Fulvia, Stratos, 037, Delta S4, Delta Integrale. Ezek a Lancia leghíresebb, rengeteg különféle rali bajnoki trófeát elhódító típusai, az eredeti példányok ma már gyűjtői kincsek.
Főszereplőnk is egy Fulvia, de nem az a kecses vonalú, vékony tetőoszlopaival a legelegánsabb sportmodell címre is esélyes kétajtós Coupé, amilyennel Sandro Munari elverte a sokkal esélyesebb Porsche 911-est az 1972-es Monte Carlo Ralin.
Az 1963-ban bemutatkozó négyajtós, lépcsőshátű szedánról van szó, amiről az embernek nem az jut először az eszébe, hogy sivító gumikkal veszi be a kanyarokat a murvás pályákon.
Pedig egykor készült belőle versenyváltozat,
futottak túraautó kategóriában és ralin is, talán ezért készítettek belőle előző olasz tulajdonosai (két hölgy) vad raligépet.
Nem is rossz alap a sportra, műszaki megoldásai alkalmassá teszik a száguldásra és a komolyabb igénybevételre, ahogy tették az azonos alapokon álló, de csak 1965-ben leleplezett Coupét is.
Alig több mint 1 tonnát nyom, elöl hajt (ez a megoldás akkoriban nem volt magától értetődő ebben a méretosztályban), 13 fokos szöget bezáró V-elrendezésű, négyhengeres, 1,1 l-es OHC motorja alapból is 59 lóerőt tudott.
Stabilizátorokkal kiegészített felfüggesztéseinél elöl-hátul laprugókat találunk, de míg elöl keresztben áll ez az alkatrész (amelyhez kettős háromszöglengőkarok csatlakoznak), hátul hosszában építettek be belőlük egyet-egyet a Panhard rudas merev tengely végpontjainál.
A tulajdonos Bánáti Gábor Padovában találta ezt a különleges gépet, amely a dokumentumok tanulsága szerint már 1992-től versenyruhában rótta az olasz utakat, az oldalablakokra ragasztott rengeteg matrica alapján gazdái rengeteg veteránversenyen megfordultak vele.
Első blikkre feltűnik, hogy ez nem egy családi autó. Abroncsait e típushoz gyártott alufelnikre húzták, az egész karosszéria lejjebb ül a szériamodellhez képest. Hiányoznak a krómozott lökhárítók, van helyettük elöl egy-egy szúrófény, masszív kartervédő, kisméretű, áramvonalas külső tükör.
Szemrevételezéskor először a géptetőt emeljük fel,
szemet gyönyörködtető a piros szelepfedél és a két darab fekvő Solex karburátor.
A versenygép alapjait adó 2 C típus alapesetben is ehhez hasonlóakkal (Solex C32 PHH) jött ki a gyárkapun, ám nemcsak ezek, hanem nagyobb sűrítés (7,8 helyett 9) és a módosított szívócső is kellett ahhoz, hogy az eredeti 59-ből 70 lóerőt hozzanak ki.
Nem semmi, hogy a kis 1,1-es így versenykivitelben, spéci vezérműtengellyel és hangolt kipufogórendszerrel összerakva már 100 lóerőt tud. A négyfokozatú kormányváltó áttételeit is megváltoztatták, hogy elég harapós legyen, viszont emiatt
120 km/óra feletti tempónál már üvölt
az acél blokkos, alu hengerfejes V4-es.
Természetesen mentünk vele egy rövid próbakört, öreg versenyautó rajongóként minden olyat megkaptam a kis Fulviától, amit szeretek egy ilyen masinában. A csavaros OMP bukócsövön keresztül nem könnyű becsúszni a modern vonalú kagylóülésbe, a műszerfalon ralis kellékek, méterszámláló, többféle kiegészítő műszer, áramtalanító néz szembe a sofőrrel és a navigátorral.
Harcias zaj tör fel a kipufogóból,
ha nem tudnánk, hogy milyen autóban ülünk, azt hihetnénk, hogy egy jóval nagyobb teljesítményű gépcsoda hallatja a hörgéseket. A kisméretű bőrkormányt álló helyzetben sem zavaróan nehéz megmozdítani, menet közben pedig kifejezetten élvezetes vele a manőverezés.
Harap a pörgős motor,
80-90 km/óráig fürgén gyorsulunk,
közben a kormányoszlopra tett váltókarral sem nehézkes a munka, szépen kattannak a fokozatok. Az eredetileg finom rugózás odalett, de ezért nem kár, mert még így, felkeményítve sem eszelősen dobálós, ráadásul a kanyartulajdonságok sokkal jobbak, mint a szériamodellnél. A tempós utazáshoz jó partner a fékrendszer: bár a fémpedált taposni kell ugyan, ám a lassulás meggyőző.
A tulajdonos nem sokat jár a Fulviával, elsősorban 1/100-as versenyeken hajtja, igaz, nemrég úgy döntött, inkább eladná, hogy a kis ördögfióka visszatérhessen oda, ahová való: az igazi ralipályákra.
Műszaki adatok
Motor: négyhengeres, V-elrendezésű, hengerenként kétszelepes, OHC-vezérlésű benzines, elöl hosszában, 45 fokos szögben megdöntve beépítve. Két fekvő Solex karburátor.Hengerűrtartalom: 1091 cm3.
Furat x löket: 72,0 x 67,0 mm.
Teljesítmény: kb. 100 LE, 6000/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, elsőkerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.
Felfüggesztés: elöl kettős háromszöglengőkaros, független felfüggesztés, keresztlaprugóval, hátul Panhard-rudas merev tengely hosszanti laprugókkal. Elöl-hátul hidraulikus lengéscsillapítók és keresztstabilizátorok, elöl-hátul tárcsafékek. Csigagörgős kormánymű.
Felépítmény: négyajtós, elöl segédalvázas acélkarosszéria, bukócsővel.
Hosszúság x szélesség x magasság: 4110 x 1555 x 1400 mm.
Tengelytáv: 2480 mm.
Saját tömeg: 1030 kg.
Gumiméret: 165/70 R13.