Emlékeznek még a kilencvenes évek első felére, amikor a koreai autó egyet jelentett a fapados ajánlattal? Ott volt például a Kadett-alapú régiség, a Daewoo Racer, vagy a büszkeségre valójában nem sok okot adó, Mazdából faragot Kia Pride minikombi. Na meg a sótlan Hyundai Pony, ami viszont legalább önálló fejlesztés volt, és mint később kiderült, egész jól bírta a gyűrődést. Még egy híresség is az arcát adta hozzá, a Szeszélyes évszakok fanyar humorú házigazdája, Antal Imre.
Negyed század elteltével nagyot fordult a kocka: a Daewoo/Chevrolet kivonult Európából, viszont a Hyundai a Kiával közös konszernbe tömörülve tarol. Méghozzá úgy, hogy a nálunk eladott autói 90 százalékát Németországban tervezi és teszteli,
illetve Csehországban vagy Törökországban gyártja.
Egy évtized alatt 87 százalékkal növekedett a Hyundai (időben felismerve az SUV-divatot), és a célja ambiciózus: 2021-re az első számú ázsiai márka lenne Európában, megelőzve a japánokat.
Semmi meglepő nem volt tehát abban, hogy a két új i30 családtag premierjét Németországban tartották. Thomas Bürkle vezető formatervező rajtolásra készülő futóhoz hasonlított egyikük, a Fastback hátulnézetét. Itt azonban álljunk meg egy szóra: vajon miben különbözik ez a sima ferdehátú (Hatchback) alapmodelltől? Először arra gondoltunk, szedán helyett egyszerűen akartak készíteni egy praktikus Skoda Octavia alternatívát, a jól csengő név valójában liftback kivitelt takar.
De nem: élőben látva az autót Bürkle egyáltalán nem túlzott, amikor ötajtós kupéról beszélt, és ilyen még senkinek sincs az alsó-középkategóriában (a kecskeméti Mercedes CLA is négyajtós vagy kombi), csakis egy vagy két osztállyal feljebb. Nagy kérdés, hogy prémium helyett pont egy feltörekvő ázsiai márkától keresnek-e ilyen autót az emberek,
de a dizájnon semmi sem fog múlni.
Az elődjénél eleve sokkal érdekesebb i30-at elöl is áttervezték, alacsonyabb hűtőmaszkot és új légbeömlőket kapott.
Persze a folytatás a lényeg, 2,5 centivel alacsonyabb tetővel és fél centis ültetéssel, a hátfal pedig csinosra sikeredett a döntött szélvédővel, a beépített kacsafar-légterelővel és a vállas sárvédőkkel. Vezetni nyilván nem lehetett a statikus bemutatón, de a gyár azt ígéri, 15 százalékkal feszesebb rugózása miatt agilisabb lesz a Hatchback alapmodellnél. Onnan ismerős a motorkínálat a turbós, három- vagy négyhengeres benzinesekkel (120-140 lóerő) vagy 1,6-os dízelekkel (110-136 lóerő).
A 12-féle színből a legkevésbé látványos sötétszürke demóautót sikerült elhozni a bemutatóra, ez azonban nem akadályozott meg minket abban, hogy közelebbről szemügyre vegyük a Fastbacket.
Ez bizony tényleg nem Octavia-vetélytárs,
az alapmodellnél nagyobb, 450 literes raktérbe magas peremen kell felemelni a csomagokat, a hátsó ülés hosszirányban eleve átlagos helykínálatát pedig csekély fejtér súlyosbítja: már 1,75 méteres utasok frizurája is beleér a plafonba. Ez inkább szinglik, vagy kisgyerekesek látványos autója, annak viszont ideális, és a műszerfala minőségi, ergonomikus.
Talán a Fastback bemutatásánál is érdekesebb, hogy megszületett az i30-család fekete báránya, az N modell, melynek nevében a rövidítés egyrészt a szülővárosára (Namyang), másrészt pedig
arra a híres versenypályára utal, ahol tízezer kilométeren át gyötörték
a tökéletes beállításokért: a Nürburgring Nordschleifére. Erről már a Hyundai sportmodell-fejlesztő részlegének elnöke, Albert Biermann beszélt, akit nem mellékesen a BMW M-divíziótól csábítottak át a koreai márkához. A prezentációra még Gabriele Tarquini ex-verenyző is eljött, aki újabban a TCR privát versenyautókat teszteli.
