

Forrás: Retro Mobil