Az úttörők zsebmotorja, mielőtt Simsonra ülhettek

Bemutatunk a 80-as évek elejéről két Romet Pony robogót, amelyeket igényesen, de nem a tökéletesen eredeti állapotra törekedve újítottak fel.

Nekem gyerekként csak a bicikli jutott, irigykedve néztem azokat a srácokat, akiknek megengedték, hogy motorozzanak. Kamaszként nem a „nagypapás” Babetta vagy Komár volt a vágyak netovábbja, inkább a vagány Romet Pony, amelynek csak egyetlen konkurense volt a maga idejében, a szintén hasonló méretű mini Riga, de azt a hozzáértők szidták, mint a bokrot, nem is vágyott rá senki a bandából.

A felújítás után igen mutatós járgány lett a kis Ponyból Forrás: Karner Miklós (Retro Mobil)

Jobb választás volt a Riga helyett

Ellenben a lengyelek apróságának nem volt túl rossz híre, általában beindult, nem esett szét néhány ezer kilométer után, ráadásul öntött alumínium kerekeivel és endurósan magasra húzott, ráccsal védett kipufogójával

maga volt a vagányság szocialista megtestesítője.

Úgy ül az ember a Ponyn, mint majom a köszörűkövön. Hozzánk is narancs és zöld színben jöttek eredetileg, de ez a zöld mélyebb árnyalat, mint az eredeti. A kempingbiciklikéhez hasonló kormány dőlésszöge állítható, a Komarról jött ódivatú tank kissé furán néz ki a törpén Forrás: Karner Miklós (Retro Mobil)

1980-tól 1988-ig készítették az M2-es típust, amely főként abban különbözik az 1978-tól két évig létező M1-estől, hogy nem a Komárral megegyező kézi váltót kapott (ami hajlamos volt elállítódni, emiatt nyűglődhetett az ember a váltással), hanem „nagymotoros” módon lábbal kapcsolhatjuk a két fokozatot. A váltó persze ugyanaz, a kapcsolás nem a legpontosabb, a kar nem ugrik vissza középre, hanem vagy lent (egyes), vagy fent (kettes) állapodik meg.

A zöldet ormótlan középsztenderre kell felhúzni, a narancs divatos oldaltámaszt kapott, utóbbinak nem eredeti a hátsó lámpája. Az ülés mögötti műanyag csak dísz, csomagokat pakolni és rögzíteni sem lehet rá. A prototípuson még acél, kosárszerű csomagtartó volt. A krosszmotoros kipufogó vagánnyá teszi a lengyel törpéket Forrás: Karner Miklós (Retro Mobil)

Műszakilag tökéletesen sikerült a felújítás

Mindkét itt bemutatott Romet 1982-ből való, és ugyanott, Etyeken újították fel őket, de a rendbetételkor nem volt szempont a teljesen eredeti állapot előállítása. Így a zöld nem pont olyan árnyalat, mint amilyen (világos) volt egykor, és a narancsszínűnek a hátsó kerek lámpája is idegen alkatrész. Egyébként mindkettő tökéletes, motorjaikat, fékjeiket felújították, csapágyaikat újra cserélték, friss a króm, újak a mindössze 9 colos abroncsok, igényes a fényezés.

Az öntött alumínium kerék nagy szám volt, nem készült ilyennel másik moped a szoci blokkban. A 9 colos méretből következik, hogy a kátyúkat nem nagyon kedveli. A keményen rugózó első villa nem túl masszív szerkezet Forrás: Karner Miklós (Retro Mobil)

A Pony nagyon apró, alig 1,3 m hosszú, tengelytávja is rendkívül rövid, száraz tömege mindössze 40 kg, egy ember könnyedén magasba emeli.

A langaléta furcsán ül rajta: térdei kis híján hozzáérnek a markolatokhoz, a kormány is túl közeli. Puha ülésén csak rövid távon nem fárasztó gubbasztani.

Ugyanazok a markolatok és kuplung-, illetve fékkarok, mint a Komarnál, és a lámpa is a nagyobb testvértől érkezett. Sebességmérő nincs Forrás: Karner Miklós (Retro Mobil)

Könnyen indul a Romet Kadettel azonos egyhengeres, 1,7 lovas, kétütemű: csak megnyomjuk az úszóház tetején lévő gombot, hogy az megteljen benzinnel, majd jöhet néhány rúgás, és már pöfög is a kis kereplőgép.

A Komárnál kézzel kapcsolják ugyanezt a kétfokozatú váltót, a kapcsolás nem valami pontos. A polírozott fedélbe nyomott Predom Dezamet feliratból előbbi maga a Pony, utóbbi a blokk gyártóhelyének neve. Ferdén áll a benzincsap (a tank beépítési szöge miatt), gyárilag 1:20-as keveréket írtak elő Forrás: Karner Miklós (Retro Mobil)

Trükkös az elindulás

A kezdő rometes meglepődhet induláskor, mert nagyon rövid az egyes, és ha hirtelen engedi fel a kuplungot,

kis gáznál lefulladás, nagynál egykerekezés lesz a következmény.

A kettes fokozat sem hosszú, emiatt a Pony végsebessége 35-40 km/óra, attól függően, hogy a lovasa mennyire elszánt. Ma ez nem elég ahhoz, hogy felvegyük a városi közlekedés ritmusát, de a nyolcvanas-kilencvenes években sem volt az, emiatt inkább a kisebb falvakban lehetett élvezetes a Pony.

Jobb oldalon a hátsó fék lábpedálja, a műanyag hátsó burkolat ülés mögötti kis deklije szerszámokat rejt. A kipufogó rácsa is felmelegedett, óvatosan kell a jobb lábat mozgatni, emelni Forrás: Karner Miklós (Retro Mobil)

Igaz, a kis kerekek miatt szőlőbe járásra vagy földutas kalandokra nem ez az ideális szerkezet. A motor egyébként egyenletesen és szépen forog, a rövid váltó miatt a gyorsítási képesség nem rossz.

Kanyarodni nem nagyon szeret, nagyobb bedöntési kísérletnél az alacsony lábtartók beakadnak az aszfaltba, és nem is igen szereti tartani az ívet a kis kerékkel.

Egyenesfutása is távol áll a hibátlantól még úgy is, hogy tesztmotorjaink újszerű állapotúak. A kényelmetlen üléspozíció miatt hosszabb utakra nemigen merészkednénk vele, a gyengécske fékek miatt előrelátóan kell rometezni.

Műszaki adatok

Motor: egyhengeres, léghűtéses, kétütemű benzinmotor. GM-12 F1 karburátor. Lendkerékmágnes, dinamó.
Hengerűrtartalom: 49,8 cm3.
Teljesítmény: 1,7 LE, 4800/perc fordulaton.
Nyomaték: 2,85 Nm, 4000/perc fordulaton.
Erőátvitel: kétfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, lánchajtás. Kéttárcsás, olajfürdős kuplung.
Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla rugós lengéscsillapítással, hátul lengőkar és oldalanként egy-egy teleszkóp. Elöl-hátul bovdenes működtetésű, 100 mm átmérőjű dobfék.
Felépítmény: központi acél csőváz, acél sárvédőkkel.
Hosszúság x szélesség x magasság: 1360 x 685 x 1050 mm.
Saját tömeg: 40 kg.
Terhelhetőség: 130 kg.
Üzemanyagtank: 5,5 l.
Gumiméret: 2.50 x 9.
Vegyes fogyasztás: 2,2 l/100 km.
Végsebesség: 40 km/óra.

Forrás: Retro Mobil