Menő hobbiként támad fel a Lada-import

Jobbkormányos, extrákkal felspécizett, korai évjáratú, automataváltós és más különleges Zsigulikat hoznak be külföldről egy márkaklub tagjai, akik újabban még a Balti államokba is elzarándokolnak. Bemutatjuk, mi motiválja őket abban, hogy negyed század elteltével összegyűjtsék mindazt, ami protekcióval is elérhetetlen hiánycikk volt a Magyarországon.  

Jé, ugyanilyen volt a papának is - kiáltanak fel sokan a Zsiguli láttán. Ööö, vagy vájuk csak, ebben rossz helyen van a kormány... Mező Péter autója Angliából érkezett, és mára OT-rendszámos kuriózum. Még több fotó a galériában, kattintson a képre! Forrás: Veterán Zsiguli Egyesület

A nyolcvanas évek vége felé járhattunk, amikor egy balatonfüredi parkolóban megakadt a szemem egy nyugatnémet rendszámú kocka-Ladán. Ettől kezdve nem érdekeltek az új Ford Sierrák, áhítattal jártam körbe a napfénytetős, dekorcsíkos, dísztárcsás, Philips-rádiósmagnós exportmodellt, mágikus „5 speed” és „Katalysator” felirattal, nálunk sosem látott Nova típusjelzéssel. Azóta tudom, a 2105-ös sorozatot sok nyugati országban árulták, Nagy-Britanniában például jobbkormányosként Riva néven, Kanadában pedig Signetként, felárért akár még automataváltóval is. Ám ahogy akkor, úgy ma is különlegességek helyett csak mezítlábas Merkúr-Ladák szaladgálnak Magyarországon. Vagy mégsem?

Inkább tyúkól, mint autó

Mind több veteránautós rendezvényen tűnnek fel részleteiben furcsa Ladák, amelyek évjáratuk vagy kivitelük miatt nyilván nem magyarországi bácsik garázsaiból kerültek elő. Régi partnerünkhöz, a Veterán Zsiguli Egyesülethez fordultunk segítségért, ahol megtudtuk, csak a márkaklub harmincnál is több külföldi kocsit hozott már be, közülük párat az ép kulisszák mögött tésztaszűrő-lemezekkel, ami szétszerelésnél derült ki. Ilyekor jött a drága teljes restaurálás, de jobb, ha kevés lakatosmunka akad a karosszériával, és főnyeremény, ha eredeti állapotban, gyári fényezéssel tehetik félre az utókornak.

A piros 2103 maradt Csehországban, de az 500 eurós, kék 2106 már Tompa Gábor gyűjteményét gazdagítja. Egyre nehezebb jó autókat találni a német hirdetési oldalakon Forrás: Veterán Zsiguli Egyesület

Érkezett autó Németországból, Ausztriából, Csehországból, Szlovákiából és Angliából - képzelhetik, mekkora show bárhová megérkezni egy jobbkormányos Zsigulival. Az egyik klubtag, Tompa Gábor harmadmagával még a Polski Fiatok hazájába, Lengyelországba is elzarándokolt egy 1500S-ért, de a helyszínen arcára fagyott a mosoly: egy szétrohadt, kehes motorú roncsot talált a tyúkürülékes udvaron, amit csak a hirdetés Photoshop rozsdaelfedése és a sok ígéret tett vonzó ajánlattá. Végül Gábor Csehországban, Ćeske Budejovice környékén vett 500 euróért egy jó állapotú, de felújítandó 1600-ast, persze az osztrák autópályán a tréleren vonszolt öreg Ladával sokan őrültnek nézték.

Vukmann Attila itthon találta ezt a nyugati exportos Taigát, rendszám nélkül, úgyhogy felkereste az osztrák tulajt egy adásvételivel. Ma ez is maukáltlan állapotúra van restaurálva - tudom, mert vezettem Forrás: Veterán Zsiguli Egyesület

Rigában Ladákat osztogatnak?

