Asterix varázsitalával a dízelen sem fog az átok

A Peugeot mindig is élen járt a dízeltechnológiában, ők honosították meg például a részecskeszűrőt. Ám az Euro-6 normához már mindez nem elég, a 308-asban is bevezettek hát az AdBlue-adalékkal táplálandó, 1,6-os dízelmotort. Ezt most automata váltóval házasítva, a szűkös ferdehátúénál jóval praktikusabb kombi karosszériában teszteljük, hogy kiderüljön, hogyan muzsikál a 2014-es év autója.

Úgy tűnik, most már a Peugeot is úgy gondolja, a nagycsaládosoknak egyterűt vagy SUV-t kell választaniuk. Pedig anno, a Renault Espace 1984-es megjelenése előtt Franciaországban nagy divat volt 7-8 személyes, csapatszállító kombikat gyártani, és éppen a Peugeot tartotta legtovább ezt a tradíciót: a 307 SW és az előző 308 SW is kapható volt hétüléses kivitelben.

Sallangmentes, de nagyon erős karakternek azért nem mondanánk Forrás: Bolla György

Aztán az új ferdehátú 308 bemutatója idején már azt mondták: azért ment ennyire össze hátul, mert aki nagyobbat akar, úgyis vehet 3008-at vagy 5008-at. Még négy-öt utasnak is szűk volt, időközben azonban kijött a kombi, és annál a klasszikus francia recept szerint beletoldottak a tengelytávba, így végre lett lábtér hátul is. Ennek ellenére

ebből a 308 SW-ből már nincs hétszemélyes,

és a hátsó ülés szigorúan egybepad maradt, nem kapta meg a korábbi SW-k praktikus, különálló székeit.

Családi körben

A gyár tehát, az elődökkel szemben, nem feltétlenül családi kocsinak szánja az új 308 SW-t, nekem azonban úgy adódott, hogy éppen ezzel kellet egy nagyilátogatós hétvégét bonyolítanom, tehát jól belaktuk cuccal. Kiderült: három kisiskolás gyerekkel még pont elég nekünk. A hátsó ülőlap ugyan egy kicsit rövid, viszont szinte teljesen sík, így a csemeték egész kényelmesen el tudnak helyezkedni, és a hatalmas üvegtető arról is gondoskodik, hogy ne érezzék magukat bezárva.

Sokan kongatták a vészharangot a kombik felett, de eszük ágában sincs kihalni: rengetegen vannak, akik a személyautós, mély üléspozíciót kedvelik az SUV-k kakasülője helyett Forrás: Bolla György

Ráadásnak a csomagtér is bőséges, 610 liter kalaptartóig mérve, szóval leszögezhetjük: kisgyerekes családoknak elfogadható megoldás lehet a 308 SW is. Ennek fényében talán még jobban fájt, hogy nem áll a kocsi valami fényesen kacatok számára kialakított pakolóhelyből: nincs sok kicsi, de célszerű hely, mint más autókban,

itt mindent az ajtózsebbe, vagy a könyöklőbe kell önteni,

csakhogy a telefonomat nem szívesen teszem se kulcscsomó, se vizespalack mellé. Maradt neki a váltó előtti gumírozott polc, ami nemcsak kicsi, de ráadásnak odakerült az ülésfűtés kapcsolója is, amit így a mobil eltakar. Ejnye.

Tologatható, külön-külön székek helyett itt is egybepad van, de a kombiban már jó a helykínálat Forrás: Bolla György

Hol a fűtésszabályzó?

Ettől eltekintve jól éreztem magam a vezetőülésben, kényelmes a trón, bár nem találtam meg egykönnyen a megfelelő magasságot. Erről ezúttal nem a Peugeot büszkesége, az iCockpit tehet, nekem még mindig tetszik az apró kormány és a felette elhelyezett klasszikus műszerek megoldása. A középkonzoli érintőképernyő sem működik rosszul, bár egy fontos gondom azért akadt vele: kár volt integrálni a légkondi kapcsolóit. Kijelző helyett valódi gombokat és tekerőket kitapintva ugyanis vakon is lehet kezelni a fűtés-szellőzést, vagyis sokkal kevésbé vonná el a figyelmet.

Az apró kormány karimája felett látunk rá a műszerekre. Ezt meg lehet szokni, a fűtésszabályzók hiányát viszont nem Forrás: Bolla György

A kezelőszervek ezt leszámítva egyébként egyszerűek és egyértelműek, illetve a kilátás is jó, kivéve hátrafelé, ahol a kalaptartót annyira magasra tették, ezzel is bővítve a csomagteret, hogy a középső tükörben csak lőrésnyi ablakon kukucskálhatunk hátra. A tolatókamera jó ötlet lehet a 308 SW-be.

