A háború utáni szakember-, pénz- és alapanyaghiány miatt több autógyár is az 1930-as évekből megmaradt, korszerűsített típussal indította újra a polgári termelést: a Mercedes a 170-essel, a Skoda pedig az ősrégi Popularból faragott 1101-essel. A 66 700 koronás indulóárral olcsónak szánt, de a tömegeknek így is elérhetetlen cseh modell
a méretei alapján ma kisautó lenne,
tengelytávja 2485 mm, hossza 4050, szélessége 1500, magassága 1520 mm, saját tömege pedig egy tonna körül alakult.
A technika egyszerű: a még részben fakeretes acélkarosszériát központi csővázhoz rögzítették, a felfüggesztés mindkét tengelynél keresztlaprugós volt, hátul lengőtengelyes kialakítással - ezért is tűnnek viccesen o-lábúaknak ezek a Skodák. A gyártás hivatalosan 1946. május 6-án indult, másnap már sorozatban gördültek le a szalagról az 1101-esek, és egy korábbi népszokás szerint
a kiejtett angol „two door" kifejezés (kétajtós) után kapták a Tudor nevet.
Az önjáró alvázak Mlada Boleslavban készültek, a szerelést Kvasinyban és Vrchlabíban fejezték be. Motorválaszték nem volt, az egyetlen 1,1 l-es, vízhűtéses, soros négyhengeres, OHV vezérlésű benzines teljesítménye elérte a 32 lóerőt (4200/perc), a legnagyobb sebesség pedig a 100 km/h-t. A négysebességes váltóban csak a két felső fokozatot szinkronizálták, a hátsó kerekeket kardán hajtotta.
Alapmodellnek a kétajtós szedán számított, ebből Cabriolet is készült. Meghagyták az ajtókat a tetőívekkel együtt, és csak a köztük lévő felületet cserélték nyitható vászonra. 1948-ban korszerűsítették a Tudort, és 1102-esnek jelölték, jött a négyajtós, de változatlanul Tudor becenevű - itthon sokáig taxiként is futó - szedán, a teljesen lecsupaszított tetejű Roadster, és a kétajtós átalakításával kombi, áruszállító furgon, valamint mentőautó (betegszállító) is.
Az 1089 köbcentis motor változatlan maradt,
de a váltókar a kormányoszlopra került, és megújult a műszerfal is.
1948 és 1951 között élt a ponyvatetős 1101 Vo és P, előbbit a honvédségek, utóbbit a belügyi szervek rendszeresítették, a típus Magyarországon nem hivatalosan Colonial néven futott. Mivel komoly terepen összkerékhajtás híján nehezen mozgott, nálunk a katonai változatokat idővel átvette a Posta, az MHSZ, több erdészet és termelőszövetkezet.
Az univerzális 1101/1102 meglepő sportsikereket is fel tudott mutatni, 1948-ban, a belgiumi Spa-Francorchampsban rendezett 24 órás versenyen három Tudor bérelte ki a dobogót az 1100 köbcenti alatti kategóriában.
A Skoda többféle 1101/1102-alapú Sport és Supersport modellel kísérletezett,
a legerősebbet kompresszoros, 1490 köbcentis, 180 lóerős motor vitte 200 km/h feletti tempóval.
1946 és 1952 között összesen 66 904 Skoda 1101/1102 készült, e mennyiség 65 százalékát exportálták: 1947-ben 36, 1951-ben pedig már 76 országba, köztük Lengyelországba, Hollandiába, Belgiumba, Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába, Indiába és Kanadába. A Vo és a P kivitelből világszerte 4 237 példányt adtak el.
Mlada Boleslavban, a Skoda Múzeumban külön helyiségben lehetett végigkövetni az idén 70 éves Tudor történetét, a kiállítás 2016. augusztus 30-ig volt látogatható, de több modellt ezután is meg lehet nézni az állandó tárlaton.
Az 1101/1102 nem csak a mai forgalomban, de még veterános kiállításokon is ritkaság. Még a műszaki alapjaira készülő, nagyobb 1200-as sorozatot is kevesen ismerik Magyarországon, inkább csak a hatvanas évek sztárjai, az orrmotoros korszak jó időre utolsó képviselői, az Octaviák és a Feliciák tűnnek fel rendezvényeken. Szerencsére azért Tudorból is maradt néhány túlélő.