Miután Vukmann Attila elnök itthon vett egy osztrák papíros, export Taigát (alias Nivát), Meleg Norbert, az egyesület titkára volt az első a csapatból, aki 2011-ben külföldi beszerzés mellett döntött, és megfizette a tanulópénzt: gyűjtő helyett rosszarcú cseh nepperrel, forgalomba helyezés helyett négyéves bürokratikus hercehurcával, jó állapotú VAZ 2103 helyett pedig Attilával közösen az utolsó csavarig kiterjedő felújítással kellett megküzdenie. Ekkor azonban elindult a lavina, sorra érkeztek a különlegességek, köztük a világ valószínűleg legöregebb fennmaradt 1600-asa, egy viniltetős 1200-as Angliából, egy nyugatnémet Ezeröcsi és egy Lada RL Universal, vagyis ezerkettes kombi Ausztriából.

Néha azért itthon is vannak csodák: ezt az 1200 S-t egy csepeli garázsban találták, új kora óta felbakolva. Összesen 21 kiloméret futott, még bejáratva sincs Forrás: Veterán Zsiguli Egyesület

Ám idővel kiderült, a cseh, szlovák és osztrák vonalat a német Zsiga-gyűjtők is felfedezték, ráadásul a Mobile.de oldalon hirdetők nagy hányada nepper, akik nem túl jó autókat drágán árulnak (hasonlókat tapasztaltam a régi Focus kombi behozatalánál is). Megszületett a felismerés: érdemes szétnézni a balti államokban, ahol Ladák formájában is élvezték az emberek a Szovjetunió áldásait, ma viszont az EU-tagság miatt innen nem kell vámot fizetni behozatalnál, és nincs Euro 4-es importkorlátozás sem, ellentétben például Ukrajnával. Sőt: akárhonnan érkezzék, ha egy autó harminc évnél idősebb, és az állapota alapján veteránminősítést (és vele OT-rendszámot) kap, regisztrációs adót sem vetnek ki rá.

Gurul a tréler, ki tudja, hol áll meg

Kezdetben elég kalandosan indultak a balti beszerzések, Bakondi Tamás például litván túlélőtúrába csöppent egy 1973-as évjáratú dupla kereklámpás kedvéért. Már a keresés is nehezen indult, sok, korábban kinézett autóról nem is akartak képet küldeni a bizalmatlan eladók, végül egy Nyikolaj nevű orosz srác segített tolmácsolni. Miután sikerült lefoglalózni a kiválasztott, 525 eurós autót, kiderült az itthon bérelt trélerről, hogy nem fog a kézifékje - miután átgurult Tamás hátizsákján, és sok mindent összetört benne. Egy rom volt az autószállító, tönkrement a zár, jobbra húzott, szétesett a műszerfal, a rossz elektromos hálózat miatt pedig hol a világítás, hol a navigáció szállt el, de valahogy hazaértek.

Valami nem stimmel ennél a kocka Ladánál: automataváltós! Polgár Gábor különleges 2105-ösét 1986 elején helyezték forgalomba Belgiumban, és egyéves korában került Csehszlovákiába Forrás: Veterán Zsiguli Egyesület

Később Meleg Norbert egy igazi gyöngyszemre bukkant Litvániában: az utolsó szériás, belpiacos 21033-as (ezerötös kasztni, ezerhármas motor) mindössze 8100 kilométert futott, de irreális áron hirdették. Próba szerencse alapon megkereste az eladót, Igort, aki végül féláron, vagyis reális értéken eladta a Ladát, sőt, a fuvar megszerzésében is segített. Pár hét múlva szólt, hogy egy ismerősének is lenne egy eladó garázsos 21011-ese, de az átküldött képeken egy gyalázatos, koszos autó látszott. Ennek ellenére megvette a kocsit az egyik egyesületi tag, Polgár Gábor, és kiderült, megfogta az isten lábát: hibátlan állapotú volt a Zsiguli, egy alapos nagytakarítás után máris mehetett veteránvizsgára.

