Frank Sinatra meghal, Shakira dalaival meghódítja a világot, Amerikát megrázza a Lewinsky-ügy - minket pedig az Aranykéz utcai robbantás. Szintén 1998-at írunk, amikor a mozikban bemutatkozik a Taxi című film, ügyefogyott rendőrökkel és a Marseille utcáin száguldó Peugeot 406-tal, ezzel pedig el is értünk az év autós vonatkozásaihoz.
Nálunk ezek közül a legfontosabb egy KRESZ-változás volt, azóta nem szabad kézben tartott mobiltelefonnal autót vezetni (ez akkoriban beszélgetésre és SMS-re korlátozódott, nem úgy, mint ma).
Ekkor vezették be az objektív felelősség elvét is,
a traffipaxos bírságokat az autótulajon hajtják be – nem volt többé száguldozó nagyira mutogatás. Igaz, akkoriban elvétve mértek még fix sebességmérők.
Nagy újság volt, hogy az M3-as Füzesabonyig, az M5 pedig Kiskunfélegyházáig ér, így az autópálya-hálózat hossza meghaladta az 500 kilométert - pedig gyerekcipőben járt, ma már háromszor ekkora. Ekkoriban
sorozatossá válnak a lakossági tiltakozások,
blokádok a méregdrága fizetőkapus rendszer ellen (M1 nyugati része, teljes M5, sőt, átmenetileg az M3-ason), úgyhogy megkezdődik a munka a matricás sztrádahasználaton, amit '99-től fokozatosan be is vezetnek.
Használt autót behozni rendszerváltást követő aranykor után a kilencvenes évek második felében nem volt annyira jó üzlet, holott '98-ban jött pár lazítás, például az EU-s autókra megszűnt a vám. Viszont fokozódott a szigor: maximum négy évesek, és legfeljebb tíz százalékban lehetnek sérültek a behozott kocsik, és csak sikeres műszaki szemle után vámkezeltethették őket a kereskedők Csepelen.
Ellenben az új autók piaca hosszú stagnálás után nagyon felpörgött. Hat évvel a devizahitelek kétes korszaka előtt járunk, de ekkor már tömegével járultak az emberek a bankokhoz kölcsönért, és sok kereskedőnél egy szál személyi igazolványra, nulla forint önerő mellett adtak friss, ropogós Swiftet vagy más kocsit. 1997-hez képest
hihetetlen ütemben, 30 százalékkal nőtt a piac,
az autóeladások száma átlépte a bűvös százezret. A képzeletbeli dobogó felső három fokán a Suzuki, az Opel és a Volkswagen állt. És ez még csak a kezdete volt a gazdasági válságig tartó őrült újautó-offenzívának.
Érdekes megfigyelni az újautó trendeket is. 1998-ban mutatkozott be a Derricknek is becézett, E46-os BMW 3-as széria, ami tizenévesen aztán a magyar használtpiac slágere lett. Ekkor robbantotta ki az európai retródivatot a Volkswagen a Beetle első generációjával,
a japán gyártók hirtelen rákaptak a kombikra
(Honda Civic, Mazda 626, Nissan Primera). Közben dúlt az egyterűláz, a Renault Megane Scenic sikere láttán a többi gyártó is ilyeneken dolgozott, megérkezet a sci-fibe illő Fiat Multipla.
Akkoriban még tömeggyártók is készítettek kupékat és kabriókat (mára ezek szinte kihaltak); a common-rail befecskendezéssel végre elcsendesedtek a dízelmotorok, 1998-ban például a Mercedes és a PSA konszern váltott erre a technikára. A gyártók marketingesei álmunkban sem gondolták volna, hogy a SUV-divat húsz évvel később feje tetejére állítja a világ autópiacát, de néhány japán aszfaltterepjáró sikeréből már látszott, hogy egy kísérletet megér a dolog - be is mutatkozott az ML-Merci és a Land Rover Freelander.
Számunkra az év szenzációja egy gömbölyded sportkocsi volt, 20 szelepes turbómotorral: a TT-vel indult meg az Audik összeszerelése Győrben, a később a dízelbotrányba belebukott, magyarországi sváb származású Martin Winterkorn közbenjárására. Amúgy a VW-konszern két másik újdonsága (VW Golf IV., Audi A6) elöl 1998-ban elcsente az Év Autója címet a szép és jól vezethető Alfa Romeo 156-os.
Négymilliós alapáron vezették be,
akkoriban a legdrágább autó a Rolls-Royce Touring Limousine volt a maga 105 millió forintjával, melynek árából négy darab BMW 750i-t lehetett volna venni.
Most pedig következik azon autók toplistája, amiket az átlagos jövedelmű családok közül is sokan megengedhettek maguknak. Kérjük, lapozzon!