Aki azt hitte, Jeremy Clarksonék távozása után teljesen át fog alakulni a világ legnézettebb autós show-műsora, csalódottan vehette tudomásul a június elsején levetített első új rész megnézése után, hogy
szinte minden maradt a régiben,
csak a műsorvezetők cserélődtek le. Persze Stig azért megmaradt, de ez nem kunszt, mert bárki fel tud venni egy fehér bukósisakot és overált.
Már nincs beszélgetős „Hírek” rovat, amikor egy tévé körül ülve Clarkson, James May és Richard Hammond elmondta véleményét az aktuális közéleti és iparági hírekről, autóújdonságokról. Ennek leginkább a mindenkori brit kormányzat örülhet, mert Clarkson előszeretettel köszörülte nyelvét a közlekedést érintő döntéseiken, és persze az Angliában szép számban meglévő traffipaxok ellen is mindig felemelte a szavát.
Megszűntették a „Sztár a megfizethető árú autóban” rovatot is, igaz, vendégeket ezután is hívnak, akiknek ezután is menniük kell egy kört egy nem túl drága autóval: ezúttal egy bukócsővel ellátott, 136 lóerős Mini Cooperrel.
Hogy ne érje az a vád a műsort, hogy nem mertek újítani, a Dunsfoldi Repülőtéren lévő híres Top Gear tesztpályát ralikrossz pályává alakították, ami annyit tesz, hogy az aszfalt mellett
már murvás, saras szakaszokon is vezetnie kell a vendégeknek.
Sok pályamunkást vehettek fel arra, hogy az aszfaltra felhordott sarat eltakarítsák, mert különben lehetetlen lenne máskor a komoly sportkocsikkal köridőt mérni.
A két vendég közül Gordon Ramsey magához képest halk és vidám volt, de így is sikerült kissé ellenszenvessé válnia, amikor eldicsekedett azzal, hogy már két LaFerrarija is van (amelyek együtt kb. egymilliárd forintot érnek). Igaz, az új Spiderből még csak a kulcsot kapta meg, amelyet úgy küldtek el neki díszdobozban Maranellóból. Érthetetlen, hogy miért kellett megnéznünk többször, még lassítva is, ahogy a Ramsey egy jótékonysági meccsen elesett egy focipályán.
Zavarba hozták a Ferrarit
Érdekesség, hogy a LaFerrari Spider érkezését eddig nem erősítette meg a Ferrari, de a Top Gear adás után egy nappal Sergio Marchionne vezérigazgató kénytelen volt elismerni, hogy hamarosan elkészülnek vele.A csúcs Ferrarikkal a másik vendég, A közösségi háló és a Szemfényvesztők c.filmek sztárja, Jesse Eisenberg nem tudott versenyezni, már csak azért sem, mert bringával közlekedik lakóhelyén, New Yorkban. Igazi sportkocsiban (Porsche 918 Spyder) is csak egyszer ült, összesen fél percig, pedig vagyoni helyzete alapján ő is simán vehete magának bármilyen autót.
Teljesen értelmetlen volt tehát a két híresség autóinak összehasonlítása, de azért megszavaztatták a közönséget, hogy kinek van/volt menőbb kocsija. A szimpatikus Eisenberg hozta a tőle filmekben is gyakran látott „jó fej srác a szomszédból” karaktert, szerénységgel és finom humorra ellensúlyozta Ramsey hencegéseit.
Az új Top Gearrel kapcsolatos legnagyobb csalódásom, hogy a műsor szerkesztői
foggal-körömmel ragaszkodtak a bevált, régi sémákhoz,
holott azt hihettük, az egy év készülődés alatt kitalálnak valami újat.
Az első adás egy sportautó tesztjével kezdődött, ahogy általában. Jó választás volt a Dodge Viper ACR, mert nemrég döntött meg szinte minden pályarekordot Amerikában, így a tévénézők biztosan kíváncsiak voltak rá, hogy milyen időt ér el a Top Gear-pályán. Tisztességes, harmadik idő repesztett Stiggel, csak a többször annyiba kerülő Pagani Huayra és a BAC Mono verte meg.
Chris Evans első tesztje látványos volt, de a humor hiányzott belőle, amit nem pótolt az idegesítő vonyítása, amellyel az első padlógázas gyorsítás intenzitását szerette volna érzékeltetni. Vezetni jól tud, ami a méregdrága és hatalmas autógyűjteménye ismeretében nem meglepő,
viszont úgy tűnt, a modern autókhoz nem ért túlzottan.
Becsületére legyen mondva, hogy nem vágatta ki a műsorból, amikor megpördült a Viperrel, de lehet, hogy ezzel is csak Clarksont utánozta, aki szintén sokszor tett így.
