Furcsa megélni, de ma már a kettes Golf, az Opel Kadett E, az ötödik generációs Toyota Corolla, az utolsó, műanyag lökhárítós Skoda 120 vagy éppen a kocka Lada is kaphat OT-rendszámot, hiszen a legidősebbek már túl vannak a harmincéves határon. Ezek és kortársaik még hozzátartoznak az utcaképhez, főleg a szegényebb országrészekben, sokan mégis ezekért rajonganak, megőrzik őket eredeti állapotukban, vagy éppen restaurálják sok pénzből.
Az itt felsoroltak közül nálunk talán a szovjet technika rajongói köre a legnagyobb, egyre több szép állapotú 2105-ös, azaz 1300-as és 2107-es, vagyis „Parasztmerci” 1500-as kerül elő a garázsokból. A régi klasszikus kerek lámpás, króm lökhárítós társaikhoz képest e típusok jórészt bagóért kelnek el, de akadnak közöttük is olyanok, amelyekért sok pénzt kérnek, és felkeltik egy-egy gyűjtő vagy márkafanatikus érdeklődését.
Baranyi Lajos, a Magyarországi Veterán Zsiguli és Lada Egyesület alapító elnökének szeme legutóbb egy élénkzöld 2105-ösön akadt meg, és nem is adta alább a teljes restaurálásnál. Persze nemcsak ritka színe miatt érdemelte ki, hogy Lajos aprólékos munkával felújítsa,
ez a példány ugyanis nem az, aminek az utca embere gondolná.
A látványos, Németországban eredetileg is Ladához kínált alufelni és a gyári rendelésű krómozott hűtőmaszk is izgalmas, de az oldalára ragasztott Nova Jr, azaz Nova Junior teszi igazi kuriózummá.
Ez a Lada eredetileg németországi exportra készült, alvázszáma alapján 21051-es. A hozzáértők ebből a számsorból már tudhatják, hogy nem az ebben a karosszériában megjelent szíjas 1300-as motorral szerelték, hanem a 2101-es kerek lámpás jó öreg láncos vezérlésű, 1198 köbcentisével.
Ez volt a legolcsóbb Lada limuzin a német piacon, emellett kínálták a 21053-as jelzésű, 1500-as motorú, ötsebességes Novát (más néven ugyan, ám ez a kivitel később hozzánk is megérkezett). Természetesen a krómmaszkos 2107-es is része volt a kinti kínálatnak, és nem feledkezhetünk meg a családok körében kedvelt kombi kockáról sem. Mellékszál a történetben, de más nyugat-európai piacokon is kapott fanzátianevet, Nagy-Britanniában például Rivaként futottak a jobb kormányosok.
A nyugatnémet Nova Junior belépőmodell létére is egy csomó olyan extrát kapott, amelyeket a 2105-ös karosszériában a vasfüggönyön belül nem élvezhettünk: tettek rá lámpatörlőt (ami nálunk a 2107-es kiváltsága volt), plüss borítja az üléseit (a hozzánk érkezőknél kezdetben izzasztó műbőr huzattal kellett megbarátkozni), ajtókárpitjai pedig a 2107-eséhez hasonlatos, felső peremmel ellátott műbőr kivitelek (szemben a korai merkúros 2105-ösök szörnyű, egybeöntött műanyag paneljeivel).
Kétoldali, nagy méretű külső tükrökkel is felszerelték (hozzánk kezdetben csak balos, szinte használhatatlanul apró visszapillantóval szállították a 05-öst), műszerfali visszajelzői között ott találjuk a kanadai modellekre is jellemző, be nem kötött biztonsági övre figyelmeztető piktogramot - igaz, a Juniorban nem volt funkciójuk. Ráadásul a Magyarországra érkező konvencionális modelleken
csak jóval később jelent meg a fűthető hátsó ablak
vagy az automata biztonsági öv, míg utóbbiból a Novában hátra is jutott egy-egy.
Most, hogy az érdekességeken túl vagyunk, néhány mondatban érdemes a kocka történetét feleleveníteni. A szovjet mérnökök a hetvenes évek második felétől már önállóan, az olaszok segítsége nélkül dolgoztak az autóikon, és várható volt, hogy a jól bevált típusok után egy, a kor divatjának megfelelő, szögletesebb vonalvezetésű, kevésbé díszes modellel is előjönnek: a 2105-ös gyári kódú modell volt az első 1980-ban. A külső lemezek újak lettek, egyedül a tetőlemez maradt a korábbi.
