A Mercedes CLS 2004-es bemutatása óta másképp gondolkodunk arról, hogy mi számít kupé karosszériának. Addig szigorúan a kétajtós kocsikat hívtuk így, a CLS óta viszont
már bármire ráaggatják a kupé nevet a gyártók marketingosztályain,
aminek a teteje alacsonyabb a szokásosnál, és laposabb szögben építik be a hátsó szélvédőjét.
Főleg a prémiummárkák élnek a lehetőséggel, az Audi A5 és A7, BMW 4-es és 6-os sorozat, Mercedes CLA és CLS is mind e szerint a recept szerint készült, de ide vehetjük a Volkswagen Passat CC-t és utódát, az Arteont is. Ezek a kocsik
azoknak készülnek, akik a hagyományos helyett izgalmasabb karosszériára vágynak,
és az sem érdekli őket, hogy ugyanazt a technikát más típusban olcsóbban is megkaphatnák.
A nem prémium tömegmárkák eddig nem igazán éltek a lehetőséggel,
hogy sokajtós kupét készítsenek, talán azért, mert az ő vásárlóik racionális emberek, akiknél egy két-dizájntrükk még nem jelenti azt, hogy kapásból szélesebbre nyitják a pénztárcájukat.
Igaz, hogy a Renault GrandCoupénak hívja a Mégane négyajtós változatát, de ők nem annyira a külső miatt döntöttek így, hanem csak a nem túl jól csengő Fluence nevet akarták valami jobban csengőre változtatni. Talán abban bíztak, hogy így már nem csak a taxisok és a nagycsaládosok, hanem a dizájnra érzékeny, jómódú cégvezetők érdeklődését is felkelti a típus. Ők persze átláttak a szitán, és nem cserélték olcsó, Törökországban készülő francia autóra a A5-ös Audijukat, 4-es BMW-jüket.
A Renault mellett a Hyundai-Kia konszern is úgy érzi, a ferdehátú családi kupékban lehet némi értékesítési potenciál.
Először a Kia robbantott nagyot a Kovács Miklós irányításával megtervezett Stingerrel,
de annál a kocsinál a hátsókerék-meghajtás és a 370 lóerős biturbó V6-os motor legalább annyira különleges, mint az eltalált dizájn. De hiába olcsóbb és jobban felszerelt a Kia csúcsmodellje a hasonló prémiumautóknál, a 12-17 milliós alapár gondoskodik róla, hogy ne váljon az utcakép részévé.
A koreai autógyártó konszern másik ága, a Hyundai egész másképpen gondolkodik a családi kupéról, náluk az is fontos, hogy egy átlagember is meg tudja venni, amit úgy fejeznek ki, hogy
demokratizálták a kupéformát.
Ők az i30 modellcsalád új tagjaként mutatták be a Fastback változatot, a hagyományos ötajtós és a flottások kedvencének számító kombi után.
A normál i30 hátulja a Golfhoz hasonlóan közel függőleges, a Fastbacké viszont lankás, ezért
a karosszériája fél arasszal (11,5 centi) hosszabb
és a laposabb tetővonal miatt három centivel alacsonyabb is. Szépen integrálták a köríves, kacsafarkat formázó hátsó szpojlert és a kissé mercedeses hátsó lámpákat a komplex, háromdimenziós farformába.
Emellett kiszélesítették a hátsó sárvédőket, sőt, még a hűtőmaszkot is átalakították, bár ha ezt nem olvastam volna a sajtóanyagban, magamtól nem vettem volna észre. Az viszont nekem is feltűnt, hogy a fényszórók fekete maszkolást kaptak, ugyanúgy, mint a i30 N sportváltozatban.
Mindent egybevetve a tető és a far átalakítása nem sikerült rosszul, de a még így is kissé magas, keskeny és zömök i30
inkább egy kiskerekű terepkupéra emlékeztet
a plasztikai műtét után, és nem egy vérbeli sportszedánra vagy gran turismóra, ahogy azt belénk akarta sulykolni a prezentáción a Fastback német tervezője, Thomas Bürkle.
A cikk folytatódik a második oldalon, lapozzon!