A szóló teszt után megérkezett a régi Top Gearekben is többször vendégeskedő Sabine Schmitz, akinek ezúttal is csak epizódszerep jutott. A Nürburgring-specialista német versenyzőnő egy Corvette Z06-ossal üldözte Evanst és a Vipert, ami közben sajnos semmit sem árult el minden idő legerősebb széria Corvette-jéről azt az érthetetlen mondatot leszámítva, hogy
a futóműve olyan ócska, mint egy Ferrarié.
A szerkesztők itt azt a részt szánták humorosnak, amikor a Schmitz mellé beültetett vadászgéppilóta elhányta magát fél óra száguldás után.
Bár hét műsorvezetőt jelentettek be korábban, úgy tűnt, az új Top Gear csak két személyről fog szólni, Evansről és Matt LaBlancról. Előbbi úgy ugrálta körül a Top Gear első nem brit műsorvezetőjeként bemutatott amerikai színészt, mint egy pincsikutya a rég nem látott gazdáját. Érthető a lelkesedése, mert
a Jóbarátokban megismert komikus tényleg a vállán vitte el a show-t:
kimért stílusával, ütős beszólásaival és mély hangjával tökéletes ellenpontja a kibírhatatlan ripacsként pattogó Evansnek.
Az első Top Gear adás legjobb része LeBlanc marokkói Ariel Nomad tesztje volt, amelyben csak az volt erőltetett, hogy a végén három paparazzi elől próbált elmenekülni az autóval. Ahogy megszoktuk a Top Geartől,
az operatőri munka a legjobb hollywoodi akciófilmeket idézte,
a kedvencem az volt, amikor a karosszéria dőlését az első futómű lengőkarjához rögzített kamerával mutatták meg.
Végig az volt az érzésem, mintha
egyetlen adásba egy egész évadot szerettek volna belesűríteni,
mert a tesztek mellett a szokásos verseny sem maradhatott el. Ezúttal amerikai és brit zászlós festésű Reliant Rialtókkal kellett Londonból Blackpoolba mennie Evansnek és LeBlancnak, nem tudni, miért. Nem volt nagy ötlet az autóválasztás sem, mert Clarkson, May és Hammond korábban többször bohóckodott az adásban a brit autóipar eme háromkerekű tévedéseivel.
Egyértelműen ez az értelmetlen verseny volt a műsor legunalmasabb és legértelmetlenebb része, mert azon kívül, hogy az amerikai autója folyton lerobbant, és hogy megáztak a műsorvezetők a tető nélküli kocsikban, nem történt semmi, de tényleg semmi. Clarksonék legalább felborították volna egymást, mivel ezek a háromkerekű járművek nem épp a stabilitásukról híresek.
A verseny második felében egy Willys Jeeppel és egy Land Rover Defenderrel vontatták fel a két Reliant-et egy hegyre. Ebben a részben a humort az szolgáltatta volna LeBlanc beszólásain kívül, hogy az amerikai egy erőemelő bajnokot, a brit pedig egy profi navigátort vitt magával, de ez sem működött. Ki hinné, hogy pont egyszerre értek fel a csúcsra, de Evansnek ehhez csalnia kellett.
Valószínűleg nincs a BBC vezetőségének ellenére, hogy az új műsor Clarkson nélkül politikailag sokkal korrektebb, mint régen. Egy bevándorlós poént azért elsütöttek, amikor a stúdióban lévő indiai férfiak érkezésének okaként az egyik néző arra tippelt, hogy ők csak pincérek vagy szakácsok lehetnek.
Ez valószínűleg szándékos, beépített poén volt, mert Evans rögtön utána azt mondta, hogy
ebben a műsorban soha többet nem lesz szó étkeztetésről,
utalva a Clarkson kirúgását eredményező botrányra, amikor a műsorvezető arcon vágta az egyik producerét, amiért az nem hozott neki meleg ételt a hosszú forgatási nap végére.
Az új Top Gear egyértelműen nem éri el a régi részek színvonalát, ami elsősorban Evans ripacskodására és a műsorvezetők közötti kémia hiányára vezethető vissza. Régen sokkal többet ugratták egymást a műsorvezetők, de érezhető volt, hogy a lelkük mélyén nagyon is kedvelik egymást. Itt ennek nyoma sincs, csak azt érezzük, hogy autókhoz mérsékelten értő emberek a hírnév reményében egy órát bohóckodnak sportkocsikkal.
Legalább a kocsikat és a vendégeket jól válogatták össze,
a felvételek pedig olyan látványosak, hogy legszívesebben mozivásznon néznénk őket.
Hiába azonban a színvonalcsökkenés, még mindig nincs olyan tévés autós műsor, ami felvehetné a versenyt a Top Gearrel, bár Clarksonék új műsora, az Amazon Prime-on ősszel induló Grand Tour valószínűleg képes lesz rá.