Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Öblös hajókürt helyett furcsa, kapucsengőre emlékeztető indításjelzés hallatszik, a matrózok eloldják a köteleket, és a láthatóan jócskán farnehéz Badacsony katamarán tolatni kezd, majd megfordul a számára valószerűtlenül szűk fonyódi kikötőben.
Az óriási kocka orrát a kapitány a névadó hegység felé fordítja,
és a mólónál kifutva komótosan szelni kezdi a Balaton hullámait.
Csak egy szokásos nap, amiből már nem sok lesz az idei szezonban, de a szeptember 9-10-i hétvégén még jó néhányan hajóra szállnak, és úgy érkeznek a badacsonyi szüreti fesztiválra. Általában a jármű típusánál sokkal fontosabb kérdés foglalkoztat ezen a járaton mindenkit (olaszrizling vagy kéknyelű?), pedig a magyar gyártmányú, kéttörzsű hajótípus is megér egy misét.
Messze nem készítettek belőle akkora sorozatot, mint a korábbi cikkünkben bemutatott öreg, de a Dunán és a Balatonon (sőt talán itt-ott külföldön is) máig közlekedő vízibuszokból,
mindössze három katamarán épült.
A minisorozat első tagját, a Siófokot negyven évvel ezelőtt tervezték és kezdték építeni az Újpesti Hajógyárban, majd 1978. április 14-én érkezett a Sió zsilipjén a magyar tengerre.
Mint arról a Dunántúli Napló korabeli riportja is beszámolt, a katamaránt felső felépítményszint és kormányállás nélkül vontatták végig a Dunán és a Sió csatornán, és miután készre szerelték, már '78 nyarán „mélyvízbe” dobták: próbaüzembe állt a legtöbb utast szállító Fonyód-Badacsony járaton. A mérlege egyáltalán nem volt rossz: őszi szezonzárásig összesen 270 ezer utast szállított.
Bár a korabeli tervek új szovjet hajókat és gyors flottamegújítást vizionáltak, végül összesen további két kockahajó készült el: 1979-ben a már említett Badacsony, majd két év múlva némileg áttervezve, hat méterrel megnyújtva (így kevésbé farnehéz kialakítással) és megnövelt sebességgel a Füred.
Az alaptípusok közel 30 méter hosszúak,
10 méter szélesek és korukban rengeteg újdonságot hordoztak.
Ezek közül két dolog a laikusoknak is rögtön szembeötlik. Egyrészt szögletesek, hiszen a szocialista divat a Balaton környékét sem kerülhette el, lásd az Ezüstpart szállodasorát, a tapolcai Y-házakat vagy éppen a lapos tetős nyaralókat. Másrészt kéttörzsűek, vagyis az egyforma úszótestekre van ráépítve a hajók felépítménye, ami fokozott stabilitást ad a jókora hajóknak, viszonylag kicsi merülés mellett.
Ezek igen fontos szempontok a sekély, viharban viszont szeszélyes Balatonon, beleszámítva a gyakori zsúfoltságot is - hiába igyekeztek eltussolni, sokan emlékeztek még a Pajtás hajó füredi tragédiájára. A dupla hajótestnek
volt még egy előnyös tulajdonsága, a csekély hidrodinamikai ellenállás,
vagyis elvileg a két darab, egyenként 200 lóerős Rába-MAN dízelmotorokkal is fürgének kellene lennie.
Csakhogy a gyakorlatban mindössze 13 km/h-s (Füred: 15-16 km/h) sebességükkel a magyar tenger leglassabb nagyhajói közé tartoznak a Z-hajtású katamaránok, ami főleg a farrész szögletes, áramlási szempontból előnytelen kialakításából adódik. Viszont ügyes manőverezők: úszótestenként egy-egy hajócsavarját függőleges tengely metén teljesen körbe lehet forgatni (180 foknál van a hátramenet).
A joystickos hajtóműmozgatás remekül kiegészíti a lassabb kormánylapátot, főleg kikötésnél tesz jó szolgálatot, de
volt még egy trükkje is a hajóknak: az elektromágneses rögzítés.
Ezt a badacsonyi és fonyódi mólónál lehetett használni néhány évig, a partfalhoz rugalmasan rögzített acéllemezekhez kikötésnél gombnyomásra odahúzta magát a katamaránok első és hátsó mágnesfala. Végül aztán tartóssági gondok miatt vissza kellett térni a jó öreg kötelekhez.
Utasszempontból ezek a szögletes, alapesetben 400 férőhelyes hajók tudtak más csodát is: az alsó szint barna füstüveges (Füred) és légkondicionált volt, még jóval azelőtt, hogy ilyennel szédítettek az Ikarus 350-es luxusbuszok. Bár csak a felső szintjük nyitott részben, aminél sokan többet elvárának egy nyári hajókázásnál, a zárt óriásteremnek voltak ám előnyei is: évtizedekig ezek voltak a Balaton menő diszkóhajói, és máig sokféle rendezvénynek adnak otthont.
Mostanra legtöbben megszokták kissé drabális látványukat, sőt igazából retrónak számítanak, de azért ne feledjük, rengeteg kritika érte a katamaránokat megjelenésük miatt.
Az úszódarukat kivéve szinte minden hajó kecsesebb náluk,
és ez különösen igaz arra a kettőre, amit az érkezésük miatt elsőként selejteztek le: a Tátika átkerült a Zánkai Úttörőtáborhoz, a régi Helka pedig szárazra került: Füreden a 71-es út mellé állították, és presszót rendeztek be rajta.
Összességében azonban a nagy befogadóképességű és stabil katamaránok fontos mérföldkövet jelentettek és jelentenek ma is a balatoni hajózásban és a hazai járműiparban, ugyanakkor felvetődik a kérdés, mi lesz velük a jövőben. Erre részben már megadta a választ a Siófok teljes átépítése a névadó város kikötőjében: ha nem lenne kéttörzsű, szinte rá sem ismernénk.
Többé nem olyan a felépítménye, mintha egy kisgyerek púpozna egymásra építőkockákat, mert a fontos részeit lekerekítették - többek közt a jobb súlyeloszlás miatt előre költöztetett kormányállást is. A korábban javarészt teljesen zárt utasterű katamarán végre részben nyitott és körbejárható lett,
az esélyegyenlőség jegyében liftet is szereltek bele,
és a régies barna-vajszínű kombináció helyett már fehérben pompázik a második legforgalmasabb, Siófok-Balatonfüred járaton.
Felvetődik persze a kérdés: ugyanilyen megújulás vár-e a másik két, elég viseltes katamaránra is? Erre nem tudjuk még a választ, és azt bonyolítja egy régi terv is: pont az általuk bejárt Badacsony-Fonyód útvonalra terveznék a második balatoni kompjáratot, amihez a legutolsó hírek szerint a rávezető új utakkal és kikötőátépítéssel együtt hatmilliárd forintnyi forrás lenne szükséges.
Tény, hogy a tihanyi komp idén rekordforgalmat bonyolított, miként az is, hogy Badacsonynál a nyolc perces ottani menetidő háromszorosával - és magasabb díjjal - számolhatnának az autósok. Ha elindulna az új kompjárat, feleslegessé válnának itt a régi katamaránok, ami nem azt jelenti, hogy le is kéne selejtezni őket, hiszen
hajóviszonylatban nem számítanak aggastyánnak.
Ha marad a mostani személyforgalom, akkor a kéttörzsű borkóstoló-jártoknak is egy dolog marad: a teljes felújítás.
