A Goodyear megbízásából 1200 fős mintavétellel felmérés készült a magyar sofőrök parkolási szokásairól. Ez rávilágított arra, hogy elöregedett autóparkunkban csak a járművek 5 százaléka rendelkezik parkolássegítővel (tolatóradarral), de akik tehetnék, azoknak is csak a fele használja a rendszert.
Parkolni tehát önerőből szeretünk, sétára viszont nem vesszük a fáradságot, ugyanis a legtöbben igyekszünk a célunkhoz legközelebb parkolni, és lehetőleg tágas helyre. A városiak tolatva, a kisebb településen élők pedig orral előre állnak be a legszívesebben. Íme, a felmérés eredménye.
Magyarországon az autópark meglehetősen elöregedett, így nem meglepő, hogy a 18–59 éves, autót vezető lakosság
mindössze 5%-a rendelkezik járművében parkolást segítő rendszerrel,
és közülük is csupán minden második sofőr használja. Az eszközök körében a tolatóradar a legelterjedtebb rendszer, de az újabb típusok parkolóasszisztensei önálló beállásra is képesek.
A parkolóhely megválasztását illetően kissé kényelmesek a magyarok: mindössze a sofőrök egyharmada (32%) hajlandó akár 600 métert gyalogolni parkolás után a végső célig. A többiek azért igyekeznek 300 méteren belül maradni, sőt,
27% szinte ajtótól ajtóig használja kocsiját,
hiszen legfeljebb célja 100 méteres körzetében teszi le az autót. A távolságot tekintve egyébként nem található különbség az egyes demográfiai csoportok - így a különböző korosztályok - között sem.
A másik kényelmi tényező a pakolóhely mérete, illetve a kiszállás egyszerűsége, ezzel kapcsolatban szintén a komfortosabb megoldások felé húz a 18-59 éves magyar sofőrök nagyobb hányada. Háromnegyedük ugyanis nem áll olyan helyre, ahol az autója picit is kilógna, illetve nehéz lenne az ajtónyitás és a kiszállás.
Tízből mindössze egy női sofőr vállalja a nehézkes kiszállást az autóból szűkös helyen.
A férfiak 26 százaléka azonban beáll olyan helyre is, ahol nehéz kiszállni.
A kényelem mellett – saját bevallásuk szerint a szabályok betartása is magas szinten jellemzi a magyar autósokat: 74%-uk minden esetben (akár utcán, akár áruházak parkolójában) betartják a parkolásra kijelölt határokat. Az „egy autó, egy parkolóhely” elvét betartók körében felülreprezentáltak a negyvenes éveikben járók.
A parkolás technikáját tekintve a lakosság három, csaknem egyenlő részre osztható. A merőleges parkolást a 18-59 éves magyar sofőrök 35%-a részesíti előnyben, a párhuzamost 36%, míg 45 fokos szögben 29% parkol szívesen.
Érdekesség, hogy a 18-29 év közöttiek körében jóval népszerűbb a merőleges parkolás (49%), mint a többi korosztály körében, illetve, hogy míg körükben mindössze 17% preferálja a 45 fokos szögben történő parkolást, addig az 50 év felettiek között ez az arány 40%.
A válaszadók - ugyan csak egy hajszálnyival - de mégis
többen gondolják úgy, hogy jobb orral előre parkolni,
ugyanis 56% állítja ezt, míg 44% inkább betolat. Ebben a kérdésben nyilván praktikus okokból erős különbség érződik a fővárosban és a falun élők szokásai között.
Míg Budapesten az autósok egyharmada parkol a kocsi orrával előre, s kétharmad inkább betolat, addig a kisebb településeken ez az arány éppen a fordítottja: mindössze minden harmadik falun élő parkol az autó hátuljával.
Az olyan parkoláskor előforduló kellemetlenségek, mint a járdaszegélynek ütközés vagy súrlódás a 18-59 éves magyar sofőrök 70%-át érintik valamilyen gyakorisággal.
A zsúfoltabb Budapesten élők felülreprezentáltak azok körében, akikkel előfordulnak ilyen kellemetlenségek.
A Goodyear felmérésében megkérdezettek 55 százaléka utcán parkol, 22 százaléka parkolóházban és 23% válaszolta azt, hogy ha a városközpontba megy, inkább leteszi az autót.