Bár volt már korábban rengeteg négyhengeres motorral szerelt Porsche (a VW Bogár is az volt; tessék szétnézni a Porsche Múzeumban), Zuffenhausenben mégsem a technika, sokkal inkább a sportsikerek felől közelítette meg a névadás kérdését a Boxster és a Cayman ráncfelvarrásánál. Az ismert típusnevek megmaradtak, de a középmotoros sportkocsik elnevezése kiegészült egy misztikus számmal, a 718-cal.
A márka ezzel a számmal utal a hatvanas évek négyhengeres 1,4-1,6-os szívó versenymotorral szerelt Spyderére (az 1,5 literes 142 lóerőt teljesített), amelynek 550 és 718-as típusai rendre simán verték az erősebb és nagyobb motorral ellátott Ferrarikat is. Több mint ezer futamgyőzelem fűződik hozzájuk.
Ezentúl tehát nem két külön modellként tekintünk a Boxsterre és a Caymanra,
hanem, mint a 718-as kupé, illetve roadster változatára. Ezzel megszűnt az a furcsa anomália is, hogy eddig a nyitható vászontetős olcsóbb volt a fix acéltetősnél: mostantól a Cayman az olcsóbb, az árkülönbség közel 900 ezer forint.
Felületesen nézve nem sokat változtak a kocsik, valójában az elődből csak a csomagtartó fedél, a szélvédő és a vászon/acéltető került át változatlanul. Nemcsak LED-es lámpái, hanem vezetőfülkéje is hasonlít a 911-esre, a kormány pedig egyenesen a 918-asra hajaz, de persze más formájú is rendelhető.
Bár kissé unalmas a műszerfal formája, kifogástalan az összeszerelés és a felhasznált anyagok minősége is. A Le Mans-i hagyományok miatt (bal kéz indít, miközben a jobb már szúrja is az egyest) ebben a Porschében is
a kormány bal oldaláról indíthatjuk a motort.
Az analóg műszerek tovább fokozzák az egyediséget, középen természetesen a fordulatszámmérő trónol, balra tőle pedig a sebességmérő, amelyen az 50-es osztás az első, de a 300-ig is csak 180 fokot tesz meg a mutató.
Beülés után epekedve vártam, hogy végre megszólaljon a kétliteres, négyhengeres bokszer. A szívó hathengeres hangjához kevés fogható van, magasan volt tehát a léc. A Porsche mérnökei felfogták a feladat súlyát és olyan bizsergető, politikailag legkevésbé sem korrekt hangon szólaltatták meg a négyhengerest, hogy azon sem csodálkoznánk, ha prűd országokban be is tiltanák.
Eredeti a hang, nincs benne semmi mesterséges, de azért azt nem mondanám, hogy nem mesterkélt. Nagyon is az.
Érzékekre ható, durva, nyers és kidolgozatlan hang,
kár hogy inkább a kipufogó, és nem maga a motor adja. Nem igazi Porsche hang, de ettől még feláll a szőr a hátunkon. Meglepő, de nem is a Cayman S öblösebb, 2,5 literes motorjának a hangja volt számomra az igazán letaglózó, hanem a sima, kétliteres Boxster üvöltése.
Igaz, főleg sport üzemmódban élvezetes az akusztika, csak akkor durrog visszaváltáskor a feláras sportkipufogó,
normál módban viszont halk és felejthető.
Ugyan a turbófeltöltő folyamatosan fütyül, de a roadsterben a szélzaj, a kupéban pedig a gumik gördülési zaja nyomja el.
Mindkét motor négyhengeres és turbós, a kétliteres 300, a 2,5-ös 350 lóerős. Az erősebb változat (S modellek) változó geometriájú turbót is kapott, amivel jellemzően csak a dízelmotorokban találkozhatunk, mert a benzinmotorok kipufogógázának nagyobb hőmérsékletét nem bírják. Persze a Porsche már a 911 Turbóval is bebizonyította, hogy képes olyan turbót készíteni, aminek meg sem kottyan az akár 1000 fokos hőmérséklet.
Nyomatékból is van dögivel (380, illetve 420 Nm), de nem is ez a nagy különbség a régi hathengeres szívókhoz képest, hanem az, hogy
már alacsony, 1900-as fordulattól megkapjuk az egészet,
régen viszont pörgetni kellett a motort, mert csak 4500 körül jelentkezett a nyomatékcsúcs. Most is el lehet pörgetni 7500-ig a motort, ami egy turbóstól szokatlanul magas érték, de felül már nem igazán válik erősebbé a motor.