Igor mindent megold

Ez a két vásárlás mérföldkő volt a klub életében, innentől kezdve minden beszerzésben az első autó eladója, Igor segít, önzetlenül, barátságból. A litvánul, angolul és oroszul beszélő ismerős bújja a hirdetéseket, házhoz megy, felmér, fényképez, neppereket üldöz, papírt és fuvart szervez, és legalább 15 autóhoz segítette már a hazai Lada-állományt, azon belül is főleg Polgár Gábor gyűjteményét. Igor szervezésében érkezett hozzánk például Lettországban ragadt, kanadai export 1500-as, ötajtós korai Szputnyik (Samara) és legelső szériás 2107-es, és ő mentette meg a sofőrt, aki litván trélerrel, egy-egy magyar adásvételis észt és lett Ladával élvezte a hitetlenkedő lett rendőrség vendégszeretetét.

Felületesen nézve magyar rendszámnak is tűnhet, pedig ez litván. Tréleren, új autókkal érkezett a 2106, és biztosan ez most a legöregebb 1600-as Magyaroszágon, de valószínűleg a világon is: az alvázszáma 0000315, tehát a legelsők közt gördült ki a gyárból Forrás: Veterán Zsiguli Egyesület

Laikusként nehezen érthető, de az egyesületnél, és általánosságban veterános körökben nagy értéke van mindegyik modellnél a legelső évjáratoknak. Annál is inkább, mert ezek a Lada-gyárból több éves késéssel érkeztek csak meg Magyarországra, így aztán lemaradtunk az olasz alkatrészekkel teli 1200-asokról, a sűrű hűtőrácsos vagy teli homlokfalas 1500-asokról, a diagonál gumis őskombikról és sok más korai különlegességről. A legnagyobb csúszással a Niva érkezett a Merkúrhoz: 1982-ben lehetett először megvenni, pedig ’77 óta gyártották, de a ’78-79-es év zord tele miatt óriási kereslet volt rá nyugaton. Márpedig a Szovjetunió devizaéhsége minden szempontot felülírt - a hazai piac igényeit is.

Nem roncs, hanem Szent Grál

Norbert megerősíti, hogy minden Zsiguli közül az első, még dupla kereklámpái körül is krómmaszkos Ezeröcsire (2103) van a legnagyobb kereslet. 1975-ben kezdték forgalmazni Magyarországon, holott a gyártás’72 végén megkezdődött, direkthűtős változatokkal (mi már a nagy légbeömlős, elektromos ventilátorkapcsolásúakat kaptuk). Ilyen korai példányból többet is hozott be az egyesület, és a Lada-család többi tagjából is szinte mindig más van versenyben az ország legöregebbje címért. E haladó, mondjuk ki, fanatikus gyűjtői szinten döntőek az alvázszámok - van például egy 315-ös ősmodell is.

Mindent a ropogós devizáért: nyugatra már korán jutott az Ezeröcsiből, de hozzánk csak több mint két évvel a gyártás elindítása után jöttek az elsők. Korai 2013-ast a hűtőmaszk és a lökhárító közötti légbeömlőről, vagy annak hiányáról lehet beazonosítani Forrás: Veterán Zsiguli Egyesület

Igazi romhalmazként, természetesen Igor közvetítésével érkezett az országba a 2013V, vagy, ahogy Norbi emlegeti, a Zsigulik Szent Grálja, igaz, olyan romos volt, hogy nehéz volt benne felismerni az értéket. Ebből a gyártás elindítása előtt, 1972-ben összesen 1500 darab készült kézi összeszereléssel, úgy, hogy az új Ezeröcsi karosszériákba titokban az 1200-as alkatrészeit pakolták be. Alig készült róla fotó, csakhogy egy AFIT-küldöttség akkoriban épp a gyárban járt, és decemberben a rossz minőségű képeiket leközölte az Autó-Motor, amiből óriási botrány keveredett. Alig maradt fenn a csakis gyári dolgozóknak eladott előszériából, az pedig főleg hihetetlen, hogy az egyik épp Magyarországon van.

