Valószínűleg már elkallódott a jó öreg KRESZ-könyv, pedig a rutinos sofőröknek is érdekes lehet a gépkocsivezetés elméletéről szóló fejezet. Főleg az elhelyezkedésről szóló rész: az ülés hosszirányú helyzete akkor jó, ha
a kuplungot teljesesen kinyomva a bal lábunk még nincs teljesen kinyújtva
(automata váltós kocsinál értelemszerűen a fékhez kell igazodni).
Ennek nemcsak kényelmi és kezelhetőségi okai vannak, balesetnél az esetleg benyomuló pedálok súlyos végtag- és medencesérülést okozhatnak megfeszítve kinyújtott lábnál.
A következő lépés a háttámla dőlésének beállítása, ami akkor áll jól, hogyha az ülésen hátradőlve a karunkat előretartjuk, és a csuklónkkal érinteni tudjuk a kormánykerék felső részét. Vagyis a karimát megfogva ne legyen teljesen nyújtva a karunk, a lapockák lehetőleg manőverezés közben is érjenek a háttámlához. Ezeket a beállításokat néhány antik járművet kivéve mindenben el lehet végezni, de jó ideje az ülés és a kormányoszlop magasságállítása is magától értetődő, utóbbi ki-be is mozgatható.
A sokféle variációs lehetőséggel bármilyen testalkathoz könnyebb megtalálni az ideális helyzetet, de olykor tévútra is vezethet. Szerencsére van néhány további tanács: érdemes úgy beállítani az ülőlap magasságát, hogy
körben jól ki lehessen látni
(a tekintet körülbelül a szélvédő fele magasságában), a műszereket könnyen le lehessen olvasni, a légzsákos kormánytól pedig legalább 25-30 centire legyen a felsőtest.
Ha külön állítható, nem szabad túl magasra helyezni az ülőlap elülső részét, ha van, a combtámaszt is a térdhajlattól néhány centiméternyi távolságig húzzuk ki. Jó néhány olyan autótípus ismerünk, amelyik langalétáknak szűk (például Mazda MX-5), ezt mindenképp érdemes szem előtt tartani választásnál, de az alacsonyabb vezetők is bajosan helyezkedhetnek el, főleg, ha nincs magasságállítás. Ilyenkor nem marad más megoldás, mint a kispárna - tartós használatnál érdemes (üléshuzattal) rögzíteni.
Kismamáknak a magzat védelme érdekében ajánlott kiegészítő az övvezető; és mindenkire érvényes, hogy ha manuális állítású, akkor a biztonsági öv magasságát is fontos a testmagassághoz igazítani - nyakhoz közel átvezetve karambolnál akár fulladást is okozhat.
Akkor nyújtja az öv a legnagyobb védelmet, ha nagy felületen fekszik fel,
és egészen kis elmozdulás után is fékez. A fejtámlát is ki kell húzni addig, hogy a teteje egy vonalban legyen a fejünk búbjával, ez a ráfutásos baleseteknél fontos.
Ezzel persze még nem értek véget a beállítások, amiket az olyan autóknál, amiket többen vezetnek, minden egyes elindulás után el kell végezni (ilyenkor hasznos az elektromos, memóriás ülésállítás). Következnek a tükrök, amelyek közül a belső akkor jó, ha a fej elmozdítása nélkül látható az autó mögötti terület, és a hátsó ablak szimmetrikusan középen látható benne.
A külsők akkor vannak megfelelően beállítva, ha még éppen látszik bennük a kocsi egy-egy oldala, és a horizont körülbelül a tükörlap felénél helyezkedik el. Elektromos állításúaknál járdaszegélyhez állva célszerű a jobb oldalit lejjebb állítani, ezt sok modell magától tudja, amikor hátramenetbe kapcsolunk.
Egyre nehezebb kilátni a modern kocsikból,
ezért felértékelődnek a holttérfigyelők, tolatókamerák, parkolóradarok és más vezetéssegítő rendszerek, ezt új kocsi vásárlásakor figyelembe kell venni.
De mi van a gyerekekkel? 150 centis testmagasság alatt a KRESZ előírásai szerint kötelező a gyermekbiztonsági rendszer (gyerekülés, ülésmagasító), a három év alattiaknál ehhez saját övnek is kell tartoznia. Elöl is utazhatnak a kicsik (erre kétszemélyes sportkocsiknál, furgonoknál külön jogszabály is vonatkozik), de csakis akkor, ha nincsen, vagy manuálisan – illetve, súlyérzékelővel automatikusan - deaktiválható az utas oldali légzsák, lehetőleg menetiránynak háttal.
Ha a gyerek magasabb 135 centinél, elmúlt hároméves, és a kocsi gyári öveivel biztonságosan rögzíthető, akkor saját ülés nélkül is utazhat, de csakis hátul - bármennyire is követeli, hogy úgy vigyék, mint a nagyokat. Következik az előírásokból, de nem mindig evidens, hogy
tilos kenguruban, kendőben a szülő testére erősített babát szállítani,
a (lehetőség szerint Isofix-rögzítésű) gyerekülésen pedig meg kell húzni a hevedereket.
Különösen kritikus dolog ez utóbbi télen: a hideg kocsiba télikabátban ültetjük be a kicsit (amit amúgy csúszós felületű anyagnál nem igazán ajánlanak a közlekedésbiztonsági szervezetek), aztán hosszabb úton befűtött utastérnél megállunk, és levetkőztetjük pulcsira. Ilyenkor, bármilyen macerás is, mindenképpen szorosabbra kell húzni a hevedereket, különben balesetnél vagy akár egy erősebb fékezésnél is kicsúszhatnak a vállai, ami súlyos sérülésekkel járhat.
Ezzel el is érkeztünk az utolsó kérdéshez, a ruházathoz. Senki sem szeret télen jégkockává fagyni az első kilométereken, de könnyű belátni, hogy a síkesztyű és hótaposó csizma nem ideális viselet, na meg
a vaskos télikabát is alapvetően akadályozza a szabad mozgást,
finom manővereket. Ugyanez igaz nyáron is, különösen a lábbelikre, a különféle papucsok nem adnak biztonságérzetet, és könnyen lecsúszhatnak a lábról vagy a pedálokról. Évszaktól függetlenül tabu a magas sarkú cipő.
A KRESZ nem szankcionálja tételesen az alkalmatlan ruhadarabokat, de érdemes megfontolni a járművezetési elmélet előírásait. Eszerint az öltözék legyen kényelmes, ne szorítson sehol, és ne akadjon bele semmibe (bojtok, kibomlott cipőfűzők stb.), ugyanakkor alkalmazkodjon az időjáráshoz és főként a kocsiban uralkodó hőviszonyokhoz. A didergés és az izzadás egyaránt kedvezőtlen, utóbbi a figyelem lankadása és a stressz miatt a következő nyáron is a baleseti okok egyike lehet.