Kékvérű dízel, japán automatával

Amiben kiemelkedőt nyújt a gall kombi, az a hajtáslánc. Újdonság az 1.6 HDI Blue verziója (SCR katalizátorral és AdBlue befecskendezéssel), a korábbi 115 helyett immár 120 lóerővel és a ma elérhető legtisztább működés ígéretével - reméljük, nemcsak a nitrogén-oxid-kibocsátási méréseknél, hanem a valóságban is olyan szalonképes, mint ígérik.

A kék csodamotor mögé a hatfokozatú EAT automatát kötötték,

ami ugyan klasszikus, bolygóműves váltó, ám friss fejlesztés, amelynek fő célja a belső súrlódások és ezzel a csúszás, illetve a fogyasztás csökkentése volt.

Csendes a dízel, az AdBlue (karbamidoldat) átlagos felhasználás mellett átlagosan 20 ezer kilométerre elég. A 17 literes tartály a csomagtartó alatt lakik Forrás: Bolla György

Az Aisintól származó szerkezet remekül sikerült: olyan összhangban dolgoznak a motorral, hogy gyerekjáték volt a kocsi erejének adagolása, akár városi forgalomban poroszkálni, akár országúton tempózni akartam vele. Az árkategóriában talán csak a Mazda hasonló elvű Skyactive automatája tud ilyen jó lenni, és a VW DSG bizony elmarad tőlük: ez a megoldás ugyanis egyesíti a váltási gyorsaságot és spórolós működést a klasszikus automaták finom, rángatásmentes elindulásával. Hibátlan.

Sallangok nélkül, de felextrázva

A kényelmes futómű is nagyon tetszett városban, országúton azonban furcsaságot tapasztaltam: gidres-gödrös szakaszon előfordult, hogy nemcsak fel-le, de

oldalirányba is táncolt a kasztni,

ahogy az ütéseket igyekezett „kimozogni”. Nem kellett korrigálni kormánnyal, érzésre mégis furcsa volt. Annál is inkább, mert hasonló körülmények között ötajtós 308-cal korábban hasonló jelenséget nem tapasztaltam - a típus futóműve egyszerű, de ügyesen hangolt szerkezet. Talán túl puha lett néhány szilent? Nem tudom, mindenesetre terhelten és üresen is hasonlóan viselkedett a kombi.

Sajnos nyithatatlan, de nagyot jót tesz a térérzetnek a hatalmas üvegtető Forrás: Bolla György

A tesztre kapott 308 SW bár egész jól extrázott példány volt, azért a luxus hiányzott belőle – ami előny, hiszen a vásárlók többsége nem bőrüléssel és GT felszereléssel veszi. Így kiderült, hogy az egyszerűbb kárpit és az unalmas szín talán túl visszafogottá teszi a kiállását. Hiába alig kétéves a formaterv, már most teljesen beolvad az utcaképbe, legalábbis ebben az alumínium árnyalatban, amivel megkaptuk. Tipikus szürke eminenciás, amit a céges flottások szoktak szeretni.

Jókora, könnyen variálható a csomagtartó. Alapból 610, lehajtott üléssel és tetőig pakolva pedig 1660 literes a tér Forrás: Bolla György

A sallangok elhagyása persze a kasszánál kifizetődik: az aktuális árazás szerint hétmillió alatt maradt a tesztautó, ami egész baráti így, hogy ebben már az erős és takarékos dízelmotor és az automata is benne van, na meg olyan extrák, mint például a radaros tempomat, a navigáció, az üvegtető vagy a tolatóradar.

A fogyasztására sincs panasz, 5,6 literrel eljártam vele,

bár ebben most több volt az országúti, mint a városi kilométer, de ez még így is megsüvegelendő.

Akcióban a tavalyelőtti nyertes

Szóval a 308 SW-ben találtam pár hibát ugyan, de összességében barátságos, ügyes autó benyomását keltette. Ami viszont hiányzott belőle, az a különlegesség érzése: nemhogy nem korszakalkotó, de még a generációján belül sem lóg ki semerre a közepes Peugeot. Amivel nincs is semmi gond, ebben a szegmensben hajszálpontosan ez kell, és a vetélytársai semmivel sem érződnek különlegesebbnek.

Nagyobb a tengelytávja, mint a ferdehátúnak, és 4,58 méter hosszú az SW. A tesztelt 120 lovas dízel listaára Active felszereltséggel és automata váltóval 5,97 forint, de van akció is Forrás: Bolla György

Csak azért írom le mégis, mert nem teljesen világos számomra, hogy mire fel kapta meg az Év autója díjat. Persze a zsűri nem az autópiac egészét, csak az adott évben megjelent felhozatalt nézheti, de tény: hiába a jövő útját kereső iCockpit és a jó automata váltó, a Peugeot 308 SW alapvetően egy jól ismert elemekből építkező, konzervatív autó. Más kérdés, hogy ez a 2016-os Év autójára, a már kombiként is kapható új Opel Astrára is igaz, csak nem olyan akciós áron adják (most például átlagosan 800 ezer forint használtautó-beszámítási kedvezménnyel), mint a Peugeot 308-at.