Hogy ne érezzük a kis lökettérfogat hátrányát, ott segít be az elektronika, ahol tud. Gázelvételkor például nem csukja be a pillangószelepet (de a benzin-befecskendezést leállítja), hanem egy kis ideig még nyitva hagyja. Ismételt gázadáskor így nincs késlekedés, a turbó azonnal a megfelelő töltőnyomáson pörög. Ezt hívja a Porsche dynamic boost funkciónak.
Van még egy gyorstüzelő gomb a kormányon, amellyel
20 másodpercre őrült üzemmódot kapcsolhatunk,
például előzésre készülve. Ilyenkor a dupla kuplungos automata váltó rögtön visszavált, a motor felpörög, gázadásra pedig azonnal ugrik a 718-as.
Mivel viszonylag könnyű a Boxster (1335 kiló, a Cayman ugyanennyi), jó a tömegelosztása, mélyen van a súlypontja,
kanyarban hihetetlen sebességet tud elérni.
Úgy tapad, mintha a kanyarívre teremtették volna, és olyan kezes, mint egy bárány. Féktávon is stabil, nem akar elmászni az útról, mivel a középmotor miatt nem könnyül el a hátulja.
A korábbi 911 Turbótól megörökölt kormányszerkezet a legjobb, amit valaha a kezemben tartottam. Bár a szervója elektromos, visszajelzésekkel is szolgál, amellett, hogy borzasztóan direkt és precíz, már-már túlságosan is. Ugyanez igaz a futóműre is.
Olyan merev a karosszéria, hogy a mérnökök finomabb, puhább rugózást varázsolhattak a 718-as alá, így
még sport üzemmódban is viszonylag kényelmes az autózás.
Soha nem látott rosszaságú utakon teszteltük az autókat, több mint hat órán keresztül, közel 400 kilométernyi hegyi szakaszon, de mindenütt tökéletes volt a tapadás, soha nem rázott, nem nyiszogott, nem zörgött és nem ütött fel a Porsche még a malomkerék méretű, 20 colos felnikkel sem.
Adaptív felfüggesztéssel (PASM) 10, sportcsomaggal 20 milliméterrel ültethető le a 718-as, felárért az ívbelső kereket fékezgető nyomatékvektor rendszert is vásárolhatunk, ami további sebességtöbbletet ad kanyarokban.
Nehéz volt kimozdítani a Caymant az egyensúlyából,
ha pedig kanyarban, túl nagy gáz hatására épp megindult volna a hátulja, a menetstabilizáló rögtön beavatkozott.
Persze létezik egy engedékenyebb és egy teljesen kikapcsolt állása is a védelmi rendszernek, de közúton az ember nem kísérti a sorsot. Egy poros parkolóban, biztonságos körülmények között azért sikerült megforgatni a Boxstert. Az önzáró differenciálműnek hála olyan könnyedséggel, mintha ezt csinálnám minden reggel.
Rajtautomatikával, az erősebb motorral 4,2, a gyengébbel 4,7 másodpercig tart a gyorsítás nulláról 100 km/h-ra. Már az alapmodell is gyorsabb a szívó elődnél, a korábbi Boxster 5,5 másodperc alatt teljesítette a sprintet. Fogyasztás? Az van.
Még a közelében sem jártunk a gyári 7 liter körüli értékeknek,
a Boxster 14 litert, a Cayman S 16 litert zabált, nem éppen kíméletes vezetési stílus mellett. Persze aki ilyen autót vesz, az valószínűleg szintén nem nagymama-tempóban fogja vezetni.
Bár papíron a 718 Cayman S a tökéletes sportautó, mégsem kellene. Túl steril, túl kiszámítható, és kissé mesterkélt, és meglepő módon hiányzik belőle az a tulajdonság is, hogy nem akarja mindenáron megölni a sofőrjét. A menetdinamikai kapcsoló normál módjában hétköznapi vezetési élményt nyújt, sportban izgalmas és agilis, de cserébe több mint kétszer annyit zabál, mint amit a gyár ígér.
Már azt hittem, hogy kielégületlenül zárom a nemzetközi tesztet, amikor beültem egy kis motoros Boxsterbe.
Megdöbbentő volt a különbség.
Sokkal élvezetesebb és elevenebb a könnyű kétliteres motorral a kocsi, a nyitott karosszéria is kellően merev, a motor pörgősebb, és még kipufogóhang is izgalmasabb. Értelmetlen tehát kiadni a tetemes felárat az S változatokért, mert a plusz 50 lóerőt és a hajszálnyival jobb gyorsulást alig érezni, vezetési élményben pedig valamivel kevesebbet nyújtanak.
Porschét csak a kiváltságosok vesznek, így nem kell félnünk, hogy Magyarországon tömegtermékké válnak az új 718-asok. A Boxster alapára 18,7 millió forint, a Boxster S további 4 millióval drágább, az ugyanilyen Caymanok kb. 900 ezer forinttal olcsóbbak.