Nagy szó, kisipari sportkormány itthon is sok Zsigába került - gondolhatnánk. Csakhogy ez egy eredeti Nardi, ami az osztrák importőr épített be sok más extrával együtt Forrás: Veterán Zsiguli Egyesület

Egymillió Lada országa

Ha tehát az import motivációját keressük, akkor a válasz mindig a különlegességben rejlik. „Lehetne az is, hogy nem maradtak meg itthon jó állapotú autók, ám ez nem igaz. 1971 és 1996 között a gyár legnagyobb exportpiacaként mintegy egymillió Lada érkezett Magyarországra, ekkora állományból sok túlélő marad. A garázsok mélyéről szinte hetente bukkannak elő néhány tízezer kilométert vagy ennél is kevesebbet futott példányok ” - mondja Meleg Norbert. Ám a szűkös itthoni típuspalettát hamar össze tudják rakni a megszállott gyűjtők, és csak egy irány marad: az érdekességek keresése.

Magyar Zsiguli-stand nyolc patika autóval a Salzburg Classic Expón. A zöld 2103-as csehszlovák matricája nem vicc, tényleg onnan származik Forrás: Veterán Zsiguli Egyesület

Aki győzi tőkével, idővel és garázzsal, exportmodellekkel folytatja, de szó sincs arról, hogy a Veterán Zsiguli Egyesület kezdte volna a magánimportot. „Már a ’70-es években voltak, akik a Szovjetunióban keresett konvertibilis rubelt nem akarták az MNB-ben elkótyavetyélni, inkább hoztak vámmentesen egy Ladát, és jó pénzért eladták. Akkoriban a hosszú várakozási idő miatt a hároméves használt autók ára rendszerint az újak felett volt, így néhányan sportot űztek az importból” - emlékeztet Norbert. A nyolcvanas években a dolláros Konsumex boltokban is lehetett nyugati export Ladákat kapni, drágán, de a merkúrosoknál jobb felszereltséggel és gondosabban összerakva, de ezekből kevés maradt fenn.

Milliós tétel egy szép Ezeröcsi

Aki megnézi a használtautós hirdetési oldalakat, meglepve fogja konstatálni, hogy a jó állapotú öreg Ladák ára az egekbe szökött. Különösen igaz ez a 2103-ra, amelyből a vállalható példányok 600 ezer forinttól kezdődnek, a legszebbekért pedig legalább kétszer ennyit kérnek. Még többet érnek a korai szériás vagy ritka exportkivitelek, de ezt nehéz forintosítani, és nagyban függ a felújítás költségeitől. Lehet külföldön már 6-800 euróért is kincset érő Ezeröcsiket találni, de az egyesületi tagok vettek autót több ezer euróért is. Ehhez balti beszerzésnél körülbelül 650-1000 eurót tesznek hozzá a kinti papírozás és a tréleres hazaszállítás költségei, amihez itthon a honosítás díjai is hozzáadódnak még.

Egyesületi 1500-as Ladát tesztelt Jenson Button tavaly a zsámbéki vezetéstechnikai pályán. Látott jó néhány ilyet Angliában kissrác korában, de Finnországban még több orosz autó futott, a Raikkönen-család is sokáig Ladákkal járt Forrás: Veterán Zsiguli Egyesület

Bár néha óhatatlanul eladósorba kerül egy-két autó, a márkaklubban nem cél a nyerészkedés, sőt, a legtöbben semmi szín alatt nem válnának meg gyűjteményük tagjaitól. A Veterán Zsiguli Egyesületet a különleges kollekció miatt már nemzetközi szinten is jegyzik, és a saját szervezésű Retropartyzánok mellett tavaly a Salzburg Classic Expón a nemzetközi oldtimer kiállítások világában is bemutatkoztak. Tagjaik sorába német, finn és amerikai ladások is beléptek, a Jenson Button által Zsámbékon tesztelt Ezeröcsi is egyesületi volt, idén pedig Vukmann Attila korai, pazar 2101-ese utazott el Olaszországba, hogy szerepeljen a Top Gear adásában. Lám, így lett a nemrég lenézett Ladából a büszkeség tárgya.