Az áttervezett felnik szélessége 4,5-ről 5 colosra nőtt, és eltűntek róluk a dísztárcsák. Szintén száműzték a pillangóablakot az első ajtókról, a nagy hátsó lámpabúra alá viszont befért a tolatólámpa és a ködzárófény is. Az utastér szintén szögletesebb lett,
új volt az alapmodellben fordulatszámmérő nélküli műszerfal
és a továbbra is vékony karimájú kormány, mások lettek az elöl fejtámlás ülések, és belülről állítható külső tükröt szereltek az ajtókra.
Alapjai teljesen azonosak a kerek lámpás rokonokéval, ám a szűkös pénzügyi keretek ellenére jó néhány műszaki fejlesztésre futotta Togliattiban. Így áttervezték az elektromos rendszert (a géptető alá, a relékkel egy házba költözött a biztosítéktábla, biztonsági kardáncsuklós lett a kormánymű, megváltozott a precíz váltó áttételezése. A módosított karburátorral a kényszerüresjárati üzemmódnak köszönhetően motorfékezésnél az autó nem fogyaszt benzint.
Baranyi Lajos első gazdájától vette a zöld Juniort, a magyar származású hölgy a rendszerváltáskor költözött vissza Németországból, és
alig több mint 100 ezer kilométert tett meg a Ladájával harminc év alatt.
A fellelési állapota több mint biztató volt, a teljesen ép utastér és a megmaradt Nova Junior-jellemzők már önmagukban elegendőek lettek volna ahhoz, hogy az új tulajdonos belevágjon a restaurálásba.
De szerencsére a kasztni sem volt hervadt: mindössze az első sárvédők alsó része (a csizma, ahol a sárvédő és a küszöb találkozik) és felső csücske (a fényszórónál, ahová felverik a kerekek a sarat) volt rozsdás, és a jobb hátsó sárvédőn egy feltehetőleg kapu okozta húzásnyom éktelenkedett. Utóbbit javította Lajos, de az elejét nem foltozta, hanem új komplett elemekkel – korai, méretpontos sárvédők, homlokfal és köténylemez – tette rendbe.
Új fényezést, A-tól Z-ig felújított (elöl kemény szilentekkel és körben gázos-olajos lengéscsillapítókkal összerakott) futóművet, plusz kerékjárati dobbetéteket kapott. A motort 1,3 literesre fúrták fel (bár erre az állapota miatt nem is lett volna szükség), az eredeti vezérműtengelyt pedig egy orosz sporttengely váltotta. Közben a hajtókarcsapágyak maradtak gyáriak, és a karburátor is szériakivitelű.
A most nagyjából 80-85 lovas motorhoz Baranyi Lajos gyártotta a spéci hátsó kipufogódobot, amelynek nagyon hasonló a hangja, mint a nyolcvanas évekből jól ismert Koppány-doboknak: erőteljesen szörcsög,
jellegzetesen rezegteti a dobon átküldött levegőt,
igazán lúdbőröztető, ahogy ércesen muzsikál.
Természetesen elvittük egy körre a régi-új gépet, és nem is csalódtunk, mindent megkaptunk, amit egy némileg továbbfejlesztett kockától az ember várhat és remélhet: álló helyzetben nehéz kormányt, parádésan pontos váltót, meggyőző gyorsulási élményt, a kemény szilenteknek köszönhetően precíz irányítást. Igaz, utóbbi mellékhatása az eredetinél némileg rázósabb utazás, de ez megbocsátható a ritka Ladának.
Műszaki adatok - Lada Nova Junior 1200 (1984)
Motor: négyhengeres, vízhűtéses, OHC-vezérlésű négyütemű benzinmotor elöl hosszában beépítve. Egy felülfekvő vezérműtengely lánchajtással, hengerenként két szelep. 5 helyen csapágyazott főtengely, acélblokk. Kéttorkú, esőáramú karburátor. Hengerűrtartalom: 1198 cm3. Teljesítmény: 60 LE, 5600/perc fordulaton. Nyomaték: 87 Nm, 3500/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, egytárcsás, száraz kuplung. Hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl független, kettős háromszöglengőkarral és tekercsrugóval, hátul merev tengely és tekercsrugók. Hidraulikus lengéscsillapítók. Kétkörös, hidraulikus, szervorásegítéses fékrendszer, elöl tárcsa-, hátul dobfék. Globoidcsigás kormánymű.
Felépítmény: ötszemélyes, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4128 x 1620 x 1446 mm. Tengelytáv: 2424 mm. Fordulókör átmérője: 11,2 m. Üzemanyagtank: 39 l. Csomagtartó: 385 l.
Saját tömeg: 995 kg. Megengedett össztömeg: 1395 kg. Átlagfogyasztás: 8,5 l/100 km. Végsebesség: 140 km/óra.