A szinte változatlan formában átvészelt hetvenes-nyolcvanas években, majd a rendszerváltás nyugati autókkal mámorító hajnalán örökös gúnyolódás és lesajnálás tárgya volt az egykor családok szeme fényeként kezelt Trabant. Egyre inkább a kispénzűek (köztük nagy számban friss jogsis diákok és nyugdíjasok) mobilitását szolgálta, és hirtelen mind többen kezdték kifogásolni a biztonságát.
Joggal, hiszen a motortérben volt a tank, hiányoztak a fejtámlák, és a duroplasztkarosszéria védelme sem volt az igazi, mentségére szóljon ugyanakkor, hogy
a jávorszarvas-tesztet teljesítette,
míg a Mercedes A-osztály és több más típus felborult. Komfortját felesleges is taglalni, de valójában nem ezért, hanem a benzin-olaj keverékkel működő motor kipufogógázai miatt vált szalonképtelenné.
A kékes füst (és a szigorodó jogi előírások) miatt halt ki végül kortársainál hamarabb az utakról, aztán a benzinkutakról is eltűnt a keverék üzemanyag, azóta marad a saját kezű benzin-olaj koktélkészítés. Aztán ahogy megtizedelődött az állomány, és a Trabant veteránkorba lépett, eljött a rehabilitáció ideje. Ma már egy bájos veterán, amit nemcsak a formája, hanem a technikája is különlegessé tesz, és nagyon sokakat köt hozzá emlék: "ilyen volt nagyapámnak", "ezen tanultam vezetni" satöbbi.
Míg a rendszerváltás után fillérekért utánunk dobtak egy NDK-s kisautót, ma a Hasznaltauto.hu oldalon
250 ezer forinttól indulnak a normális állapotú, műszaki vizsgás példányok.
Mármint a 601-esekből, amelyek évtizedeken keresztül meghatározták az utcaképet. Hiába készült belőlük jóval kevesebb, a könnyebben fenntartható négyüteműekből (1.1) több jár az utakon, és olcsóbbak is.
A gömbölyű 500-as (P50) és 600-as széria, amely idén ünnepli jubileumát, szépen megőrzött eredeti vagy restaurált állapotban már milliós érték, és ma már alkatrészeket sem lehet csak úgy levenni hozzájuk az autós boltok polcairól: beszerzésre maradnak a márkaklubok, a börzék és az online hirdetőoldalak, fórumok. Egykori fő exportpiacán bizony a Trabant is kultikussá érett, nálunk is sokan rákaptak hobbiautóként, sőt már kalandtúrákat is szerveznek velük - főleg külföldi - turistáknak.
Amikor az AWZ P50 Trabant nullszériájának gyártásáról megemlékezünk, le kell szögeznünk, hogy
a bemutatásakor egyáltalán nem számított korszerűtlennek,
sőt: önhordó karosszériája, fronthajtása, független felfüggesztése és helykínálata nyugati mércével is előremutató volt. Akkoriban a kétütemű motor sem számított még az ördög művének, a duroplasztborítás pedig értelmes válasz volt az NDK-t sújtó nyersanyaghiányra, és tömegcsökkentésével végső soron innovatív megoldásnak számított.
Rugózási- és zajkomfortja persze már hatvan évvel ezelőtt sem számított fényesnek, de minden relatív: akkoriban nem az volt a kérdés, hogy Fiat 600-as vagy Mini Morris helyett kinek tetszik meg, hanem az, hogy a kemény diktatúra autómentes évei után egyáltalán kinek van módja négykerekűbe ülni. A Trabant történelmi vívmánya elsősorban az volt, hogy hosszas várakozási idők (az NDK-ban akár 10-15 év) után a tulajoknak átadva mobilizálta Kelet-Európát, olyanoknak megadva az önálló helyváltoztatás szabadságát, akik azelőtt busszal és vonattal, vagy legjobb esetben motorral jártak.
Évtizedeken keresztül "belépőautóként" pöfögött a szögesdróttal kettévágott Európa keleti felén, és a trabantozáshoz is sokáig hozzátartoztak a hétvégi mosások, a tetőcsomagtartós kempingezések és más rituálék - bütykölésekkel tarkítva, amiket nem lehetett megúszni, viszont egyszerű szerkezetek voltak.
Aztán eljött 1989, a Berlini fal leomlásának éve,
amikor a Trabant világhírű lett a világon: az elmaradott szocializmus, de egyúttal az ott élő emberek szabadságvágyának szimbólumaként.
Ilyen autóikon nemigen akadt más a Keleti blokkban, nem véletlen, hogy több nyugati országban (például az Egyedült Államokban és Nagy-Britanniában) is jó néhány példány felbukkant gyűjtőknél - méghozzá gyakran az egykori legnagyobb exportpiacról, Magyarországról kivándorolva. De hogyan indult a kéthengeres kisautó története, miként jutott el a púpos karosszériától a négyütemű Volkswagen-motorig? Cikkünk második részéből, az MTI remek típusismertetőjéből megtudja. Kérjük lapozzon!