De pontosan mit takar az új forró ferdehátú? Egyrészt a márka N sportmodell-sorozatának első tagját, másrészt a Volkswagen Golf GTI első igazi kihívóját koreai márkától. Lássuk mindezt számokban: kétliteres, változó szelepvezérlésű turbómotor dühöng a sportmodell orrában 250 lóerővel és 353 Nm nyomatékkal, így a százas sprintet mindössze 6,4 másodperc alatt letudja. Ám van ennél feljebb is: a Performance kivitel további 25 lóerőt mozgósít és 3 tizedet farag a gyorsulási időn, változatlanul 250 km/h-ban korlátozott végsebesség mellett. Nem rossz érték egy kompakttól!
A komoly teljesítményt elsőkerék-hajtásnak kell átvinnie az útra, de ugyanez igaz a még durvább Honda Civic Type R-re és a legtöbb hot hatch-re is, az összkerekesek ritka madárnak számítanak. Már csak az elektronikus vezérlésű sperrdiffi miatt is megéri valószínűleg a Performance-ot választani,
ráadásul ez nagyobb fékeket és alapáron 19 colos felniket kap
olyan Pirelli P-Zero gumikkal, amiket állítólag direkt az i30 N-hez fejlesztettek ki.
Eleve igényes, hátul több lengőkaros i30-futóműre építkezett Herr Biermann csapata, természetesen az átalakítás nem merült ki a kasztni leültetésében: alaposan átdolgozták a felfüggesztés elemeit, feszesebb beállításokat és adaptív lengéscsillapítókat kapott, ez elektromos rásegítésű kormány pedig élénkebb lett, és 2,14-et fordul ütközéstől ütközésig. Apropó, kormány: ez egyik küllő gombjáról a menetdinamikai programokat léptethetjük, a másikról pedig N-módba kapcsolhatunk.
A beállításokat a felárért nyolccolos érintőképernyőn nyomon követhetjük és változtathatjuk, összesen ötféle üzemmódban (eco, normal, sport, N és egyéni program), amivel
széles spektrumon mozoghat a kocsi karaktere
a hétköznapi használhatóság, a szerpentinezés és a versenypálya között. De mi változik? A gázreakció, az adaptív gátló beállítása, a váltásokat kísérő fordulatszám-illesztés, az ESP és a kormányrásegítés mellett egy olyan dolog, ami sokat hozzá tud tenni az élményhez: a hang.
Akusztika terén semmit sem bíztak a véletlenre, az elektronikus hanggenerátor (szélvédő alatti rezonátor) mellett a kétlövetű kipufogódobba épített szelepekkel is fokozható a dráma. Egy koreai mérnök beindította a "Preformance Blue", vagyis haragos babakék fényezésű demóautót, és bőszen rugdosta a gázpedált -
a düsseldorfi egykori vasgyár csarnoka pedig belezengett,
és visszhangozta a durrogást. Persze az összhatáshoz az optikai kiegészítők sem maradhattak el, a mélyre húzott és piros csíkkal szegélyezett első-hátsó lökhárítók mellé természetesen küszöbtoldat is jár.
Kedvencem a tetőszárnyba épített háromszög alakú harmadik féklámpa volt, a csomagtartóban pedig meglepetés fogadott: masszív csövet építettek be a rugótornyok közé, de nem lettek volna németek a tervezők, ha a praktikum jegyében ne lehetne kiszerelni hosszú tárgyak szállításához. Megtudtam, a hogy gyalogosvédelmi előírások miatt előre nem lehetett toronymerevítőt beépíteni (úgyis lesznek aftermarket megoldások), és a korrektség jegyében milliónyi vezetéssegítő rendszer van a fedélzeten.
Annak, aki szeret száguldozni, nyilván nem ez lesz a lényeg, hanem például az állítható combtámaszos két első sportülés, bőr-alcantara kötésben, kissé puha oldaltartással. Az igazi meglepetések azonban a székek közt fogadnak: hiába dívik a sportos kocsik közt is az automata,
az N kizárólag hatfokozatú kézi váltót kaphat,
méghozzá úgy tűnik, precíz megvezetéssel. Mögötte pedig ott van a farolások jól bevált eszköze, a kézifékkar - ebből szerencsére kiirtották a jól felszerelt i30-asok nyomógombos rögzítőjét. Ebből is látszik, hogy a GTI-újonc Hyundai első nekifutásra érteni akar a benzinvérűek nyelvén.