1953-ban a Daimler-Benz végre kihozta az első önhordó karosszériás modelljét, a W120 gyári kódjelű 180-ast. Forradalmian új volt Barényi Béla autóbiztonság-guru 2500 találmányának egyike is, amit a világon itt alkalmaztak először sorozatban:
a középen megerősített, acélból préselt padlólemez oldalirányú ütközéskor védte az utasokat,
és a spéci padlótól az egész felépítmény merevebb, csendesebb, lett, az utastér pedig megnőtt.
Az első szériába a 170S elavult, 1767 köbcentis, 52 lóerős négyhengeres benzinesét szerelték, a háború előtti konstrukció azonban gyötrelmesen gyengének bizonyult a 170-esnél jóval nehezebb, 1200 kilós tömeg mozgatásához.
A megoldást a rokon 190SL sportkocsi 1,9 literes gépe hozta meg,
1956-ban 75 lóerőre csökkentett teljesítménnyel (kisebb kompresszió és csak egy karburátor) a 180a–ban - tesztautónk is ilyen – az 1:6,8-ra csökkentett sűrítéssel újabb 10 ló tűnt el, de 65 sem vészesen kevés.
A Merci Németországból jött Szegedre, autentikus, restaurálatlan, tulajdonosa ajándékba kapta születésnapjára. Még hetvenes években volt egy levetett állami Pontonja, azóta gyakran nosztalgiázott, családja pedig végül meglepte eggyel.
Szerencsére a kasztni jó kondiban volt, de motor nem ment jól. Az okokat keresve több apró hiba is előjött, felújították a hengerfejet, új a vezérműlánc, az elosztófedél, a trafó, és a kipufogó is. Végül kiderült, hogy a gyújtókábelek okozták a bajt.
Az alkatrészek drágák, és nem is mindet egyszerű beszerezni,
így a munka nyolc hónapig tartott.
Kellemesen tágas az utastér, bakelitbe ágyazták, de ízléses krómkeretbe foglalták a műszeregyüttest. A kulccsal csak a gyújtást lehet ráadni, gombnyomásra indul a motor, amely álmosan,
halkan duruzsol hidegen is.
A kormányváltó hosszú utakon jár, de könnyen és pontosan, sőt gyakran úgy érezni, hogy csak az út feléig kell tolni a kart, onnan mintha mágnes rántaná a helyére. Nagyon közel szerelték egymáshoz a fék és a gázpedált, könnyű mellényúlni.
A 180-as nem gyorsulásbajnok, de szépen, egyenletesen húz, 100 km/h körül sem vészesen zajos, közepes keménységű futóműve jól dolgozik, a vibrációk visszafogottak, a felütések ritkák. Jól eltalálták a kormány áttételezését, finoman, könnyen lehet kezelni, kanyarokban higgadtan viselkedik az autó, nem billeg, nem bólogat. A fékek mind dobosak, nagyobbak az alapmodellnél, és nem is fáradékonyak, de így is keményen kell taposni a pedált. A menetzajok még 120 körül sem zavaróak, de a Ponton
100 körül megy a legszívesebben.
A 180a-t 1957 és 1959 kötött gyártották, az utód, a b szélesebb hűtőmaszkjáról és babák nélküli lökhárítóiról ismerhető fel. A Ponton gyártását 1962-ben, 118 000 darab után fejezték be.
Műszaki adatok
Motor: OHC vezérlésű soros négyhengeres benzines, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1897 cm3. Furat x löket: 85,0 x 83,6 mm. Kompresszió: 6,8:1. Teljesítmény: 65 LE, 4500/perc fordulaton. Nyomaték: 130 Nm, 2200/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú kézivltó, hátsókerékhajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, tekercsrugós, hátul lengőtengelyes, tekercsrugós futómű. Hátsókerékhajtás, egykörös fékrendszer, szervo nélkül, elöl-hátul dobfékek.
Felépítmény: négyajtós önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4480 x 1740 x 1560 mm. Saját tömeg: 1210 kg. Üzemanyagtartály: 56 l.
Menetteljesítmények: Végsebesség: 136 km/h.