Egy ideális világban gyermekeink számára csak a legbiztonságosabb közlekedési megoldások jöhetnek szóba, tehát például autóból a legnagyobb, legújabb. Sajnos épp a trónkövető egyéb igényei miatt (nagyobb lakás, sok-sok ruha, ételek, különórák, telefon, osztálykirándulás..., huh) erre már gyakran nincs pénz. Mit tesz tehát a három- vagy többgyerekes családfő, vagy az, aki alkalomadtán egy autóban szállítaná csemetéivel a kis barátokat, nagyszülőket? Körülnéz a használtpiacon!
Ezúttal az árat kétmillióban limitáltuk, viszont nyilván minél fiatalabb kéne, mégiscsak fontos a biztonság. Persze nem lenne rossz, ha nemcsak nagy, de praktikus is lenne. És ugye megbízható.
A havi büdzsét lehetőleg magas fogyasztással se billentse meg.
És apa még vezetni is szeret, ó, jaj, neki is nyújtson valamit. Jöjjön hát több hónapos keresés erősen szubjektív eredménye, az öt legjobb!
Magyarországon talán a legnépszerűbb megoldás a fenti kérdésre, a Zafira első két generációjából bőséges kínálat van a használtpiacon, és az Opel beágyazottságának köszönhetően szervizelése sem problémás. Népszerű az 1,9-es, Fiat eredetű common-rail dízel, ezt később az Isuzu alapokra készült, GM gyártású 1,7-es váltotta. Sok a benzines is, még földgázos is van, sportos szülők akár 240 lóerős OPC verziót is választhatnak, már persze ha ingyen van az üzemanyag.
Az Opel külső dizájnja ráadásul szépen öregszik: nem feltűnő jelenség ugyan, de csúnyának ma sem lehet mondani.
Kár, hogy a beltér kissé bazári,
de akár több százezer kilométernyi használatot is kibír. Családi autóként az a legnagyobb hátránya, hogy középen egybepad van benne, ami bizony szűkíti az átalakítási lehetőségeket, pedig itt ugye pont a praktikum az egyik szempont. De népszerűsége és az Opel márka hazai ázsiója ezt sokakkal feledteti.
Ennyi pénzért érezhetően kevesebb van a VW Sharan, Ford Galaxy és SEAT Alhambra busztrióból, mint Zafirából, legalábbis ha meghúzzuk 2005-nél a felső korhatárt. Cserébe majdnem mind 1,9-es dízel, ami ismert és szeretett motor, komoly szervizháttérrel. Igaz, ha 25 000-nél kevesebb kilométert megyünk évente, a TDI inkább felesleges kockázat, mint előny, de sokaknak ezt hiába magyaráznánk.
A Sharan régebbi fejlesztés, mint a Zafira B, egy kategóriával nagyobb viszont, tehát mind a hét ülés szép nagy, és ha eltüntetjük őket, akkor hombárnyi tér marad, költözködni. Ez nagyon praktikus, viszont garázs vagy pince kell hozzá, mert az ülések csak kivehetők, nem csukhatók a padlóba, mint a Zafira és a Scénic székei. Érdekessége, hogy nagyon alacsonyan van az oldalablakok alja (vagy a padló magas?), ami fura érzés, de biztos megszokható.
A Peugeot 807 / Citroën C8 / Fiat Ulysse / Lancia Phedra ikerflotta csak jelvényben tér el egymástól, még motorjaikban is azonosak, mindben a jól bevált 2.0 HDI a legkedveltebb. Ha tudunk olyan szerelőt, aki nem utál franciához nyúlni, akkor ez az űrhajó sem rázósabb ügy, mint a többi, de a rossz hírű márkanév meglátszik az árakon, a bátrak tehát olcsóbban szállhatnak be. Ráadásul nemcsak szebbek,
praktikusabbak is a közvetlen ellenfél Sharannál,
mert hátul tolóajtó van - ez akár motoros is lehet, ha valaki szereti a lehetséges hibaforrásokat halmozni.
A paletta széles, kopasz alapmodell ugyanúgy kapható, mint bőrös, V6-os, automata csúcsbatár, de méretéhez illően a kétliteres benzines a leggyengébb motor. Nekem különösen a feneke tetszik: ahhoz képest, hogy nagyobb, mint egy elefánté, egész vonzó, pláne az opciós tetőcsomagtartó-léceket hátratolva. Lényeges, hogy a második sor középső ülésén is hárompontos az öv (ezt pl. a Toyota Previa nem tudja), de ebből is csak kiszerelni lehet a trónokat, mint a Sharanból, és nem is túl könnyűek.
A kategóriaalapító Scénic második generációja már kapott hosszú, hétüléses változatot, amely szintén kompakt ugyan, és tolóajtaja sincs, a Renault mérnökei azonban annyi praktikumot sűrítettek a Grand Scénicbe, hogy
öttagú családdal nem fogjuk a kisebb test hátrányát érezni.
A motorkínálat széles, bár az 1,5 dCi igényel némi vakmerőséget, az 1.9-es viszont jó tipp lehet, és benzines is akad.
Formaterve vagányabb, mint a Zafiráé, de megosztóbb is - így jár, aki mer valamilyen lenni.
Sokszor olyanok is beleülnek, akik fújnak rá, mert meggyőzi őket a kényelme. Karbantartva ráadásul megbízható is, és a tízéves kocsiknál ez a kitétel mindig áll, ilyen idős korára már a legmegbízhatóbb Toyotákat is tönkre tudja tenni egy hanyag tulaj. Hátránya talán éppen az, hogy kizárólag családi autó, semmi más: ha sokat utazik a sofőr egyedül, gyakran el fog gondolkodni, miért nem választott valami vagányabbat. Kollégánk német Scénic-magánimportjának történetét itt olvashatja.
Bumm, meglepetés! Mielőtt az egyterű megjelent, a nagy kombikból készültek 7-8 személyes változatok, és a Volvo még 2000 után is extralistán tartotta a csomagtér padlójából kihajtható pótüléseket, sőt az E-Mercibe ma is kérhetünk ilyet. Meg a Tesla Model S-be is. Ötfős családnak, ahol a pluszüléseket amúgy is csak gyerekek, és rövid utakra használják, ez kiváló megoldás lehet, és cserébe nem kell lemondania a sofőrnek a személyautós vezethetőségről.
Sajnos nem gyakori modell a hétszemélyes V70, szinte biztos, hogy külföldről kell venni, és a karbantartása akkor is drágább lesz egy Renault vagy Opel igényénél, ha nem romlik el semmi.
A másik serpenyőben viszont ott van a Volvo semmihez sem hasonló stílusa,
a világ legkényelmesebb vezetőülése, a sok erős motor, az akár luxusfelszereltség, az otthonos, családbarát kialakítás, és persze a biztonság. Nekem ez kéne, jellegzetes hangú öthengeres benzinmotorral és automatával, köszönöm szépen.