Esőben teljesen másképp kell autózni, mint száraz időben. Természetesen mérsékelni kell a sebességet, és ha van, akkor légszárító, párátlanító hatása miatt be kell kapcsolni a klímát, a befújt levegőt pedig a szélvédőre és az oldalablakokra kell irányítani.
Érdemes kerülni a külső sávokat,
mert ott gyakran meg van süllyedve az útburkolat, ami hatalmas tócsák kialakulásához vezet. Egy ilyenbe belehajtva nem csak a járókelőknek okozhatunk kellemetlenséget, de a saját járművünknek is, aquaplaningot, azaz felúszást is kockáztatunk. Persze a pocsolyák közül a kisebbek alatt is lehetnek mély kátyúk, ezért ha megoldható, ezekbe se hajtsunk bele.
Egy öreg, elhasználódott aszfaltburkolat esetén bármilyen sávra igaz, hogy
érdemes a megszokott nyomvonaltól néhány tíz centire balra vagy jobbra haladni.
Így elkerüljük a nyomvályúkat és a bennük felgyülemlett vizet, tehát kisebb eséllyel fog felúszni az autónk. Autópályán próbáljunk pontosan az előttünk haladó nyomvonalán haladni, mert ott már kiszorította a vizet.
Jégesőben minél hamarabb tető alá kell juttatni az autót, mert a fényezésben és a lemezekben is kárt tehet. Ilyenkor a benzinkutaknál sem szoktak morogni, ha tankolás nélkül foglaljuk a helyet, de ne az úton, a felüljárók, hidak alatt álljunk meg (tegnap erre is akadt példa), mert ezzel akadályozzuk a többieket.
Ha olyan özönvízszerű esőben kell autózni, mint ami kedden délután Budapesten volt, akkor fokozottan kell figyelni magunk előtt az utat, mert a letört aszfaltdaraboktól a vaskos faágakig
bármit az utunkba sodorhat az ár.
Tegnap szemtanúja voltam, hogy a Hungária körút vadonatúj burkolatán egy nehéz, vasból öntött csatornafedelet is elmozdított az alulról feltörő víz, mellette ott tátongott a fél méter átmérőjű lyuk, ami garantáltan tengelytörést okozott volna, ha a kis kerekű autómmal belemegyek.
Amíg csak a tengelyig, felniközépig ér a víz, nagy kár nem érheti a négykerekűt. Persze a futómű kenést igénylő részei, a gömbcsuklók, csapágyak, féltengelyek így is kárt szenvedhetnek, de egy újrazsírozás segíthet rajtuk, és legalább biztosak lehetünk abban, hogy a magasabban fekvő, drágább alkatrészek épségben megúszták.
Akkor kezdődnek az igazi gondok, ha a küszöbig vagy még feljebb ér a víz,
ugyanis az ajtótömítéseket nem arra tervezték, hogy az alulról érkező vizet távol tartsák az utastértől, de a folyadék bejuthat a pedáloknál, a kormányoszlopnál vagy a légbeömlőkön keresztül is. Ilyen esetben főleg az elektronikus kényelmi és biztonsági rendszerekkel teletömött modern gépkocsik hajlamosabbak a meghibásodásra.
A vízkáros kocsik elektronikus rendszerei, csatlakozói, generátorai, önindítói kiszárítás után is bármikor felmondhatják a szolgálatot a fokozott oxidáció miatt, sokszor csak a csere segíthet, ami sokba kerül. Mondani sem kell, hogy a hibrid és elektromos autók is fokozott veszélynek vannak kitéve, ezekben egy zárlatos akku akár milliós kiadást is jelenthet.
Az viszont a régebbi autókra is igaz, hogy a koszos, hordalékos víztől megbüdösödnek a kárpitok, és
a karosszériaüregekbe bejutó víz miatt fokozott korrózióra is fel kell készülni.
Éppen ezért, aki használt autót vesz, annak érdemes ellenőriznie, hogy nem maradt-e sár néhány nehezen elérhető helyen, például az ajtókárpit, a műszerfal alatt vagy az ajtók körüli gumitömítés mögött. A csomagtartóban vagy a szőnyeg alatt jelentkező korrózió és kellemetlen szag is árulkodó jel lehet.
A legrosszabb, ami egy autóval áradás idején történhet, ha a víz bejut a motorba a szívócsövön keresztül. Autónként változik, hogy honnét szívja a levegőt a motor, van, amelyik alulról, de van, amelyik az övvonal magasságából. Terepjáróknál törekedni szoktak a magas szívási pozícióra, mert ez a jó gázlómélység egyik feltétele. Nem véletlen, hogy a Szafari-ralin olyan versenyautókat indítottak a csapatok, amelyekben egy tetőig érő, kályhacső vastagságú műanyag csövön keresztül szívta a levegőt a motor.
Sokan nem gondolnak rá, hogy akkor is bejuthat a víz, ha a szívócső magasabbról szív, mint az úton lévő vízmélység, mert ahogy halad a kocsi, egy, a vízszintnél magasabb hullámot képez maga előtt, ami akár vissza is csapódhat egy falról, de kaphatunk egy másik autótól is egy hasonló hullámot. Éppen ezért kell olyan lassan átmenni a mély vízen, amennyire csak lehet.
Akár benzines, akár dízelmotorról van szó,
ha bejut az égéstérbe a folyadék, komoly pusztítást okoz,
főleg, ha jár a motor, vagy ha megpróbálják állás után beindítani. Utóbbi esetben a biztosító akár a kártérítést is megtagadhatja, arra hivatkozva, hogy nem jártunk el körültekintően.
A víz összenyomhatatlan, a motor viszont megpróbálja,
mert normál esetben a levegővel ezt szokta tenni. A próbálkozásban hajtókartörés, „hajtókar-kikönyöklés”, dugattyúkárosodás, motorgenerál lehet a vége, egyik sem két fillér. A dízelmotorok és egyes modern benzinesek még inkább veszélyeztetettek, mert pillangószelep sem állja útját a víznek a hengerek felé tartó úton.