Emlékszem, amikor tizenéves gyerekként utaztunk a Balatonra a 70-es úton a Trabanttal, és több alkalommal is láttam a motoros rendőröket elszáguldani mellettünk. A tempó persze csak a mi 80-90 kilométer/óránkhoz képest tűnt soknak, az MZ-kkel nem lehetett nagyon vagánykodni. És arra is emlékszem, amikor az általános iskolában a fegyveres erők napjára mindig elhoztak egy tucatnyi rendőrségi, honvédségi és tűzoltó járművet, köztük rendőrmotorokat.
Talán 1988 lehetett, amikor kiállították azokat a csillogó-villogó, a keleti blokk gépeihez szokott szemnek valódi űrtechnikát jelentő új Yamaha XJ650-eseket, amik aztán
két évtizedre meghatározóak maradtak
a rendőrség Motoros Alosztályában. Ezt a szervezetet 1981-ben alapították a Forgalombiztonsági Osztályon, de csak 1987-től kaptak szárnyra igazán, amikor is a létszámot száz főre emelték, és megérkeztek az említett Yamahák az országba.
Az első szállítmánnyal negyven darab jött, majd később vettünk még egyszer ugyanennyit. Abban az időben még mentek az MZ-k, valamint kétféle, R60-as és R65-ös BMW típus is, de a japán motorkerékpár vált meghatározóvá az utakon. Arról, hogy miért éppen ezek a típusok kerültek hozzánk, különféle történeteket hallani, Patus Zsolt, a Hagyományőrző Rendőrszázad aktív tagja szerint egy tengerentúlra készített kontingenst nem vettek át az amerikaiak, és arra csapott le a magyar belügyi vezetés.
Ez valós sztori lehet, elég, ha ránézünk a Yamahára: annyi rajta a krómozott cucc, mint egy Harley-Davidsonon, és
a motor stílusa is az amerikai konkurenseket idézi.
Zsolt évtizedek óta szolgál a kecskeméti kapitányságon, sosem volt motoros rendőr, de néhány évvel ezelőtt úgy érezte, nem késő elkezdeni ezt a karriert sem. Persze csak hobbiból, azaz napi rendőri munkája mellett.
Nem találhatott ehhez jobb motorkerékpárt, mint az XJ650-est, hiszen ez gyárilag rendőrségi felhasználásra épített, azaz
nem utólagosan átalakított paripa,
ráadásul hamarosan veterán korba lép, és jól mutat Zsolt szintén rendőrségi 1200-es Ladája mellett. A japánok a kétüléses XJ650 Seca modellt vették alapul, ám ülését egyszemélyesre cserélték, mögé pedig gusztusos, krómozott csomagtartót tettek egy-egy oldaldobozzal.
Előre és hátra is felcsavaroztak bukócsöveket, a kormány elé az XJ750-es, szögletes lámpás fejidomját illesztették. Ugyanígy a 750-esről származik a szögletes műszerfal is. Gyári felszerelés az első bukókeretre csavarozott egy-egy kéken villogó reflektor, valamint a bal oldalra feltett mechanikus sziréna.
Állítható magasságú állványra szerelték a hátsó kék villogót, a hátsó traktusban találjuk a rádiót, ami az első motorokról még hiányzott, a rendőr csak a nadrágjára erősített CB-n tudott kommunikálni, álló helyzetben. Az ő Yamahájához éppen a napokban érkezett meg az eredetileg is alkalmazott Yeasu gyártmányú rádió, ha beépítik, lesz sisakcsatlakozója, így menet közben is hallja majd a rendőrségi adást.
Ezeket a típusokat a kétezres évek közepén selejtezték le, ma már legfeljebb néhány darab maradt meg közülük eredeti állapotában.
Többet totálkárosra törtek bevetés alatt,
a zömükről pedig eltüntették a rendőrségi használatra utaló nyomokat. A kecskeméti hagyományőrző tavaly bukkant rá sajátjára egy gondos gazdánál, és bár már visszaalakították kétszemélyesre, szerencsére minden korabeli kiegészítőt megőriztek hozzá, így nem volt nehéz előállítani az eredeti állapotot.
Zsolt nem magas ember, de könnyedén nyeregbe pattan, nagyon kényelmes a 650-es üléspozíciója. Ráadásul úgy alakították át a Secát, hogy
a motoros egyenes háttal tud ülni rajta,
így hosszú távon sem fárasztó vele közlekedni. A 750-es fejidom telitalálat, a rendőrök sosem panaszkodtak, hogy nem férnek el rendesen miatta (a későbbi, már itthoni átalakítású Yamaha Diversionnál például állandó probléma volt a szűk lábhely).
A négyhengeres, DOHC vezérlésű, 73 lóerős erőforrás alapjáraton is szépen elketyeg, hidegen kicsit rángat, de bemelegedve élvezetesen viszi a kétmázsás gépet, egyesben megfutja a 100 kilométer/órát, a vége kétszáznál van, a maga korában nem igen szökhetett el előle még a nyugati autóval bravúroskodó sofőr sem.
Elöl duplatárcsás, hátul dobos fékje remekül helytáll, az 1435 mm tengelytávú kétkerekű ügyesen manőverezik szűk fordulókban, és
kellően stabil nagy tempónál is
annak ellenére, hogy ma már szokatlanul keskeny, elöl 100, hátul 120 mm széles „virsligumikon” fut. Természetesen valamennyi rendőrségi felszerelés hibátlanul működik, ezt a különféle összejöveteleken, rendőrnapokon mindenkinek örömmel meg is mutatja lelkes tulajdonosa.
Műszaki adatok - Yamaha XJ650 Police (1987)
Motor: négyhengeres, léghűtéses, négyütemű, DOHC vezérlésű, hengerenként kétszelepes. 4 darab 32-es Hitachi karburátor. 12V-os elektromos rendszer, elektronikus gyújtás, generátor. Hengerűrtartalom: 653 cm3. Teljesítmény: 73 LE, 9000/perc fordulaton. Nyomaték: 58,8 Nm, 7500/perc fordulaton. Erőátvitel: ötfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, hátsókerék-hajtás kardántengellyel. Többtárcsás, olajban forgó tengelykapcsoló.Felfüggesztés: elöl-hátul Kayaba hidraulikus teleszkóp (elöl 142, hátul 93 mm-es rugóúttal), hátul lengőkar, változtatható rugó-előfeszítés. Elöl két darab 268 mm-es tárcsafék, egydugattyús féknyereg, hátul dobfék. Gumiméret: 100/90 x 19 (elöl), 120/90 x 18 (hátul). Tengelytáv: 1435 mm. Saját tömeg: 206 kg (szériamodell). Ülésmagasság: 795 mm (szériamodell). Tank: 19,5 l. Végsebesség: 201 km/h.